Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
243. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. 313 Nem nekünk, de a t. kormánynak és a t. többségnek, hogyha igazán dinasztikus politikát akar folytatni, kell gondoskodnia arról, hogy a németalföldi zászlónak utolsó jelszava megmaradjon azon zászlón, hogy a »pro patria et libertate* igazságát magáévá tegye az a másik hatalom is, a melynek az első sorban áll érdekében. (Élénk tetszés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, hogyha nem magyarul hangsúlyozom ezt a szót, a mely neve a most benyújtott törvényjavaslatnak a parlamenti terminológia szerint: indemnity, a mi azt jelenti, hogy büntetlenség. Én nem állapithatom meg büntetlenségét ennek a rendszernek és ennek a kormánynak. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) És neki a büntetlenséget a magam szavazatával nem biztositkatom, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) vázolt bűnei alól a felmentést neki meg nem adhatom és azért a törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert elnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a napirend folytatására térnénk át, a t. háznak pótlólag bejelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Nessi Pál képviselő ur esetére vonatkozó azt a hivatalos értesitést a képviselőháznak határozatáról, mely az eljáró parancsnokság számára kiadandó, én a honvédelmi miniszterhez, mint azon parancsnokság felettes hatóságához fogom intézni. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Következik a napirend folytatása. Endrey Gyula jegyző: Sebes Dénes! Sebes Dénes: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Neményi Ambrus előadó ur, a mikor a törvényjavaslatot a t. ház elé terjesztette, elég óvatos volt egy villámhárítóról is gondoskodni, a melyet sietett bearanyozni Nagy Ferencz igen t. képviselőtársunk is tudásával akkor, a midőn kijelentette, hogy a törvényjavaslat megszavazását vagy meg nem szavazását bizalom kérdésének nem tekinti. Ez lenne a villámhárító; azonban ezekről a padokról és a másik ellenzék részéről is minduntalan belecsapott ebbe a villámhárítóba a mennykő, mert mindnyájan egyértelmüleg épen a bizalom szempontjából akarjuk elbírálni ezt a törvényjavaslatot, és épen azért nem akarjuk megszavazni, mert bizalommal a kormány iránt nem viseltetünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! A kormányelnök ur akkor, a mikor a miniszterelnöki széket elfoglalta, (Halljuk! Halljuk!) politikai programm gyanánt két tételt állított fel. Egyik az volt, hogy RÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. a parlamentet munkaképessé teszi, a másik pedig az, hogy Ausztriával való közgazdasági kérdéseinket rendezni fogja. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát az első része: a parlament munkaképessé létele sikerült is; azonban nem képes a parlamentnek munkát adni. Mert, t. képviselőház, én azt vallom, hogy mindennemű munkaképesség eltörpül azon fontos munkásság mellett, a melyet az nyújtana, ha az Ausztriával való, függőben levő kiegyezési kérdéseinket és a külfölddel függőben levő közgazdasági kérdéseinket itt a parlamentben rendezhetnők. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre nekünk az igen t. miniszterelnök ur módot nem ad, azzal minket foglalkoztatni nem akar, azzal minket foglalkoztatni nem is tud. E téren a legnagyobb bizonytalanság, a legnagyobb sötétség uralkodik; mi ezekkel a kérdésekkel ez okból nem is foglalkozhatunk. Nem felelt meg tehát a t. kormányelnök ur programmjának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. képviselőház! Magyarország, mióta az osztrák örökös tartományokkai került abba a szerencsétlen közjogi viszonyba, melyben most van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugy látszik, más hivatást sohasem töltött be és ugy látszik, a közel jövőben sem tölthet be, mint hogy folytonosan az egyoldalú nyers termelésre kényszerítve, Ausztria érdekeit szolgálja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) szolgáltassa a nyersterményeket Ausztria számára és engedje magát kiraboltatni, kizsaroltatni Ausztria iparától. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ez volt, t. képviselőház, a kormányzati axióma Lipót alatt, ez volt a nőies kezű Mária Terézia alatt, ez volt a bölcselkedő II. József alatt; már ismétlem, egy kormányzati axiómává vált, hogy igenis Magyaroszágnak más rendeltetése nem lehet, mint az egyoldalú termelés, mint ellátni nyersterményekkel Ausztriát és Ausztria gyarmatává válni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez volt a kiegyezést követő időben is, ugy látszik, a feladata Magyarországnak. De a kiegyezési törvényekben — halványan bár — gondoskodva van némileg arról, hogy Magyarország önállóságának^ gondolata legalább a törvényben meglegyen. És ez a nemzet bízott abban, hogy a törvénynek kötelező ereje van; bízott abban, hogy a törvénybe életet lehet lehelni; bizott abban, hogy a törvényt meg is lehet valósítani. És ettől a reménytől fosztotta meg e kormányrendszer ezt a nemzetet, mert a napnál fényesebben beigazolta, hogy a törvény csak írott malaszt, hogy a paritás csak szóvirág, hogy a nemzet nem önálló; hogy bekebelezett tartománya Ausztriának. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, kétségtelen, hogy a kiegyezést, itt legalább a parlamentben, a többség akarja Ausztriával. Miért nem lehet ezt megkötni ? Azért, mert odaát Ausztriában aka40