Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

292 H3, országos ülés Í902 vovember 8~án, szombaton. ülésezünk. Sőt tavaly előfordult az is, hogy Rainer főherezegnek aranylakodalma volt Bécs­ben és két napig ünnepeltetett a miniszterelnök ur, mert el kellett menni tányért nyalni. (De­rültség a szélsőbaloldalon.) Az osztrák Reichs­rath nem ünnepelt és mindkét nap ülésezett. Azután jött, t. képviselőház, a nagy szünidő, június 22-én elnapolta a miniszterelnök ur a házat, még pedig királyi leirattal csak azért, hogy 20 képviselő esetleg ha szükséges, össze ne hivathassa a házat. Elnapol tattá pedig október 8-ig, vagyis négy havi szünidőt adott a rengeteg munka után, a mit addig végeztünk. Hát 127 ülésért ülünk itt? Tudom a t. túloldalon ülő egyik olyan szélsőbaloldali érzelmű képviselőtársamtól. (De­rültség a szélsöbaloldalon.) hogy önök el vannak osztva négy rótára, 320-an vannak, tehát 80 jut egy rótára. (Hulljuk! Halljuk!) Aztán be­osztják azt a 127 ülést. Az első 32 ülésen jelen van az egyik 80, a másik 32-tőn jelen van a másik 80, a harmadik 32-őn jelen van a harmadik 80, s a negyedik 32 ülésen jelen van a negyedik 80. Ezért nem olyan csekély az a fizetés, a mit kapnak. (Elénk derültség a s~z-él'sí..baloldalon.) Már most, t. miniszterelnök ur, — milyen jó volna, ha már itt volna — (Derültség.) a legrongyosabb (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs itt a miniszterelnök!) körjegyzőségben, a melyben egy jegyzőnek öt picziny községe van, ha ez a jegyző szeptember 26-áig mind ennek az öt községnek a költségvetési előirányzatát nem terjeszti be a szolgabírói hivatalhoz, akkor nemcsak, hogy megbírságolják, hanem egyenesen föl is függesztik állásától. (Egy hang a szélsö­baloldalon: Fölakasztják!) Minő példát ad a miniszterelnök ur a jegyzőknek, mikor- sohasem terjeszti be idejében a költségvetést. Hogy lehet az, hogy mi június hónapban állapítjuk meg azt. hogy a kormány mennyit adhat ki a már elmúlt január elsejétől fogva? Vagy van szükség arra a költségvetésre, vagy nincs. Ha szükség van rá, akkor tárgyal­juk le azt mindig a karácsonyi szünidő előtt, ha pedig nincs rá szükség, akkor ne vesztegessük vele az időt soha. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezek után áttérek egy pár perezre a ki­egyezés kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsö­bajoldalon.) A Bánffy - Badeni-féle kiegyezés 1897-ben jött létre. Nagynehezen, daczára az összes el­lenzéki pártok iszonyú küzdelmének, a t. túlol­dal megszavazta ezt a kiegyezést. Akkor, a mi­kor ezt megszavazták, az igértetett, hogy a ma­gyar miniszterelnök itt a képviselőházban, az osztrák miniszterelnök pedig a B.eichsrathban be fogja azt czikkelyeztetni, és mint szentesi tett törvényt ki fogja hirdetni. (Igaz! Vgy van! a szélsőbal-oldalon.) Magyarország, mint gavallér, kötelességteljesítő és lojális ország, tényleg tör­vénybe is iktatta és azt ki is hirdette még 1899-ben. Az osztrák azonban még máig sem. tette szt meg, sőt, mikor megbukott a Badeni-kor­mány és a mostani miniszterelnök, Körber dok­tor jött... (Egy hang a szélsdbaloldalon: Nincs miniszter jelen!) Kérem, én a falra borsót nem akarok hányni! (Általános derültség. Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Minisztert kérünk!) Endrey Gyula: Egy póttartalékos miniszter üljön a székbe! (Elénk derültség a szélsohal­oldalon.) Gabányi Miklós: Minthogy nincs miniszter a teremben, beszédemet egyelőre nem folyta­tom ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minisztert kérünk!) Elnök: Az sehol sincs megírva, hogy a mi­nisztereknek mindig és állandóan itt kell ülniök. (Ügy van! jobb felöl.) Különben már izentem, hogy a miniszter urak közül valaki jöjjön be. Csak puszta véletlen, hogy nincs itt közülök senki. (Zaj.) Gabányi Miklós: A mennyiben épen most mondtam, hogy a gavallér, kötelességteljesítő és lojális magyar nemzet törvényerőre emelte ezt az akkori rossz kiegyezést Magyarország kárára és Ausztria javára, tehát miniszterelnök nélkül is folytatom beszédemet. (Derültség.) Az osztrák miniszterelnök még ma sem iktatta törvénybe, sőt megbukott a Badeni-miniszterium és jött dr. Körber, a mostani miniszterelnök, aki (Lu­kács László pénzügyminiszter a terembe lép. Éljenzés a szélsöbaloldalon.) megígérte, sőt meg is esküdött rá, hogy rövid időn belül keresztül­viszi azt. (Derültség.) Most pedig az akkori ki­egyezés ellen, a melyet egész Ausztria, ő is és persze kényszerűségből Magyarország is elfoga­dott, ugy nyíltan, mint titokban izgat csak azért, hogy miniszterelnök maradhasson. Már most ne mondja az a szegény r magyar ember, hogy mégis hunezut a német? (Derültség.) Most kénytelen vagyok egy kicsit ismét­lésbe esni, mert többen elmondták már t, képviselőtársaim közül, a kik eddig felszólaltak, hogy mi is az, mi tényleg történt? A mi t. miniszterelnök urunk 1902 január havában azt mondta, a mit már többen elmond­tak, hogy ütött a tizenkettedik óra. De utána tette azt, hogy Magyarországnak vagy jobb ki­egyezést kell Ausztriával csinálni, vagy pedig, ha ez nem lehetséges, felállítjuk az önálló vám­területet. Ezt ő mondta, a miniszterelnök ur, szórói-szóra, sőt nagy csodálkozásomra önök közül, t. túloldal, még merészelt szólalni egy képviselő, azt nincs szerencsém tudni, hogy me­lyik volt, hogy ahhoz készülni kellett volna, a mire a miniszterelnök azt válaszolta, hogy min­den annyira elő van már készítve, hogy öt-hat hét alatt az önálló vámsorompót fel lehet állí­tani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalori.) Mi tehát azt gyanítottuk, hogy a miniszterelnök ur maga vezeti azt a kiegyezést, mert jobbat akar csinálni és mert Ausztria nem iktatta azt tör­vénybe, de nem tudtuk, hogy őt már azok ránr gatják Bécsben, a kik rángatni szokták, (De-

Next

/
Oldalképek
Tartalom