Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

Ií2. országos ülés 1902 noi miszerint mindkét államnak jogában áll a lejá­rattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt a törvény elrendelte; a lejárati határidővel nem biró ke­reskedelmi szerződések pedig a két állam bár­melyikének kívánságára az 1903-ik évre felmon­dandók.« így folytatja azután: »Hát, t. minisz­terelnök ur«, — mondja ő — »valami uj az, a mit Bécsből tetszett hozni ajándékba, és nem volt az mindig ugy?« — T. i., hogy jogunk van felmondani. — »Mi közöttünk, Ausztria és Magyarország között az a törvény, hogy egyik a másikkal szemben hat hónappal előbb tartozik bejelenteni, ha felmondással akar élni. Jogilag tehát hogy áll a kérdés ? Minden ily szerződést, mely igy van kötve, felmondhatunk; ez világos a vámtörvényből, a melyre a t. miniszterelnök ur hivatkozik. Mert ha fel nem mondjuk a Bzer­ződést, másnemű szerződéssé válik, t. i. lejárattal nem biró szerződéssé. »Azt állitani«, — mondja azután tovább — ^hogy vívmány az, hogy a szerződések felmondhatok, helytelen; ez inkább jogfosztás, ez inkább jogfeladás. Magyarország­nak ez a joga mindig megvolt, azt nem kellett törvényben biztosítani. Ez nem vívmány, hanem a jog kétségessé tétele és az ellen tiltakozom.* T. ház! Itt van világosan, Komjáthy Béla t. képviselőtársunk is szem előtt tartja egyenesen azt a lehetőséget, hogy azok a szerződések nem fognak felmondatni és nem kell, hogy felmondas­sanak, és ezen lehetőség szem előtt tartásával kikél az ellen, hogy ez nem uj, ez megvolt eddigelé, erre jogunk eddig is volt. Ezt nem mondhatta volna, ha az ellenkező meggyőződés­ben lett volna.. (Igaz I Ugy van! jobbfelöl.) Ezzel egyáltalában nem akarom a t. függet­lenségi pártnak a jóhiszeműségét kétségbe vonni, De én a tényekből, a melyek előttem fekszenek, következtetek; én másra nem hivatkozom. A t. miniszterelnök ur bizonyára ki fog erre terjesz­kedni, a ki maga készítette a törvényjavaslatot és részt vett benne. Ez nem feladatom nekem, de nem is tehetném. Azonban a mi előttem fekszik, abból én csak azt a konklúziót von­hatom le, hogy a t. függetlenségi párt azokat a tételeket, a melyeket most a törvénybe bele interpretálni akar, akkor sem paktumban nem kötötte ki ;/ sem ugy nem érthette. (Helyeslés jobbfelöl.) És nem érthette különösen azt, hogy a viszonosság megsértése esetében okvetlenül az önálló vámterület állítandó fel, vagyis, hogy a törvény 5. §-ának az a retorzionális intéz­kedése, a melyet bátor yoltam felolvasni, okvet­lenül ugy magyarázandó, hogy az önálló vám­terület állítandó fel. Annak bizonyságául, hogy ezt nem ugy gondolhatta a t. függetlenségi párt, hogy ki van zárva ennek bizonyítása, hivatkozom Mezőssy Béla t. képviselőtársamra, a ki már akkor is igen szép beszédet mondott, a melyhez méltóan csatlakozik legutóbbi beszéde, a ki erről a tör­vényjavaslatról beszélt és, mondom, igen alapo­vember 8-án, szombaton. 287 san beszélt, igen éles módon bírálta a törvény­javaslatot, épen a retorzionális klauzuláról a következőket mondja (olvassa): »Bocsánatot ké­rek, t. ház,« — Mezőssy Béla mondja — »ez az én szememben« — az t. i., hogy utasittatik a kormány a kellő intézkedések megtételére — »semmi egyéb, mint egy frázis. Mit jelent az, ha utasittatik a kormány, hogy az ország érde­keinek a megóvására javaslatokat terjeszszen elő? Hisz ez nem egy kötött marsruta, ez a szabad kéz politikája. Ezen a czimen, ha a kor­mány 1907-ben akarja, akár az ischli klauzulát is beterjesztheti, akár abban a pillanatban is, a mikor a viszonosság megsértetik. Én azt hiszem, t. képviselőház, — folytatja — hogy ez a tör­vényjavaslat nem vonta le jól a konklúziót, vi­szonyítva a preambulumhoz, mert a preambu­lumban« — és ez nagyon tanulságos, Mezőssy Béla t. képviselőtársam éleselméjüségének igen fényes bizonyítékát adja ezzel, el kell ismerni, a mikor azt mondja — »a preambulumban az van, hogy Magyarország az önálló vámterület jogi állapotába jut. Mi következik ebből? Az, hogy a nemzet az önrendelkezési jog alapján teszi meg intézkedéseit. Meddig? Addig, a míg a viszonosságot és a létező állapotokat Ausztria fentartja. Ha nem tartja fenn, mi lehet erre nézve a konkrét konklúzió ? Csakis az, hogy a jogi állapot átváltozzék tényleges állapottá, vagy­is önálló vámterületté. Nagyon örülök, t. ház«, — mondja a helyeslés folytán, mely következett — »hogy a túloldalon is ezzel a nézettel találko­zom. De miért nem méltóztatik ezt bevenni ex­pressis verbis a törvényjavaslatba, a mikor annyiszor volt eset rá, hogy a törvénynek vilá­gosabb kifejezései is elhornályosittatnak, miért nem méltóztatik óvatos intézkedéseket tenni arra nézve, hogy az a jövőben be ne követ­kezzék?* Rakovszky István: Ez előrelátó volt! Nagy Ferencz: T, képviselőház, Mezőssy Béla t. képviselőtársam és én azt hiszem, hogy a t. függetlenségi pártnak többi tagjai kellően honorálták párttársuknak felszólalását — hatá­rozott tudatával birt tehát annak, hogy az az önálló vámterület mint okvetlenül beálló retor­zionális következmény abban a törvényben nincs benn. Már most, t. ház, ha ő tudja, hogy nincs benn, hogy ott más lehetőségek is vannak, ak­kor elképzelhető-e az, hogy, ha a paktumban benne van az, hogy önálló vámterület és csak az, vagy ha ők értették ugy, hogy csak ez, hogy akkor Mezőssy Béla fel nem szólalt volna ilyen irányban? Hiszen ő maga követelte, de nem követelte a paktum alapján, hanem követelte, mint bármely más törvényjavaslat megszavazá­nál, akármelyikünk követelhet valamit, ugye­bár ? Mert hisz az nagy különbség, ha ő egy­szer ugy követeli, mint bármely képviselő, a ki egy törvényjavaslatot bírál és azzal szemben javítást akar és ha ugy beszél, mint a paktum alapján. Akkor ez két egészen különböző dolog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom