Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
304 H3, országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. a nyilatkozatokra pártom kimagasló tagjai már .reá mutattak, azokat azonban meggyőződésem szerint eléggé ismételni, eléggé kiemelni soha sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) De, hogy feleslegesen ne bocsátkozzam ismétlésekbe, csak egyetlenegy nyilatkozatát idézem a t. miniszterelnök urnak. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Megindult a börze odaát! (Mozgás jobb felöl.) Bakonyi Samu: Ezt bizonyosan nem jól esik hallani a t. túloldal egyik vagy másik tagjának, de hát hiába, ennek elmondását nem mulaszthatom el. 1899. június 14-ikén, a mikor az 1899 : XXX. t.-czikket előterjesztette a t. miniszterelnök ur, azt a nyilatkozatot tette, hogy az általa benyújtott törvényjavaslat az Ausztriával fennálló viszonyokat »azzal a tartalommal, azzal a lényeggel, azzal az egészszel« rendezi egy bizonyos időpontig, a mely a ház előtt fekvő javaslatokban van. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) »Azzal az egészszel«, t. képviselőház ! Tehát az a nyilatkozat nem jelenthet egyebet, mint hogy magára nézve azon javaslatok tartalmát az utolsó szóig, az utolsó betűig kötelezőnek tartja a t. miniszterelnök ur. Ezt máskép értelmezni rosszhiszeműség nélkül meggyőződésem szerint nem lehet. Ezen javaslatokban pedig mi van benne, t. képviselőház? Félreérthetetlenül benne van az autonóm vámtarifa megalkotásának végső terminusa. Erre nézve fix és el nem magyarázható kötelezettséget vállalt a t. kormány akkor, midőn a most vita tárgyává tett törvényt megelőző javaslatot ide a házba beterjesztette. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezen obiigója alól a t. kormány nem szabadul semmiféle doktriner és elismerem, bármily magas értékű fejtegetések árán sem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, ebben a nyilatkozatban még egyéb kötelezettség is foglaltatik a t. miniszterelnök ur részéről: foglaltatik nevezetesen az a kötelezettség is, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben nem lát a maga részére megadva semmiféle olyan meghatalmazást, a melynek alapján a ház asztalára letett törvényjavaslatoknak tartalmát ujabb alkudozás, ujabb egyezkedés tárgyává tehetné az osztrák kormánynyal. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1899 : XXX. t.-cz. ezen nyilatkozat után különösen nem tartalmazhat tehát más utasítást .< a t. kormány részére, mint azt, hogy az azon törvényjavaslatban foglalt megegyezést az osztrák tartományoknak törvényhozásával vámszövetség erejére emelni kisértse meg. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. kormány részéről azonban ez a törekvés egyáltalában nem sikerült; ellenben azt tapasztaljuk, hogy ezen világos kötelezettségét is megszegte a Széli-kabinet akkor, midőn alkudozásokba bocsátkozott olyan irányban is az osztrák kormánynyal, a mely alkudozások a BánffyBadeni-féle egyezségben részünkre kicsikart előnyöket illuzóriusokká teszi és alkalmasak ezt az egyezséget az osztrák tartományoknak javára megváltoztatni. Hogy micsoda lejtőre gurult a mi érdekeinknek képviselete ezen kötelezettségnek megszegésével, azt tudjuk azokból, a mik a köztudat és a közvélemény megvitatása, hozzászólása elől légmentesen elzárt ezen alkudozásoknak menetéből mégis kiszivárogtak és a mik ez ideig előttünk minden megczáfolás nélkül állanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák kormány immár a bankparitást akarja megváltoztatni és vissza akarja csinálni az előbbi, reánk nézve kedvezőtlenebb helyzetet. Az osztrák kormány az állatforgalmi kérdésekben meg akarja ölni állatforgalmimknak, állattenyésztésünknek érdekeit. (Ugy van I a szélsöbaloldalon-) Pedig, hogy mennyire jutottunk ezen törekvés nélkül is ezen a téren, azt az a szomorú helyzet, a melyről gazdáink méltán panaszkodnak, már eléggé illusztrálja. De ón tudok egy más bizonyítékot is felhozni a mellett, hogy a közfelfogás nemcsak itt, hanem odaát Ausztriában is ezen Bánffy-Badeniféle törvényjavaslatokat tekintette olyanoknak, melyek az uj tárgyalások során igenis a magyar kormány részéről a vámszövétségre emelés szempontjából kellett, hogy megóvassanak. Itt van a kezemben egy igen érdekes röpirat, a mely annak idején a ház tagjai részére is megküldetett. Ez egy Zukunfts-Vision-nak nevezett irat, a melyben az a helyzet van vázolva, mely az írónak nézete szerint be fog állani akkor, hogy ha a vámsorompók felállíttatnak és Magyarország az önálló vámterületnek tényleges állapotába eljut. Ö a szakadásnak az okát abban látja, hogy a Lajtán túl, vagyis itt Magyarországon a parlamentnek a többsége (Maliink! Halljuk!) ahhoz ragas-kodott szilárdul, hogy a BáDffy-Badeni-íéle kiegyezés Magyarország részéről tehető engedményeknek a végső határait képezte. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.} Barfa Ödön: Ugy is volt mindig mondva! Bakonyi Samu: Hogy tehát ezeket az osztrák kormánynak és az osztrák parlamentnek változatlanul el kell fogadnia, különben a vámsorompók felállítására kell a sornak kerülnie. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez van abban a röpiratban szórói-szóra. Az osztrák felfogás ezzel szemben azonban az volt, hogy a Bánffy-Badeni-féle kiegyezés »reformbedürftig« reformra szorul és különböző irányokban meg kell azt változtatni, hogy az osztrák parlamentben elfogadható legyen. Barta Ödön: In pejus! Bakonyi Samu: No hát, t. képviselőház, az alkudozások szerint ez a felfogás érvényesült, mert hiszen az osztrák követelésekre nézve azt a felfogást kellett volna a t. kormánynak érvényre juttatni, a mely felfogását az 1899: XXX. t.-cz. beterjesztése alkalmával mondott beszédéből, az imént idézett szavai bizonyítják.
