Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

Í44< országos ülés 1902 imuember 11-én, kedden. 333 lőtt. Én élénken emlékszem arra az időre — mert szerencsém és kötelességem volt ezekről a dolgokról irni, — midőn a t. pénzügyminiszter ur vagy négy esztendővel ezelőtt teljes egészében kifejtette az egyenes adók reformjának programmját. Nem volt ugyan az a dolog cseppet sem uj, mert tisztán az 1898. évi osztrák adóreformnak valósággá és törvénynyé vált hű átültetése, illetőleg nem is hű átültetése, hanem rossz átültetése, az adózók szempontjából megrosszabbitása volt. Elmondta akkor a t. pénzügyminiszter ur, hogy kontingentálni fogják az egyenes kereseti adók mennyiségét, azután reparticzió utján ki fogják osztani az egyes vidékekre. Szóval méltóztassék elolvasni az 1898-iki osztrák adótörvényeket; azt mondotta el a t. pénzügyminiszter ur, a mi abban rnrg van valósítva, azzal a különbséggel, hogy a létminimumot feleannyiba vette fel, mint felvette az osztrák, annak jeléül, hogy a magyar félakkora összegből is elélhet, mint az osztrák. Barta Ödön: Mert az osztrák a magyart is megeszi, azért élhet meg kevesebből. Vázsonyi Vilmos: Már most évről-évre ujabb és ujabb akadályokat gördített a t. pénzügyminiszter ur maga elé, hogy ezt a reformot megvalósítsa. Mert teljesen készen lévén a reformnak konczepcziójával és gondolatával, — a t. ház nagy helyesléssel fogadta fejtegetéseit — esak önmaga gördíthetett maga elé akadályokat, hogy eddig a reformot meg nem valósíthatta. Most legújabb álláspontja a t. jrénzügyminiszter urnak, hogy »mi tudjuk mindannyian «, hogy a földadó-reform az első lánczszeme és alapja az egyenesadó-reformnak. Hát ezt nem tudjuk, sőt nem tudjuk azt sem, hogy miféle összefüggés van a földadó-reform és a kereseti adó-reform között. Hiszen ha a földadó-reformnak elkészítéséig a kereseti adó reformálva nem lesz, ez ismét beláthatlan időkre meghagyja az ipar és kereskedelem vállain a mai súlyos terheket. Hiszen először a katasztert kell revideálni a t. pénzügyminiszter ur szerint, azután jön csak a javaslat: hogy is leszünk a földadóval, megmaradunk-e a régi alapon, vagy valami ujabb kulcs alapján méltóztatik-e uj adót kivetni, addig pedig a kereseti adó rendszere maradjon változatlanul ? Hát, t. ház, Ausztriában igenis találtak kapcsolatot az egyenesadó reformja és a földadó leszállítása között; találtak annyiban, hogy az 1898. évi adótöryényben benne van, hogy az a jövedelemfelesleg, a mely ezen reform alapján elő fog állani — mert hiszen minden adóreform adójövedelem - emelkedéssel jár, ez köztudomású és kétségtelen, mert nem jelent egyebet, csak arányosítását a terheknek, az erősebb vállakra való áttolását, nem pedig a jövedelem csökkentését — mondom, Ausztriában kimondotta a törvény, hogy a mi jövedelmi többlet a kereseti adóból származik, az részben a földadó, részben pedig a házadó leszállítására kell, hogy szolgáljon. A sorrendnek tehát épen fordítottnak kell lenni. Méltóztassék megcsinálni a kereseti adó reformját, mert hiszen a városi lakosság azzal a ló százalékos adókulcsosai, a pótadókkal és mindenféle egyéb mellékes adókkal megélni képtelen. És ha Ausztria 1898-ban azzal indokolta a maga adóreformját, hogy a szomszédos Württemberg, Szászország és Bajorország kereskedői és iparosai kevesebb adót viselnek, mint az osztrákok, tehát nekik a nemzeti termelés szempontjából e különbséget ki kell egyenlíteniük és csökkenteni kell a kereskedőknek és iparosoknak terhét, hogy versenyezhessenek a szomszéd Németország kereskedőivel és iparosaival: mennyivel inkább fenforog ez a szükség a mi zsenge iparunknál, zsenge kereskedelmünknél. Hogyan konkurráljon a mi kereskedőnk és iparosunk akkor az osztrákkal, ha még adóterhekben is kétszer annyit kell viselnie, mint az osztráknak? (TJgy van! Uijyvan! a szélsöbaloldalon.) Én tehát az adóreform elhalasztása miatt is bizalmatlan vagyok a kormány iránt, mert az adóreform elhalasztása a városok lakosságának súlyos kár, kétszeres kár a mai válságos gazdasági helyzetben. De nem lehetek a kormány iránt bizalommal azért sem, mert bár ideje volt reá, a választói reform kérdésében sem haladt egy lépéssel sem előre. A választási reform kérdésében tudom azt, hogy már az előző kormányok terjedelmes munkálatokat készítettek, különösen az úrbéri negyed telkek adózásáról. Általában a belügyminisztériumban az előző kormány alatt is igen jelentékeny anyag gyűlt már össze, a mely a választói jog reformjára vonatkozik és a melyből azt akarták megtudni, vájjon igaz-e az az örökösen emlegetett akadály, hogy nemzeti szempontból, a nemzetiségi kérdésre való tekintettel nem lehet megcsinálni a választói jog demokratikus kiterjesztését vagy pláne az általános vá; lasztói jogot ? Hát miért nem méltóztatott közölni a közvéleménynyel ezeket a munkálatokat? Pedig ezekből kiderülne, hogy nem áll az, mintha nemzetiségi vagy nemzeti szempontból a választói jog kiterjesztése a magyarságra nézve bármiféle hátránynyal járna, sőt ellenkezőleg kiderült az, hogy az úrbéri negyedtelkeken alapuló választói jog a törzsökös magyarságnak hátraszoritását és súlyos hátrányát jelenti. Mert 80 forintig megy az adója az egynegyed úrbéri teleknek ott, a hol jó magyar föld és jó magyar lakosság van, és egy forint 50 kr. és 2 forint adóval van megadóztatva az egy negyed úrbéri telek a Felföldön. Kiderült másfelől, hogy a választóterületek kikeritése ép a magyarság hátrányára van a jelenlegi választói jogban megállapítva. Ily körülmények között lehet-e azon az állásponton maradni a kormánynak, hogy a választói jog reformja ugrás a sötétbe, midőn már elődje alatt is történtek munkálatok annak kiderítésére, hogy vájjon milyen irányban lehet a nemzeti eszme megóvása mellett a választói jogot reformálni?