Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

2*2. örs&úgos ülés 1902 november S-án, szombaton, 28# Visontai Soma: Ha nem egyedik, akkor azért valaki felelőséggel tartozik! Nagy Ferencz: ... ha nem is egyezik, akkor is áll, sőt leginkább akkor kell, hogy álljon, ha nem egyezik, mert hiszen a törvény itt volt javaslat alakjában; ha az eltért és önök részéről nem történt felszólalás az ellen, hogy eltérően lendelkezik ez a törvény, mint az a paktum, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) akkor megszűnt az a paktum többé létezni, akkor ez annyit jelent, hogy önök maguk a paktumot feladták, önök maguk egyeztek abba bele, hogy ez a törvény másképen jöjjön létre, mint a hogy a paktum szól. (Ügy van! TJgy van! a jobboldalon és a középen. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: Ez nem szerződés, hanem dispozitiv törvény ! Nagy Ferencz: Ha megegyezik, az magától értetődik, de az argumentum épen abban van, hogy nem egyezik meg, mert akkor okvetlenül kellett volna annak a felszólalásnak történnie, hogy ez nem a mi akaratunk, nem az a mi akaratunk, a mi e törvénybe jön, hanem az a másik akarat, a mely előbb lett megállapítva; (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) ha nem tették, ezzel elfogadták azt, a mi benne van ebben a törvényben (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon és a középen!) és ezzel megszűnt már a paktum többé létezni, annak többé hatálya ezzel a törvénynyel szemben nincs, mint a hogy nem is szabad, hogy legyen, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon és a középen.) Komjáthy Béla: TJgy van ez, t. miniszterelnök ur? Nagy Ferencz: De erre Krasznay Ferencz t. képviselő társam közbevág és azt mondja, jogilag nem, de erkölcsileg. Krasznay Ferencz: Politikailag ! Nagy Ferencz: Ez oda vág! Hát kérem, én — ne tessék félreérteni — a paktum iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem. Bár nem voltam benn, de utólag is szívesen konczedálom, hogy az Magyarország történetében egy igen tiszteletreméltó tény volt. Komjáthy Béla: No! Nagy Ferencz: Tehát én nem becsmérelem, én azt is konczedálom, hogy ennek a paktumnak a végrehajtása.^ nemcsak jogi, hanem becsületbeli kötelesség. Én tehát minden irányban levonom a konzekvencziát. De, t. ház, ha az ember égy megállapodást meg kell, hogy tartson becsületesen, azt már méltóztatik mégis konczedálni, hogy a megállapodás becsületbeli kötelezettséget csak addig hárit valakire, a meddig &z a megállapodás egyáltalában létezik, a míg hatályban van, mert mihelyest megszűnik az a megálla-. podás közöttünk, a melyre nézve én nemcsak jogi, hanem mondom, becsületbeli kötelességet is vállaltam, akkor lehetetlen, hogy már most is becsületbeli kötelességem legyen arra nézve; hiKÉPTH. NAPLÓ. 1901—1906. vm. KÖTET. szén én már akkor végrehajtottam azt a becsületbeli kötelességet, a melyet magamra vállaltam. De azt mondják: Igen, de eltért a törvényjavaslat; tehát nem hajtotta végre azt a becsületbeli kötelességet, a melyet neki végre kellett hajtani. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Magyarázatot kérünk! így nem lehet argumentálni!) Krístóffy József: Miért nem szóltak akkor? Nagy Ferencz: Bocsánatot kérek, de itt jön most valami és ez az, hogy a mikor a törvényjavaslat ide igy bekerült, és az állítólag nem felelt meg annak a paktumnak, a mely köttetett és önök nem tiltakoznak ellene, ebben mi fekszik? Nemcsak jogilag, hanem erkölcsileg is felmentés. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem kellett felmentési) Az alól a becsületbeli kötelesség alól, a melyet vállaltak, ha ugy áll a dolog, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kellett felmentés! Nagy Ferencz: Kérem, én még sokkal többet konczedálnék. Az én argumentáczióm arra van alapítva, hogy még akkor is ugy áll a dolog, a mint mondottam, ha fel tennők, hogy az önök állítása helyes, mert ha egyszer megvan az a paktum, ha az alól én felmentést kaptam a törvény meghozatala folytán, akkor én fel vagyok mentve nemcsak jogilag, hanem okvetlenül erkölcsileg is. Hát igy áll, t. ház, ez a paktum, és ebből csak azt látom, hogy az a paktum egy igen tiszteletreméltó dolog volt, de az már a múlté, az már a történelemé, az már többé nem lehet a jelené, mert a jelenben nem paktum van, hanem van törvény. (TJgy van! Tjgy van! a jobboldalon.) És Magyarország nem paktumok, hanem törvények alapján áll. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ezzel, t. ház, be is fejezhetném felszól látásomat, {Halljuk! Halljak!) ha még egyetlenegy dolgot nem akarnék érinteni, a mi azonban igen rövid lesz. (Halljuk! Halljak!) Holló Lajos t. képviselőtársam az ő igen szép, igen nagy magaslaton álló beszédébe belehozta a vitába a dinasztiát is. (Halljak! Halljuk!) Hát, t. ház, én azt őszintén sajnálom, (Halljuk ! Halljuk !) hogy azt ugy hozta be, a mint őazt behozta, és egyenesen igazságtalannak és helytelennek tartom különösen azt, mikor ő a dinasztia érdekét a nemzet érdekével ellentétbe helyezi, (Nagy zaj a szélsőbal oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szabad •f igy beszélni! Nagy Ferencz: En konczedálom azt akár a történelemből, akár a jelenből, hogy igenis keletkezhetnek ellentétek a dinasztia és az illető nemzet között. Keletkezhetnek a kormányzat' módszerére nézve, a korona jogainak gyakorlására nézve, . . . Madarász József; Kiterjesztésére! Nagy Ferencz: . . .. azon érdekek ápolásának a módjára nézve is, a melyek egyáltalában szóba jönnek; lehetséges, hogy nem elégíti ki egy di37