Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

288 1Í2. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) Az első esetben az figyelembe vétetik, vagy nem vétetik. Ha a többség nem veszi figyelembe, nincs semmi oka panaszra, de lia a paktum alapján szólal fel és követeli, akkor az a többség és az a miniszterelnök meg nem tagadhatja, (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) mert hiszen ez már aztán' egy kétoldalú szerződés, a, melyet nem lehet egyoldalulag megszegni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) a melynek megváltoztatásához a felek közös beleegyezése és közös akarata szükséges. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Hát ez egészen világos előttem, t. ház. Én ezt itt olvasván és látván a tárgyalási anyagot, a mely előttem van, ha nem is vettem részt a javaslat tárgyalásában és nem is tudom, hogy gondolkoztak akkor és hogy fogták fel annak idején a törvényt, én nem tudom elhinni, hogy ez máskép legyen és nem vagyok képes magamnak máskép elképzelni. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, most egy lépéssel tovább megyek, majdnem annak a koczkázatával, hogy talán félre fognak érteni. (Ralijuk! Halijuk!) Tegyük föl, hogy az a három tétel abban a paktumban csakugyan benne volt, vagy tegyük fel, hogy az a paktum csakugyan igy értelmeztetett. Hát következik-e ebből. t. ház, hogy most már csakugyan a törvényt ezen paktum értelmében kell magyarázni ? (Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások a szélsöbaloldalon; Igen !) Bocsánatot kérek, nem! A dolog jogilag egészen világos és ezt élesen kell odaállítani, mert ebben a kérdésben egy nagy alkotmányjogi jelentőségű dolog rejlik. (Halljuk! Halljuk!) Törvények létrejönnek mindenféle megelőző tanácskozások, megegyezések, paktumok alapján, ííálunk Magyarországon törvényileg is van előirva, esetleg valamely törvénynek egyezményes alapon való létrejövetele. Ott vannak a horvát kiegyezési törvények, hogy ne is beszéljek az Ausztriával való törvényeinkről, a melyek mind egyezmény alaj)ján készülnek. De hát ez utóbbiakat nem akarom érinteni, mert ezek egészen nemzetközi alapon állanak. Csak a HorvátSzlavonországokkal szemben való egyezményekről beszélek, mert én legalább — és én azt hiszem, mindnyájan, a kik itt vagyunk, — nem fogjuk fel ugy ezt a kérdést, hogy ez egy nemzetközi viszony, (Általános helyeslés.) ez tehát egy belső államjogi viszony, és mégis egyezmény alapján jött létre az 1868 : XXX. t.-cz., s azután a pénzügyi kiegyezés stb., a melynek ujabb megkötése most is előttünk van. Hát, t. ház, a mikor ily egyezmény és paktumok előznek meg egy törvényt, mily jelentőségük van ezen egyezményeknek, vagy paktumoknak a törvénynyel szemben? Ez a kérdés, ezt kell élesen felállítani. Komjáthy t. képviselőtársam nemcsak kitűnő közgazdász és pénzügyi kapaczitás, hanem kitűnő jogász is. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva ő reá hivatkozom: Ha egy magánjogi szerződést köt az ember és azt a magánjogi szerződést megelőzi egy szóbeli vagy akár írásbeli jjunktáczió vagy paktum és azután formuláztatik az a szerződés, létezik-e még az a paktum? Joghatályos-e, érvényes-e még az a paktum ? Krasznay Ferencz: Xem, de a felek akaratát magyarázza! Nagy Ferencz: De ha világosan szól az a szerződés, akkor semmi interpretáczióra nem lévén szükség, csak az a kérdés, vájjon eltér-e, nem tér-e el? De akár eltér, akár nem, még ha eltér is, sőt épen ha eltér, annál kevésbbé lesz az a megelőző paktum hatályban akkor, a mikor az a szerződés formulázódik, (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Szerződésben fejeztük ki akkor a mi akaratunkat, abban nyilvánul ugy, hogy másból a mi világos akaratunkat már nem szabad magyarázni. Ha eltér a szerződés attól a megelőző paktumtól, akkor fel kell tételezni azt, hogy maguk a felek akartak attól eltérni és épen azért állapították meg ezt világosan ebben a szerződésben, mert most már az ő akaratuk más. Ennélfogva világos, hogy ezen formális szerződés konzummaija azt a paktumot, a melynek folytán az a szerződés létrejött, az többé nem létezik. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez természetes! Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt tehát elfogadják. Hát, t. ház, a szerződők akarata sokkal kevesebb, mint a nemzet akarata. A nemzet akarata kifejezést talál ünnepélyes formában, a melyet mi törvénynek nevezünk. Már most kevesebb álljon-e arra a törvényre, szemben a megelőző egyezményekkel, vagy paktumokkal, mint a mi egy magánjogi szerződéssel szemben áll? Kérem, méltóztassék csak meggondolni, hogy ez hová vezet? Minő jogbizonytalanság színhelyévé válnék az az ország, a melyben a törvényeknek a hatályát függővé tennék attól, hogy vájjon az a törvény megfelel-e annak a megfelelő paktumnak, vagy nem ? (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez egy képtelen dolog. Ez határozott önmegsemmisülése annak a törvényhozásnak, a mely ezt proklamálja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a közepén.) Hát, t. ház, ez áll arra a paktumra is, a melyet itt a különböző pártok a miniszterelnökkel kötöttek. Széll Kálmán miniszterelnök : De egészen egyezik ám! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: No?! Széll Kálmán miniszterelnök: De bizony nem no! Nagy Ferencz: Hát én is mondom, hogy egyezik, de felteszem a kérdést még arra az esetre is, ha nem egyeznék, épen ezt akarom én itt megvilágítani . . .