Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

1U2. országos ülés 1902 november 8-án^ szombaton. 291 *kat,- a miket Nagy Ferencz képviselő ur reám vonatkozólag elmondott, természetesen nem hall­hattam, tehát azoknak czáfolatába bocsátkozni most képes nem vagyok. A midőn most szemé­lyes kérdésben mégis egy pár szót szólok, arra kérem a t. házat, és t. elnök urat, hogy maj­dan, midőn abban a helyzetben leszek, hogy tudjam mit mondott nekem, akkor esetlegesen a felszólalást megengedni méltóztassék. Most csak egyszerűen annyit jegyzek meg az ő egyenes felhívására, hogy mondjam meg a véleményemet arra nézve, hogy a törvénynyel szemben jogilag a paktum ma már hatályát vesztette, a mi jogászi szempontból természetesen igaz is, hogy egy irásbelileg megkötött szerződéssel szemben az előzetes megállapodások tekintetbe nem vehe­tők. Ebben, ha reám hivatkozott, neki igazságot adok; azonban további magyarázatát, engedje meg, elfogadhatónak nem tartom és igy nem tartom jogosultnak azt sem, hogy épen én rám mél­tóztatott hivatkozni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az igen t. képviselő ur tudja azt, hogy én azon paktum iránt soha valami elfogult nézettel nem voltam, annak megalkotásában részt nem vettem, sőt én voltam az egyedüli ebben az or­szágban, a ki kijelentettem, hogy oly alapon való kormányzás a jövőben sok zavart fog elő­idézni, mert nagyon helyesen mondta a képviselő ur, hogy ezt az országot csak törvénynyel, de nem paktummal lehet kormányozni. (Helyeslés •a szélsöbaloldalon,) Megjegyzem azonban, hogyha egy szerződésnek értelme magyarázatra szorul, hogyha az magában nem világos; akkor azon szerződés értelmének megállapítása végett, a mely akkor magyarázatra szorul, vissza lehet térni a szóbeli stipulácziókra is. Én tehát e te­kintetben hivatkozom az igen t. képviselő úrra, hogy visszaadjam neki a tromfot, a kit kiváló jogásznak, a kit a nemzetgazdasági és pénzügyi téren tekintélynek ismerek. (Tetszés a szélsőbal­oldalon.) Ebben ellenkező véleményünk nekünk nem lehet. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Külön­ben van a t. képviselő úrnak beszédjében egy oly részlet, a melyre nézve szükségét látom már most hangsúlyozni, hogy én élni fogok azzal a joggal, hogy arra a legelső alkalommal vála­szoljak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rátkay Lászlő jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: IV ház! Lengyel Zoltán t, képviselőtársam tegnapi beszéde alatt Vészi Jó­zsef képviselőtársamhoz, a kivel évek óta a leg­jobb barátságban és ismeretségben vagyok, egy tréfás megjegyzést intéztem, a mely legnagyobb meglepetésemre, mint értesülök, belekerült a naplóba és a melyből a lapok által oly követ­keztetéseket vonnak némely irányban, a melyek az én képviselőtársamra, ha azt valaki magya­rázná, sértők is lehetnének. Ennélfogva én kö­telességemnek tartom kijelenteni, hogy közbe­szólásom tisztán tréfás megjegyzés volt, inkább olyan ugrasztásf orma, melynek nem lehetett czélja, hogy egy oly férfiút, mint Vészi József, a kit én oly nagyrabecsülök és tisztelek, meg akartam volna sérteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ké­rem az elnök urat, hogy miután ez még nem végleges napló és én határozottan kijelentem, hogy ez csak egy odavetett megjegyzés volt, ha hatáskörébe tartozik, közbeszólásomat annak idején a naplóból töröltetni szíveskedjék. (Fel­kiáltások jobbfelöl: Nem lehet!) Elnök: T. képviselőház, a gyorsírói jegyze­tek alapján felvett naplót módosítani az elnök­nek nincs jogában, de nagyon veszedelmes volna is ez. Egyébiránt erre nincs is szükség, mert benne lesz a naplóban a képviselő urnak mai kijelentése is. (Helyeslés.) Nyegre László jegyző: Vészi József! Vészi József: í. képviselőház! Csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy Pichler Győző t. képviselőtársam e lojális szavait és a bennök nekem nyújtott elégtételt hasonló lojalitással fo­gadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Gabányi Miklós! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: T. képviselőház ! Az indem­nityt nem szavazom meg, (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) még pedig először is azért, mert a miniszterelnök ur most négy éve, a mi­kor indemnityt követelt, működésének első esz­tendejében, azt mondta, hogy add meg ezt ne­kem képviselőház és én Ígérem neked, hogy a jövő évtől fogva, a következő év költségvetése mindig az előző év karácsonyi szünetéig letár­gyaltatik és több indemnityt nem követelek. Azóta azonban mindig követel indemnityt, sőt volt esztendő, a mikor kétszer is követelt; most tehát ne kívánja, hogy utolsó esztendejében is megadjuk azt neki. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Szemben előttem szólott Nagy Ferencz szeretett képviselőtársammal, (Derültség a szélsö­baloldalon.) mert jó ismerősök vagyunk, bebizo­nyítom most már azt, hogy a költségvetést minden évben le lehetett volna tárgyalni a karácsonyi szünidő előtt. Csak arra az évre megyek vissza, a mióta képviselő vagyok. Múlt évben október 26-ára hivatott össze a ház; alig csi­náltunk valamit; deczember 12-én a miniszter­elnök ur már öt heti karácsonyi szünidőt adott. Persze haza kellett menni. Húsvétkor három heti, pünkösdkor két heti szünidőt kaptunk. Ha a főrendiház tárgyalt, akkor a képviselőház nem tárgyalt, pedig szerintem tárgyalhatott volna. íme mily sok miniszter ur van most itt. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ha a főrendiház­nak ülése van, az a két-három miniszter, a kinek a fachjába vág a dolog, és a kinek esetleg reflek­tálnia kell a felszólalásokra, menjen el, a többi pedig jöjjön ide. Ha delegáczió ülésezik, mi nem ülésezünk. Ha bizottsági ülés van, mi nem 37-

Next

/
Oldalképek
Tartalom