Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
312 1Í3. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. védelmét végrevalahára elérhesse: azonképen kell a retorziónak bekövetkeznie és eltűnni az egyik kormánynak a másik után, a mely ezen rendszert fentartja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy a nemzet, a mint mondottam, nagyon siralmas helyzetben van, de igen helyesen állit fel egy nagy franczia államférfiú, Guizot, a maga emlékirataiban két tételt. Az egyik az, hogy a legvégsőbb megpróbáltatások között is' meg kell a nemzetnek a maga nagy vágyait őrizni, bármilyen bizonytalanok, bármilyen messzeesők legyenek is a nemzet reményei. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik tetei pedig az, hogy a nemzeti boldogulásnak és függetlenségnek féltékeny szenvedélyei megkettőztetik a népeknek erejét és méltóságát a kedvezőtlen napokban és biztosítják jövőjét. Ezek a napok e nemzetre kedvezőtlenek, kell tehát, hogy a maga függetlenségének, a maga boldogulásának a szenvedélyeihez, vágyaihoz annál kitartóbban, annál erősebben ragaszkodjék, annál inkább őrizze meg a négyszáz esztendőnek történeti tanulságait, mert ezeket a szenvedélyes vágyakat egyéb, mint az ellenállás ereje, meg nem valósithatja. (Élénk hosszas helyeslés a szélsöbaloldalon.) Végül még csak egyet. (Sálijuk! Halljuk !) Nagy Ferencz igen t. képviselő ur igen tartalmas, szép és becses fejtegetéseinek végén megint egy akadémikus tézisnek a felállításával aposztrofálta az ellenzéket, mondván, hogy ki van az zárva, hogy egy dinasztia és egy nemzet érdekei egymással ellentétesek lehessenek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Dehogy van!) Itt megint azt mondom, hogy nem bocsátkozom akadémikus vitatkozásba, csak reá mutatok Mohács óta históriánkra, s kérdem, hogy azzal az elfogulatlansággal, hozzáteszem azzal a tudományos elfogulatlansággá], a mely kell, hogy a tudóst jellemezze, nemcsak a közgazdasági tudományban, hanem a történelem tanulságainak a felfogásában is, mert a közgazdaság tudományában is a történelem tanuságait kell, hogy értékesítse, mert e nélkül igazi értéke annak sem lehet, kérdem, a tudósnak ezzel az elfogulatlanságával állithatná-e azt t. képviselőtársam, hogy a nemzet felett álló uralkodócsaládnak, az utóbbi helytelen, téves, a saját maga és a nemzetnek a romlására vezető felfogása szerint a saját érdekei a nemzet érdekeivel ellentétben nem állottak-e? Igen t. képviselőház, a mikor megint par excellence dinasztikus érdekből, az országnak ebben a szerencsétlen helyzetében, támasztanak irántunk oly követeléseket, a melyek a vázolt katonai javaslatokban is foglalvák, akkor, t. képviselőház, én nem adhatok igazat Nagy Ferencz t. képviselőtársunknak a kérdés konkrét felfogásában, hogy t. i. ki van annak az eshetősége is zárva, miképen a dinasztia a magyar nemzetet a gazdasági téren elnyomja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem is hivatkozom most a történelemnek elriasztó és bennünket még ma is olthatatlan keserűséggel eltöltő példáira, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) én csak felvetem azt a kérdést, hogy a törvényekben foglalt biztosítékoknak elmagyarázása, a gazdasági érdekek megóvására szolgáló alkalmaknak egymásután való eltüntetése, kinek áll hát érdekében? A nemzetnek? A magyar nemzetnek? Vagy pedig Ausztriának? vagy pedig a téves, helytelen, megbocsáthatatlan és magát a történelmi események tanulságai szerint előbb-utóbb megbőszülő felfogás szerint, a dinasztiának? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igenis, ez a legveszedelmesebb dinasztikus politika, a melyet ma tapasztalhatunk, mert hogyha az eszmények elhomályosulnak a nemzetek felfogásában, hogyha már nincs teremtő tüz, a mely pusztításra is alkalmas és hivatott, hogyha keli, akkor a nemzetnek gazdasági elnyomására irányuló törekvés igenis elő fogja idézni azt a hatást, a mely viszont a nemzetnek ellentállását fogja arra az útra vinni, a melyre különben talán nem tért volna. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Nem hivatkozom saját történelmünkre, hanem méltóztassék Németalföld példájára tekinteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ott a spanyol dinasztia; II. Fülöp, mikor már a vallási elnyomásra irányuló törekvésekkel nem boldogult, mikor már a közjogi öntudatot nem sikerült Álba herczeggel és az inquiziczióval sem teljesen elfojtania, akkor a gazdasági elnyomásnak terére lépeti, egymásután tett olyan intézkedéseket, a melyek alkalmasak voltak arra, hogy a németalföldi népnek utolsó, meg-maradt erejét is kifoszszák: akkor feltámadtak azok a tengeri gueux-ök, a kik a koldustarisznyát tették jelvényükké és a kik ezen jelvény alatt megindított harczukkal kivívták a vallásszabadságot, (Ugy van! a szélscibaloldaloyi.) megteremtették államjogi függetlenségüket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és örök időkre világító példa gyanánt megalkották a maguk közgazdasági függetlenségét és jólétét. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék azt sem elfelejteni, hogy döntő hatással ennek a harcznak a sikerére az volt, hogy Orániai Vilmos sietett a gueuxök segítségére; segítségükre sietett egy olyan zászló alatt, a melyre ez volt felírva: »Pro lege, pro grege, pro rege! Azok a harczok a Németalföldön ezt az utolsó jelszót letépték arról a zászlóról. (Tetszés a szélsöbaloldalon,) A nemzeti ellenállásnak azon harczaiban, a melyekbe bele fog bennünket kergetni a t. többségnek makacs politikája, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nemzeti ellenállásnak harczaiban egy másik zászlót emelt fel a nemzet, a melyre ezek közül egyik sem volt felírva, a melyre ez volt felírva: »Pro patria et libertate!« (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.)
