Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-129
129. országos ülés 1902 Halljuk!) A midőn azonban arról van szó, hogy kondemnálni kell még emlékezetét is, és ezt örök időkre ki kell jelenteni, mert holta napjáig nem vonta vissza azt, a mit egyszer kimondott és a mi mellett a nemzetet fegyverbe állította és a miért mindenét feláldozta, ezért, — a mikor ezt kondemnálni kell, — ő felelős; ezt csak ő maga csinálta. Hát distingváljunk, t. miniszterelnök ur ! Az 1848-diki törvények megalkotásának érdemét soha senki sem vindikálta egyedül Kossuth Lajosnak, mert akkor Kossuth Lajost mint autokratát kellett volna oda állítani, pedig Kossuth Lajos a legalkotmányosabb érzületű ember lévén, szó sem lehet arról, hogy valaki azon törvények megalkotásának érdemét egyedül neki_ tulajdonítsa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Örökké emlékezetünkben élnek mindazon dicső tényezők, a melyek ezen örökbecsű törvényeink megalkotásához hozzájárultak. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nos hát a megosztás igy áll: Viszont azonban, ha igazságos akar a t. miniszterelnök ur lenni, vagy akart volna lenni tegnap, azt kellett volna mondania, hogy az inkompatibilitás elvének felállítását, annak kimondását sem lehet Kossuth Lajosnak, illetve egyedül neki tulajdonítani. Thaly Kálmán: Ezt egyhangúlag határozták el Debreczenben! Barta Ödön: Hiszen nem Kossuth Lajos mondta ki az inkompatibilitást, hanem egy a mostan itt együtt ülő országgyűléssel egészen egyenlő jogú vagy egyenlő hatáskörrel bíró nemzetgyűlés mondta ki azt. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És, t. miniszterelnök ur, hogy oda a másik czimre is eljuttassak valamit, akkor, a midőn a »vitam et sanguinem« Pozsonyban elhangzott, senki sem mérlegelte azt, hogy hányan voltak jelen : akkor elfogadták ezt a nyilatkozatot mint a nemzet akaratát, és ennek alapján el is fogyasztották azt az életet és vért, a mit ott feláldoztak. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ellenben, a midőn a magyar nemzet 1849-ben a maga alkotmányának eltiprásával szemben a szerződésszegő egyik félnek azt kiáltotta, vissza, hogy »hátrább«, akkor önök oda állítják Kossuth Lajost és haló porában akarják kondemnálni minden jövő nemzedék előtt azzal, hogy annak az embernek emlékezete előtt kegyeletet, leróni ugyanannyi, mint kegyvesztettnek lenni a király előtt. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: E: árulás! Mozgás és zaj.) Ez igenis árulás, árulás a nemzet, kegyelete és árulás a király ellen. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbalóldalon.) Polczner Jenő: Lakájok ! Szolgák ! (Mozgás jobb felöl.) Barta Ödön: T. ház! Még csak egy rövid megjegyzést kívánok tenni. A t. miniszterelnök ur vádbeszédében (Igaz! a szélsöbalóldalon.) nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Kossuth Lajos nemcsak 1849-ben hirdette az inkompatibilitást, hanem fenntartotta ezt élete fogytáig és hirdette is. (Egy hang a szélsöbalóldalon: Ez egyszerűen KÉPTH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET, Időbér 9-én, csütörtökön. 25 nem igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A t. miniszterelnök ur egyenesen rávezet bennünket arra a kérdésre, hogy kiknek privilégiuma az, hogy esküjüket meg ne tartsák? (Ugy van! a szélsőbal old álon.) Kossuth Lajos nem érezhette magát feljogosítva arra, hogy esküszegő legyen; ő a nemzet hatalmának letéteményese volt; a nemzet akaratából cselekedett; vele cselekedett, de soha ellene. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbalóldalon.) T. miniszterelnök ur, hogy a királyok nem mindig tartják meg esküjüket, annak példáit Magyarország történetének ismerői előtt felesleges ebben az ünnepélyes órában felsorolni; nem is akarom a történelemnek azon sötét lapjait itt átlapozni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem, hogy Kossuth Lajosnak életefogytáig nem volt szabad egyebet hirdetnie, arra nézve egy egészen pozitív bizonyítékkal fogom a a t. miniszterelnök ur vádját visszautasítani és ez a pozitív bizonyíték az, hogy Kossuth Lajos az inkompatibilitási nyilatkozat megtétele után ennek az országnak kormányzójává kiáltatott ki. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A kormány 1849. április 17-ikén megkezdte működését, május 5-ikén esküt tett és akkor Kossuth Lajos kormányzó ilyen esküt tett a nemzetgyűlés előtt. Nem zárt ajtók mellett, nem ismeretlen szövegű titkos esküt tett le Kossuth Lajos, hanem tett egy esküt, a mely igy hangzik: (Olvassa. Halljuk! Halljak') »Én Kossuth Lajos, a nemzetgyűlés által választott kormányelnök esküszöm az élő Istenre, hogy a reám ruházott hivatallal járó kötelességeket saját személyes felelősségem mellett ugy fogom teljesíteni, hogy Magyarország függetlensége, szabadsága és területi épsége fentartassék és a nemzetgyűlés által hozott törvényeknek és határozatoknak érvény szereztessék. Isten engem ugy segéljen.« Kossuth Lajosnak nem volt születési privilégiuma arra, hogy a nemzet kezébe le tett ezen esküjét megszegje. (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a baloldalon.) Javaslatomat elfogadásra ajánlom és ezzel végzem szavaimat. (Hoszszantartó éljenzés, taps és felkiáltások a szélsöbalóldalon : Éljen Barta Ödön ! Szónokot számosan üdvözlik./ Széll Kálmán miniszterelnök: 1. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsöbalóldalon ; Halljuk a vádlottat!) Azzal a komolysággal, a melylyel minden nyilatkozatomban ennek a háznak, de azzal az önérzettel is, a melylyel magamnak tartozom, daczára annak, hogy én ebben a kérdésben nem találkoztam — de ezt nem is vártam — az önök helyeslésével, kijelentem, hogy mindenki meg kell, hogy engedje, hogy tegnap nyíltan, férfiasan ós becsületesen nyilatkoztam. (Nagy zaj és mozgás a szélsöbalóldalon. Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Czinikusan! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mindannak 4 ,
