Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-142

286 142. országos ülés 1902 november 8-án, szombaton. tátva, a háznak az irományait, naplóját figyel­mesen elolvastam, arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy az a paktum, a melyet én, mondom, közvetlenül nem ismerek, lehetetlen, hogy azt tartalmazta volna, a mi a t. függetlenségi párt részérői állíttatik, vagy hogy ugy értelmezték volna ők, mikor azt a paktumot megkötötték. Én ezt be akarom, és he tudom bizonyí­tani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbcdoldalon.) Mikor a miniszterelnök ur az 1899. évi XXX. t.-czikk javaslatát beterjesztette a ház­ban, előzetes ünnepélyes nyilatkozatok történtek az ellenzéki pártok részéről feleletül a minisz­terelnök urnak bevezető beszédére. Elsőnek nyilatkozott azon oldalról Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, a függetlenségi pártnak vezére. Mit mondott ő, mikor ez a tör­vényjavaslat előterjesztetett ? (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondta, t. képviselőház: »Az a párt, a melyhez tartozom, nem fo­gadta el a pártközi egyezménynek azt a részét, a mely a vám- és bankügyek rendezését czé­lozta, és ez a párt nem fogja elfogadni azokat a módositásokat sem, a melyeket a miniszter­elnök ur előterjesztett, mert a mi elvünk tűr­hetetlenül az, hogy az önálló vámterület és az önálló nemzeti bank feltétlenül felállítandó.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »De öröm­mel teszünk tanúságot a mellett, hogy a t. mi­niszterelnök ur teljesen korrektül járt el velünk szemben,« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most nem! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) »és mérle­gelve a miniszterelnök előterjesztésében mutat­kozó előnyöket és hátrányokat, pártom nevében kinyilatkoztatom, hogy a benyújtott törvényja­vaslatot olyannak tekintjük, mint a mely a párt­közi egyezményt nem sérti.« Bakonyi Samu: Akkor! Nagy Ferencz: Ezt mondotta Kossuth Fe­rencz, és utána felállott Ugron Gábor és a kö­vetkezőket mondotta: »Elismerésemet kell nyilvánítanom a minisz­terelnök ur eljárása iránt; a szerződést, a melyet a pártok megkötöttek, nemcsak megtartotta, de annak legkisebb változtatását is előbb a szerző­dést kötött pártok azon tagjaival, a kik azt létrehozták, közölte. Őszinteséggel, nyíltsággal járt el, a mihez mi eddig szokva nem voltunk.« Rakovszky István: ügy van! Nagy Ferencz: Nyilatkozott Rakovszky t. képviselőtársam is, de azt nem tartom szüksé­gesnek felolvasni, nem az iránta való kisebb tisztelet miatt, mert az ugyanolyan, mint a többi felszólaló urak iránt, de egyszerűen azért, mert ő nem az ellenkező állásponton áll és nyilatko­zata ezzel tökéletesen kongruál. Lehetséges-e már most feltételezni, hogy akár Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, akár Ugron Gábor t. képviselőtársam ilyen módon nyilatkoztak volna, ha ők abban a törvényja­vaslatban nem találták volna kifejezve azokat a megállapodásokat, a melyek a különböző pártok közt létrejöttek, vagy pedig, ha más interpretá­cziója lett volna a t. ellenzéknek, mint a kor­mányelnöknek, / a ki azt a törvényjavaslatot be­terjesztette? Én, őszintén megvallva, ezt nem tudom jól elképzelni. De azt lehetne mondani, hogy ez talán egy kicsit meglepetésszerű volt. Mikor a törvény­javaslat beterjesztetik, az ember annak hord­erejét rögtön nem ismeri. Megengedem; de kö­vetkezett ennek a törvényjavaslatnak az érdem­leges tárgyalása és erre az érdemleges tárgya­lásra a t. ellenzéknek épen a vezérférfiai igen alaposan készültek. Abban az érdemleges tárgya­lásban igen hosszú beszédek tartattak arról, hogy a t. függetlenségi párt miért tartja helyesebbnek a külön álló vámterületet és miért tartja ká­rosnak a közös vámterületet? Én nagy érdeklő­déssel olvastam ezeket a beszédeket ós szívesen elismerem, hogy igen sokat tanultam belőlük. De egyet kerestem és nem találtam. Egyetlen­egy beszédben, sem Kossuth Ferencz t. képvi­selőtársam, sem Komjáthy Béla t. képviselőtár­sam, sem Polónyi Géza volt képviselő ur beszé­dében nem láttam, nem találtam azt, mintha a paktum ugy szólna, vagy ugy értetett volna, hogy a szerződések pedig okvetlenül felmondan­dók 1903-ig, hogy az önálló vámtarifát 1903. január 1-éig okvetlenül meg kell csinálni, hogy az önálló vámterületet a viszonosság megsértése esetében okvetlenül fel kellene állítani. Itt van példának okáért Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszéde, melyet az érdemleges tárgyalásnál tartott. Ebben a beszédben van egy passzus, mely egyenesen azzal a lehetőséggel számol, hogy hátha a szerződések fel nem mon­datnak. (Halljuk.' Halljuk! jobb felöl.) Világo­san a következőket mondta Kossuth Ferencz (olvassa): »Ezen törvényjavaslatban az van mondva, hogy olyan szerződések, a melyek 1903­ban lejárnak, felmondandók, illetve tudnivaló, hogy egyetlen szerződés sem jár 1903-ban le, hanem minden szerződés ugy volt kötve, hogy egy évi felmondás szükséges azért, hogy 1903­ban lejárjon. Tegyük fel, hogy mi ezen szerző­déseket fel nem mondjuk vagy pedig csak év­ről-évre akarjuk fentartani.« Hát kérem, t. ház, lehet-e igy beszélni, ha azok a szerződések ok­vetlenül fel volnának mondandók? (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Itt van világosan, hogy Kossuth Ferencz maga számol azzal a lehető­séggel, hogy nem fognak felmondatni, hanem évről-évre prolongáltatni fognak. Biró Lajos: Hol van Kossuth Ferencz? Nagy Ferencz: De ott van Komjáthy t. kép­viselőtársunknak beszéde. (Halljuk! Halljuk !) O is bizony számol azzal a lehetőséggel, hogy mi nekünk jogunk van felmondani, de nem va­gyunk kötelezve, nem kell felmondanunk. Azt mondja Komjáthy Béla t. képviselőtársam: »Egy nagyon lényeges másik biztosíték a t. miniszter­elnök ur előadása szerint az, hogy kikötöttük,

Next

/
Oldalképek
Tartalom