Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

H2. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. 295 baloldalon.) Ha más nem akarja, arról én nem tehetek. A miket elmondottam, azért hoztam fel, mert azt akartam velük kimutatni, hogy xnikép bánnak az ország pénzével. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hentaller Lajos: Szépen gazdálkodott az ország pénzével az uj országházat épitő bizottság! (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget!) : Elnök: Csendet kérek! Pozsgay Miklós: Maholnap czenzurázás végett be kell terjeszteni a beszédeket! (Zaj. Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Mit tetszik mondani? Gabányi Miklós: Hát, t. képviselőház, akkor mondok még egy jobbat! (Derültség és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Halíjuk! Halljuk!) Ki adta össze ezt a 40 millió koronát az uj országház építésére? Ki fizeti ezt? Nem a herczeg, nem a gróf, nem is a báró, mert ezek csak egy csepp részét képezik a 20 millióból álló magyar nemzetnek; a magyar nemzetnek csak egy századrésze, vagyis kétszázezer ember van olyan helyzetben, hogy több az évi bevétele, mint az évi kiadása, mig 99/100-ad része a nemzetnek, t, képviselőház, kevesebb évi bevétellel bir, mint a mennyi az évi kiadása. (Igaz! •TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nohát ez a 99/100-ad része a nemzetnek építette ezt az uj országházat. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tehát csak van jogom nekem, mint népképviselőnek, bizalmatlanságom megokolására mindezeket előhozni! (Ugy van! Ugy van! a széls'baloldalon.) Én nem vagyok a nagy urak képviselője, s ezt kinyilatkoztatom; (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) a dinsadi kerületben én a nép képviselője vagyok. (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Visszatérve tehát beszédem tárgyára, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) van ennek az országnak 453 képviselője, itt pedig 440-nek van helye ebben az uj ülésteremben. De hogy? (Halljuk! Halljuk.') A három első sorban még lehet ülni, de olyan szűken, hogy három ember egymás mellett nem ülhet, mert ha az egyik le akar könyökölni, akkor a másiknak nincs helye mellé lekönyökölni; sőt én csak ugy vagyok képes a padban ülni, hogy térdem folyton a pulpitust éri. És nem szégyen, hogy 40 embernek ugy adtak helyet, hogy azok a galléria alatt vannak ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A hirlaptudósitokról pedig megfeledkeztek. Először oda akarták tenni az oldallgalériára. (Derültség.) s a mikor látták, hogy ezeknek ott olyan jó helyük lesz, tették őket a mi hátunk mögé, s ezért kellett, hogy onnan elvegyenek 24 vagy 25 széket. Hát megy ez 40 millió forintból? (Mozgás.) A mi meg már most a gyorsírókat illeti, azok ugy bújnak fel minden délelőtt a földből, mint a gomba; a különbség köztük és a gomba között az, hogy a gombát megeszi az ember (Hosszantartó zajos derültség.) ők pedig délután vissza kell, hogy bújjanak oda, a honnét délelőtt kibújtak. (Derültség.) És igy is kétrét mennek le oda (Elénk derültség.) azért, mert az előadói szék van felettük. A hol az előadói szék van, ott kellene az elnök urnak lenni. Mert az a hely, a hol az elnök ur van, oly magasan van fent, hogy, ha az elnök ur feláll és kiegyenesedik, daczára annak, hogy a nóbel-galléria a földszinttől az eget éri, (Elénk derültség.) egy szép hölgy a fejét a karzatról megsimogathatja. (Hosszas élénk derültség.) T. képviselőház! A karzat elég nagynak látszik ugyan, de csak 280 ember fér fel, mig a régi képviselőházban 600 ember fért fel. Sőt a főrendeknek fenn van tartva itt 40 ülőhely, tehát mindössze 240 hely marad. (Egy hang a szélsobahldalon: Hát ez a nyilvánosság?) A régi képviselőházban volt három ruhatárnoknő, ott 600 ember ment fel a karzatra; itt felmehet 280 és van 7 ruhatárnoknő, a kiket mi fizetünk! Hát nem elég ide is 3 ruhatárnoknő? Egy a főrendeknek és kettő nekünk? Minek hetet fizetni? Tovább megyek, t. képviselőház. Mivel az elnök urnak emelvénye olyan magasan van, ennélfogva lépcsőket kellett itt csinálni, ez által a kijáró annyira el lett szűkítve, hogy itt nekünk strungára kell kimenni, mint a juhnak, mikor fejik; sőt a t. elnök ur ezek közül a képviselők közül vagy harminczat innen sem és onnan sem láthat. A karzaton 280 ülőhely van. A. kik az első sorban lekönyökölnek, azok még látnak, de a második sorban levők, ha fel nem állnak, nem látnak semmit. Tehát az egész építmény tökéletesen el van rontva. Már most mikor a t. elnök ur nekünk képviselőknek a házat meg akarta mutatni, kalauzolt Farkas János és a háznagy ur. Ámde ők is és mi is gyakran eltévedtünk: összevissza vezettek bennünket, mig végre egy nagy fiókos terembe vezettek be. Azt mondja az egyik képviselőtársam, vájjon ez micsoda? Azt felelik: minden képviselőnek van itt két nagy fiókja. Hát majd mit tartunk abban? Rigó Ferencz bátyám kisütötte, hogy csizmákat. (Élénk derültség.) Én aztán rájöttem, hogy nemcsak azt. Az az épitő, a ki ezt a termet építette, 60 ajtóval vette körül. Ez olyan léghuzamos, hiába vizsgálta tegnap is az a szakértő, olyan ezugvan itt keresztülkasul, hogy itt mind reumát kapunk. Tehát az az uri ember már az építésnél észrevette ezt és azért csinálta azt a fiókos termet, hogy ott a báránybőrös ködmönt és a kalap, csizmát és bőrkeztyüt tartsuk majd, abba öltözünk, mert csak ugy fogjuk kiállani a telet, különben holt reumát kapunk. Bementünk egy másik terembe és kérdezzük, hát ez vájjon miféle terem? Azt mondja egy terembiztos, hogy ez az elfogadó szoba, üe