Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

144. országos ülés WG2 november 11-én, kedden. 331 programmja, mert egy becsületes klerikális kormány is kénytelen tisztán vezetni a választásokat, tartozik tisztán vezetni a közigazgatást. (Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez tehát nem szabadelvű programm. Hol van már most a szabadelvű programm? Biz azt nem látjuk sehol! De látjuk azt, hogy ez a kormány a nemzet jogainak megvédésében épen olyan gyenge, de talán még gyengébb is, mint a minő az előbbeni volt, (JEllenmondásoh a jobboldalon.) Látjuk, hogy ez a kormány régebbi nagy népszerűségére támaszkodva, támaszkodva a miniszterelnök urnak nagy egyéni szeretetreméltóságára, a mi kétségtelenül varázshatásu, a quóta felemelését olyan könnyen vitte keresztül, a hogyan az az előző kormánynak csak nagyon nehezen sikerült volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk azt, hogy ez a kormány nem képes dűlőre vinni a kiegyezés kérdését (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) és ott vagyunk, hogy ma elérhetetlen ideálnak állítják oda a kiüldözött Bánffy kiegyezését. íme tehát látjuk, hogy ez a Bánffy-féle kiegyezés az uj rendszer halhatatlan kormányának ideálja és imádsága, hogy ez a kiegyezés legyen legalább elérhető, legalább ez legyen megmenthető az ország számára. Látjuk, hogy e kormány nem akarja, vagy nem képes megcsinálni az önálló vámterületet. E tekintetben azonban bővebb fejtegetésekbe nem bocsátkozom, hanem egyszerűen csatlakozom azon állásponthoz, a melyet a függetlenségi és 48-as párt szónokai bővebben kifejtettek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Láttuk, hogy e kormány gyengébb a Kossuthtigyben,.mint voltak elődei. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbálodalon : Ugy van!) Igenis gyengébb, mert hivatkozom boldog emlékű Tisza Kálmánra, a ki a Kossuth javára megígérte a honossági törvénynek revideálását és ezért mggbukott László Mihály: Nem ezért bukott meg, hanem a katonai javaslatok miatt! Vázsonyi Vilmos: Megbukott egyébért is, de legalább megígérte ennek a törvénynek a revízióját, itt pedig hallottuk a t. miniszterelnök úrtól azt a teóriát, hogy a királyi kormány elnöke nem mehet el Kossuth mauzóleumához, mert Kossuth az csszeférhetlenségi tant vallotta. Azonban nem azért nem mehet el, hanem azért, mert mindenki attól fél, hogy az a kripta számára is a kegyvesztettségnek kriptája lesz. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Olvassák el a Beöthy Ákos könyvét! Kezet csókolhat a király Kossuthnak! (Altalános derültség.) Vázsonyi Vilmos: Láttuk azt, hogy mindezeknek betetőzéséül a kormány meglepi az országot két kedves ajándékkal.' az egyik a czivillista felemelése, a másik az uj katonai javaslat, illetőleg az ujonczok létszámának felemelése. Már emiitettem, hogy a miniszterelnök ur egyéni szeretetreméltósága még a leghevesebb ellenzéket is lekötötte az országban, mert a t. miniszterelnök úrról elmondhatjuk azt, a mit nem lehetett elmondani sem Bismarckról, sem Gambettáról, sem Oavourról, sem Salisburyról, sem Grladstonevól, a kiknek példáját Mezőssy Béla t, képriselőtársam ékes beszédében felidézte. Ezekről nem lehetett azt elmondani, a mi pedig joggal áll a miniszterelnök úrra, hogy ő a legkedvesebb államférfia egész Európának. Ezen egyéni szeretetreméltóság volt az, a mely eddig lekötötte az erőket, de ha megvizsgáljuk a helyzetet igazában, miféle haladással állunk szemben az előző kormánynyal szemben? Azt találjuk, hogy az előző kormány szervezte a maga pártját, ele nem szervezte az országot; kormányozta a maga pártját, de nem kormányozta az országot. Ez a kormány pedig tovább ment egy lépéssel. Kormányozni akarja most már nemcsak pártját, hanem a parlamentet is, de nem kormányozza az országot. Ezért láttuk azt. t. ház, hogy a mint idebenn a parlamenti béke helyreállott, ezzel vjárhuzamosan odakint az országban minden darabokra esett. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Odakint az országban egymással ádáz gyűlölettel állnak szemben a különböző osztályok és felekezetek ; odakünn minden darabokra esik és folyik az izgatás minden irányban, folyik a bellum omnium conira omnes, mig idebenn rátértünk a békés parlamenti élet virányaira. A mi a czivillista felemelését illeti, erről, az egész képviselőház előtt ismeretes mai közgazdasági viszonyok között, azt hiszem, nem lehet komolyan beszélni, lehet megszavazni a czivillista felemelését, de ezt komolyan indokolni nem lehet. Nemcsak azért, a mit felhoztak a függetlenségi párt t. szónokai, hogy nincs magyar udvartartás; nemcsak azért, mert ha volna is magyar udvartartásunk, az ország mai közgazdasági helyzetében akkor sem lehetne indokolni azt, hogy felemeljük a czivillistát. Én, t. ház, csatlakozom azon t. előttem szólók véleményéhez, a kik panaszosan emiitették fel és mint jogos követelést hangoztatták, hogy a korona kell, hogy a nemzeti erő forrása legyen. Midőn Lieber amerikai közjogász felállította azt a tételt, hogy az angol király—intézmény: akkor ezt mint valami uj dolgot kolportálták, pedig bent van ez a tan már régen a magyar közjogban, mert a szent korona tagjainak elmélete mit jelent egyebet, mint azt, hogy a magyar király intézmény, hogy az az alkotmánynak egyik alkotórésze, az alkotmánynak egy darabja, tehát kell, hogy a magyar nemzeti erőnek forrása legyen. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ma, midőn az osztályoknak harcza készül, ma a királyi hatalomnak még egy másik rendeltetése is kell. hogy legyen. Ez a másik rendeltetése az, hogy az osztályok harczában a királyi hatalom legyen a kiegyenlítő, az egyenlő igazságok osztója. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) 4::*