Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

lkh. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. 335 minimumon a felek egyezkedése sem változtathat. Ily körülmények közt, t. ház, ennek a nagyszámú osztálynak érdekeiről, nem tudom, kinek való konezessziókéj:>en a kormány megfeledkezik és erről a javaslatról nem hallunk semmit. Nem hallunk a szocziálpolitikai javaslatok folj tatásáról, a melyeket még Baross Gábor inaugurált. A balesetek elleni biztosítás ma a Curia emberséges praxisa folytán, nem annyira a munkások, mint a munkaadók érdeke, mert a Curia a szavatosságot szigorúan, igazi emberiességgel és valódi szocziális igazságossággal állapította meg, ugy hogy nem a munkások gyűlése kéri a baleset-biztosítást, de kérik a munkaadók, hogy a perektől szabaduljanak és a szavatosság könynyebb formáját állapítsák meg a maguk számára. Ezeken kívül még mint a főváros egyik kerületének képviselője is a legnagyobb okom van arra, hogy a kormány iránt bizalmatlan legyek. Mert, t. ház, méltóztatnak tudni azt, hogy a főváros súlyos pénzügyi helyzetben van. Méltóztatnak tudni, hogy háztartásának egyensúlya megbillent. Ezek közt a viszonyok közt miféle magatartást tapasztal a főváros a t. belügyminiszter ur, a t. miniszterelnök ur részéről? Tapasztalta, hogy az felirataira nem válaszolt éveken keresztül, tapasztalta, hogy reformjavaslatait semmibe sem vette, hogy pl. az önálló városi progresszív adóról szóló fölterjesztésére két év után azt felelte, hogy ezt nem adhatja meg, hogy az örökösödési illeték behozatalára vonatkozó javaslatra egyáltalán nem felel, a betterment-re vonatkozó javaslatra egyáltalán nem felel, hogy a harminczas bizottság munkálatára azt felelte, hogy valamikor felelni fog, hogy a nagy közigazgatási terhek rekompenzácziójáról, a melyeket a főváros az állani helyett visel, szó sincs. Daczára annak, hogy a kormány nagyon jól tudja, hogy a főváros képtelen ilyen körülmények között a pénzügyi egyensúlyt fentartani, de különösen képtelen szocziális hivatását, melyet mint fővárosnak kell teljesítenie, betöltenie, a kormány részéről semmi sem történik, mi arról tanúskodnék, hogy volna benne egy szikrányi jóakarat is a főváros iránt. Ezt Bem is csodálom, t. ház, mert hiszen eddig a főváros és minden kormány között egy meg nem irott vérszerződés létezett, mely abban állott, hogy a főváros tartozik a kormánynak hű voksokat szállítani, a kormány pedig ezért fehér lapot ád a város urainak, hogy ők kormányozzák maguknak a várost ugy, a hogy kedvük tartja. Ez a viszony most ugyan egy kissé felbomlott, mert a főváros a miniszterelnök urnak neheztelését vonta magára a Kossuth-szobor ügyében hozott határozatával. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sem volt, Vázsonyi Vilmos: ... és neheztelését a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslat ügyében hozott határozatával is. Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sem volt! Vázsonyi Vilmos: És, t. ház, most látjuk, hogy ennek miféle csodálatos következménye van. A míg a miniszterelnök ur híres leiratával, a melyet oda bevetett a közgyűlésbe, szólott, a váltakozó érdekcsoportoknak uralmáról, s itt a házban azután ünnnepélyesen kijelentette, hogy még ebben az évben, t. i. abban az évben, meg fogja csinálni a fővárosi törvénye revízióját, (Mozgás a szélslbaloldalon.) a mi már a reggeli hivatalos kiadásban ugy jelent meg, hogy »lehetőieg ebben az évben,« mig az érdekcsoportok uralmáról tudott szólni régebben a t. miniszterelnök ur, a mig azelőtt megigérte a fó'városi törvéDy revízióját, tehát mivel érdekcsoportokról szólt, ígérte azok megtörését: addig most azt látjuk, hogy midőn a görbe Sugár-utnak, a Dob-utczának érdekében küldöttség járt a t. miniszterelnök urnái, ő egyszerre felfedezte jó szivét a fővárossal szemben, a melynek eddig bizony, sajnos, odabenn a közgyűlésen jelét nem láttuk. Hát, t. báz, nem arra mutat-e?... Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyanazt mondtam én most is! Vázsonyi Vilmos: . . . Néni arra mutat-e, hogy frontot változtatott, midőn ezen küldöttség előtt, amely a Dob-utcza kiszélesítését, és sugárutat kér, ő egyszerre a fővárosi törvény revíziójáról szól, és mig előbb azon érdekcsoportok ellen igért fővárosi törvényreviziót, most kijelenti, hogy előbb a főváros irányadó köreivel akar érintkezni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben semmi összefüggés nincs! Vázsonyi Vümos: . . . vagyis a főváros irányadó köreinek izlése szerint lesz meg a fővárosi törvény revíziója, vagy egyáltalában nem lesz meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nincs ebben semmi összefüggés! Pichler Győző: Hát az már bizonyos, hogy ebben megint Ebrlich G. Gusztávval fog tanácskozni. (Derültség és mozgás a széls'.ibaloldLalon és a középen.) Vázsonyi Vilmos : Azt mondotta a t. miniszterelnök ur, hogy nem neheztel a fővárosra a Kossuth-szobor ügyében hozott határozata miatt, nem neheztel a póttartalékosok ügyében hozott határozatért sem. Hát, t. ház, a mi a Kossuth-szobor kérdését illeti, kijelenthetem, hogy igenis — s én nagyon jól tudhatok erről, mert magam voltam az indítványozó, — a miniszterelnök ur egyenesen mit sem tesz arra nézve, hogy a Kossuthszobor felállításának ügye odabenn elodáztassék ; de igenis történtek kísérletek olyanok részéről, a kik igen jó emberei a t. miniszterelnök urnak.. , Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áil! Vázsonyi Vilmos: . . . bár kijelentették, hogy megbízás nélkül teszik. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi kés-