Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

Í43. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn, 303 csapások, és végül fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy az ezek elleni védekezésre mit kellene tehát tennie a nemzetnek, ha öntudatra akar ébredni. (Halljuk!) Ennek sorrendje szerint szólok legelőbb a gazdasági kiegyezésnek kérdéséről. Nagy Ferencz igen t, képviselőtársam a maga számára vindikálja, s teljes mértékben, s igen jogosan kihasználja azt a személyes előnyt, hogy ő nem volt a törvényhozásnak tagja akkor, mikor az 1899 : XXX. törvényczikkel — szerinte — véget érő paktum létesült. Ugyanezt az előnyt, ugyanezt a jogot én is vindikálom a naagani részére, s azon az alapon, a melyet, helyesen, Nagy Ferencz t. képviselőtársam jelölt meg, én kijelentem a magam nevében, s a saját politikai magamtartására nézve irányadóul, hogy történt légyen a paktumban akármi, én a paktumnak ilyen, vagy amolyan vita tárgyává tett tartalmával szemben magamra nézve kötelezőnek egyedül azt tartom, a mit választóimnak, mikor mint jelölt állottam, előttük programúiként elmondottam. (Helyeslés a szélsöba hidalon.) Bartha Miklós : A pártok aláirtak a paktumot. Bakonyi Samu: Én ezt tartom egyedül helyes felfogásnak, s a népképviselőre nézve egyedül irányadónak. Most t. képviselőház, ezen felfogásnak a kijelentése után én nem akarok belevegyülni a paktum értelmezésének vitájába, csak azt tudom, hogy a magyar nemzetnek a köztudatában (Hallj ult! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) az 1899 : XXX. t.-cz. soha sem élt másképen, mint ugy, hogy, ha az ebben foglalt, az ellenzék részérői az akkori értelmezés szerint jogosan garancziának tekintett intézkedések be nem válnak, akkor a kormány, illetőleg a törvényhozás kénytelen lesz rátérni a mi pártunk közgazdasági programú)jára, t. i. az Ausztriával fennálló kapcsolatnak a megváltoztatásába, s az önálló vámterületet tényleg megvalósítja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalun.) A t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságban ennek a kérdésnek a felvetésekor egy nagyon súlyos argumentumot vitt bele a vitába, (Haljak! Hall juh!) azt az argumentumot nevezetesen, hogy rá nézve a politikai becsületnek a kérdése annak a bizonyítása, hogy ő akkor is ugy értelmezte az 1899 : XXX. törvényczikket, mint most. Ránk nézve pedig, t. képviselőház, feltétlenül a politikai becsület kérdése az, hogy a nemzetet a niügunk magatartásával ne ámítsuk, azt meg ne csaljuk, (ügy van! Ugy van!) és hogy mi is azt a programmot, a melyet előtte vallottunk, minden erőnkből igyekezzünk megvalősitani. Mikor azt látjuk, hogy a programtn megvalósításának útjában áll a t. miniszterelnök urnak mostani értelmezése, miránk nézve a politikai hecsület szempontja teszi a nemzet előtt, kötelességünkké azt, hogy mindent megtegyúnk arra nézve, hogy a kormány a maga helyét ott, hagyja, hogy a politikai becsületnek eleget tehessünk. (Ugy van ! a, szételbaloldalon.) Szerencsétlen ez a nemzet, t. ház! Valahányszor a biztosítékokat magukban foglaló törvényeknek megvalósítására a terminus elérkezik, nem az következik be, hogy tehát a kormány és az azt támogató többség a politikai becsület követelményei folytán mindent elkövessen arra, hogy ezen biztosítékok tényleg megvalósiitassanak, hanem elkövetkezik az, hogy magyarázni kezdik a biztosítékokat tartalmazó törvényt. És mi ennek az eredménye? Az, t. képviselőház, hogy — az akadémikus vita során bármelyik felfogás bizonyuljon helyesnek — a nemzet egymás után veszti el a hitét, a bizodalmát abban, hogy a törvények reá nézve, boldogulására nézve bármiféle biztosítékot tartalmaznának, (Igaz! Ugy van! a szélsiibaloldalon.) Nem a törvények szentségének erejét gyengiti-e ez meg, t. képviselőház? Hiszen ez a magatartás nyílik meg előttünk, ezt követi a t. többség folyton. Hol vannak ma már az 1867 : XIÍ. t.-czikknek garancziális intézkedései? Hol van, t. képviselőház, a 25. §-ban foglalt biztosíték, a mely azt követeli, hogy csak a teljesen alkotmányos Ausztriával bocsátkozhatunk tárgyalásokba, s hogy csak a teljesen alkotmányos Ausztriával állhatunk, az uralkodó személyén kívül, bármiféle kapcsolatban? Hol van, t. képviselőház, az 58., 61. és 68-dik §-okban nekünk biztosított kilátás arra nézve, hogy, ha az alkotmányos Ausztriával való egyezkedésre irányuló törekvések meghiúsulnak, a nemzetnek önálló rendelkezési joga — de nem ugy, mint azt 1898 óta, és különösen 1899 óta magyarázzák, hanem a maga valóságában, a mint azt az 1867-dik évi törvények megalkotói értették — a tényleges megvalósítás stádiumába lép? Nagy Ferencz igen t. képviselő ur abból, hogy ő nem volt a törvényhozásnak tagja a paktum, tárgyalása és az 1899 : XXX. t.-cz. megalkotása idejében, magára nézve azt a jogot származtatja le, illetőleg azt fogadja el irányadóul, hogy ő a törvényt magyarázza annak szavai szerint, annak szavaiban megállapított értelme szerint, s azt mondja, hogy a törvény rendelkezései folytán, az azt megelőző tárgyalások, pártközi egyezkedések figyelembe nem vehetők. Hát — mint mondám, — nem is akarok bele merülni akadémikus értékű vitatkozásba, a mely az 1899 : XXX. t.-cz.-et magyarázza. De, bocsánatot kérek, azt csak méltóztatik konozedálni, hogy az 1899. évi XXX. t.-cz,nek értelméhez, különösen azon magyarázat folytán, a mely a t. kormány részéről érvényesíttetik, kétség férhet. Hogyha az értelmezés tekintetében ilyen eltérések merülnek fel, akkor nagyon természetes, hogy a hermeneutika legprimitívebb szabályai szerint azon forrásokból keli kiindulnunk, a melyekből a helyes értelmet helyre állithatjuk. Nem a paktum tárgyalását, nem az ennek során tett nyilatkozatokat értem ilyenek gyanánt, hanem igenis, éltem, magának a t. miniszterelnök urnak azokat a nyilatkozatait, a melyeket itt ebben a házban tett. Ezekre