Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

143. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. 311 titásairól Magyarországon. Távolról sem akarom a t. többség ezen előkelő tagjának a helyzetét megnehezíteni és az ő, részemről mindenben helyesnek talált fejtegetéseiből azt a kérdést igazolni, — hogy ilyen tudatban azt a politikát, a mely ezeknek az állapotoknak kétségtelenül egyik tényezője, következetes dolog-e támogatni vagy nem ? Annál kevésbbé akarom őt ebbe a ferde helyzetbe szorítani, mert készséggel elismerem, hogy ezen általa vázolt állapotoknak előidézésében nem tisztán és egyedül a kormány és annak pártja, a t. többség, a hibás, hanem, hogy általános társadalmi bajok is okozói ezeknek a visszás állapotoknak. Mindazonáltal lehetetlen a magam ellenzéki felfogása és azon adatok között a kapcsolatot szem elől tévesztenem, amely adatok az én nézetem szerint azt igazolják, hogy Magyarországon a megélhetés ma már olyan nehéz, az önálló ekszisztencziának megteremtése és megtartása annyi akadályba ütkö/.ik, (Igaz! TJyy van! a ssélsäbaloi'dalon.) az anyagi boldogulás annyira a végső lehetetlenségnek stádiumába jutott, hogy az a politika, a mely az általam előadottak szerint Magyarországon a gazdasági hanyatlást és ezzel együtt az egyéneknek és egész társadalmi osztályoknak anyagi romlását olyan mértékben idézte elő, — a mint arra bátor voltam reámutatni, — ez a politika oda szorítja az embereket Magyarországon, hogy nincsen nekik bátorságuk egyéni ekszisztencziát, gazdasági különálló, önálló létet alapítani, hanem seregestül olyan mértékben tódulnak a hivatalnoki pályára, hogy ezen jelenség előbb-utóbb a bürokrácziát annyira megnöveli Magyarországon, a mint azt az igen t. előadó urnak igen jeles tanulmánya vázolja. 0 különösebben az állami hivatalnokokról beszél. Mindaz, a mit e tekintetben elmond, teljesen igaz, aláírom. Megtoldhatom azonban az ő tapasztalatait azzal, hogy a municzipiális, a községi hivataloknak a terén épen igy, vagy talán még rosszabbul áll a helyzet. A mi különösen mutatja gazdasági hanyatlásunkat, közállapotainknak sübyedését, az az a jelenség, hogy olyan exisztencziák, a kik életfeladatukul etiészen mást tűztek ki,mint a hivatalnoki pályát, különösen kisiparosok is, seregesen tódulnak szintén az alsóbbrendű hivatalnoki állásokra. Hiszen a községekben, vármegyékben, törvényhatósági városokban azoknak, a kiknek módjukban van a hivatalok szervezésébe és azoknak betöltésébe befolyni, azoknak nincs nyugtuk, azok valóságos tatárjárásnak vannak kitéve a hivatalokat koldulók részéről. Vájjon azt nmtatja e ez a szomorú jelenség, hogy ez a politika a mi népünk gazdasági érdekeinek ápolására alkalmas, elegendő? Nem! Ellenkezőleg, azt mutatja ez a helyzet is, hogy elérkezett igenis az az utolsó óra, a melyben ennek a politikának a megálljt kell fülébe kiáltani; azt mutatja ez a politika, hogy igenis, a nemzetnek elvégre komolyan gondolkodóba kell esnie a felett, hogy milyen utón tudhassa halálos bajait orvosolni, (ügy van! a szélsSbalóldálon.) Harminczöt esztendőnek tapasztalata arra a tanulságra vezet bennünket, hogy az eddigi túlságosan is akadémikus vitatkozással az eddigi mód szerint az orvoslást megtalálni nem tudjuk, arra a tapasztalatra vezet bennünket, hogy a nemzetnek igenis tudatára kell ébrednie, hogy bármilyen romboló hatással volt is ez a 35 esztendő óta tartó rendszer reá, bármennyire kij fosztotta is erejéből, maradt még neki ereje; | (ügy van! a szélsöbaloldalon.) maradt még neki [ ereje arra, hogy az orvoslásnak egyedül lehetséges útjára lépjen: arra az útra, a mely útnak | helyességét 400 esztendőnek tanulsága bizoI nyitja, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) arra az útra, a melyre a nemzeti ellenállás ereje vitte nemzetünket; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) arra az útra, melyet, hogyha erőteljesen fogunk elfoglalni, a melyen, ha lankadatlanul, csüggedés nélkül fogunk előrehaladni, az orvoslást igenis meg fogjuk találni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy a nemzeti erőnek ezt az ellenállását felébreszthessük, még pedig olyan mértékben, a mely nekünk a sikerre alapos kilátást nyújthat, el kell mennünk a magunk tartásában odáig, hogy a magunktartásának esetleg igenis lehet az a következménye, a melyet szemrehányás gyanánt vetettek szemünkre, t. i., hogy a Széli-kormány meg talál bukni. Én nem vallom azt, hogy az ellenzéknek eminens politikai feladata csak az lehet, hogy a mindenkori kormányt megbuktassa. Madarász József; A rendszer bukjék. Bakonyi Samu: De mikor azt látjuk, hogy ugyanazon az alapon, ugyanazon politikai rendszernek oltalmában egyik kormány váltja fel a másikat 35 esztendő óta és veszi át az egyik kormány a másiktól a többséget, hogy a mit parlamenti váltógazdaságnak szokás nevezni, itt Magyarországon ezen alapon soha meg nem valósulhat: akkor nekünk arra a tanulságra kell jutnunk, hogy nemcsak ezen t. kormánynak megbuktatására kell törekednünk, hanem igenis törhetetlenül törekednünk kell minden olyan kormánynak megbuktatására, a mely ezen rendszernek alapján áll. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldal ni.) Mi igenis nem küzdöttünk személyek ellen soha. Mi küzdöttünk következetesen ezen rendszer ellen és ha harczmodorunk hevesebb lesz a közel jövőben, azt épen csak az fogja okozni, hogy végre ellenállhatatlanul jutottunk annak a tanulságnak uralma alá, hogy másképen, mint e nemzet ellenálló erejének lehető fokozásával és kihasználásával ezt a rendszert elseperni nem lehet. (Elénk, hosszantartó helyeslés a szélsobaloldalon.) A mint a nemzetnek reménye egymásután tűnik el, egymásután látja tova íilanni mindazon alkalmakat, a melyeket, mint beszédem elején vázolni bátor voltam, törvényei biztosítottak neki arra, hogy saját érdekeinek hatályos