Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

IhO. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. 249 lehetetlenné kívánja tenni, s ezért vad liarcz folyik a hírlapokban és a társadalmi téren ? 3. Van-e tudomása arról, hogy Hegyi Antal ellen a bűnügyi és kihágási, valamint közigaz­gatási megtorló eljárások egész légiója volt és van folyamatban, hogy el is lett jogerősen sza­badságvesztésre ítélve, de büntetését mind e mai napig meg nem kezdette? 4. Van-e tudomása arról, hogy ezen áldat­lan harcz által egy 23.000 lelket számláló ma­gyar város, a magyarság egyik ősi fészkének közélete annyira fel van dúlva és békés fejlő­désében annyira meg van akasztva, hogy nem­zeti és kulturális feladatai betöltésében teljesen meg van bénítva? s hogy a polgári hatóságok is épen Hegyi lelkészi kiváltságos állására való tekintettel helyreállítani képtelenek. 5. S minthogy mindezen megdöbbentő jelen­ségek fontossága túlmegy a helyi érdekeltség határán s a rend és közbéke helyreállítása or­szágos érdeket képez, mely a törvényhozás figyel­mét hivja ki és érdemli meg, — s minthogy immár ezekkel szemben teljesen megérett a kér­dés, vájjon szabad-e az állami közhatalomnak ily jelenséget továbbra is tétlenül nézni, tiszte­lettel kérdezem: hajlandó-e ezen állapotokat immár sürgő­sen, tüzetesen megvizsgálás tárgyává tenni, eset­leg egy központi közeget mint kormánymeg­bízottat kiküldeni s oda hatni, hogyha és a mennyiben a felekezeti hatóságok nem teljesitik föladataikat, az állam beligazgatási hatalmával lépjen fel az egyetlen ember által megzavart jogrend helyreállítására? (Elénk helyeslés.) Szél! Kálmán miniszterelnök: T. ház! Nem egészen könnyű egy interpelláczióra, a melyről előzetesen csak a tárgyat illetőleg volt tudomá­som, de a melyet nem ismertem és a mely sok részlettel foglalkozik, rögtön választ adni és nem is tenném, mert, ha ilyen természetű in­terpelláczió intéztetik hozzám, mely bizonyos adatok és tények felsorolásával, vagy azokra való rámutatással hoz fel bizonyos vádakat, akkor igyekszem először utánajárni a do­lognak és azután válaszolok; de így a be­nyomásom után ítélve, melyet az interpelláczió felolvasásából merítettem, ugy gondolom, hogy az utánajárás után sem fognék mást válaszol­hatni, mint a mit most leszek szerencsés a t. képviselő urnak válaszul adni. Ez pedig abból áll, hogy igenis, van tudomásom, mint a ki ez idő szerint Magyarország közigazgatásának élén állok, arról, hogy Csongrádon nagyon sok baj van, azon panaszokból is, melyek Hegyi Antal ottani plébános ur ellen intéztettek azon álla­potok miatt, a melyekért sok oldalról ő is vádolva van. Erről van. tudomásom; azt is látom és tudom, a hozzám érkezett sok irányú panaszból, hogy nem valami békés természetű ur ez a Hegyi Antal plébános és hogy ott történnek dolgok, melyeknek alapossága egyik-másik esetben kétségtelenül KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. VIIT. KÖTET. ki is derült, habár mindannyira vonatko­zólag természetesen ezt nem mondhatom, vala­mint hogy egy általános elitélésbe a magam részéről nem is mehetek bele. De viszont ar­ról is van tudomásom, hogy ott, a hol a pa­nasz történik, a törvény és szabály értelmé­ben és azon eljárás értelmében, a mely a mi jogrendünkben meg van állapítva, azok a panaszok szabályszerűen elintéztetnek és a hol alaposaknak bizonyulnak, az orvoslás is be fog következni. Egyik-másik esetben történt is ilyen panasz, de, hogy az, a mit a t. képviselő ur felhoz, az mind vád és eljárás tárgyát képezte-e, azt nem tudom: de hiszen törvényeink előirják, ugy a közigazgatás, mint a bíróság, a törvény­kezés terén, hogy mit kell valakinek tenni, ha igazában sértve van; mit keli tehát Csongrád városának magának tenni, vagy Csongrád város egyes polgárainak, ha Hegyi Antal plébá­nos viselkedése által valami tekintetben sértve érzik magukat? Ezt ők tudják, tudniok is kell, élnek is vele, és arról biztosithatom a t. kép­viselő urat, hogy a mi a legfelsőbb fórumot illeti, engemet, a közigazgatás terén, pártatla­nul, igazságosan igyekszem eljárni ezen kérdés­ben is, mint valamennyiben. Az illetők keressék a maguk orvoslási módját, az elő van irva és mindenki tudja, hogyan kell a közigazgatási vagy törvénykezési téren valakinek bajaiban segítséget és oltalmat keresni az államtól. Tegyék meg ezt és ezt az oltalmat meg is kapják. A mi in specie azt illeti, hogy van-e arról tudomásom, hogy el van ítélve Hegyi plébános és ő nem kezdte meg még ezt a fogságot, bár el van ítélve, erre a válaszom az, hogy ugy tudom, hogy a kegyelmi kérvény nem nyert más elintézést, mint azt, hogy az igazságszolgál­tatásnak szabad folyás engedtetik és így Hegyi plébános a legközelebb meg fogja kezdeni fog­ságát, mert jogerős Ítélettel áll szemben. Annyit tudok, hogy néhány nap múlva ez be fog következni. A mi már most az egyházi állását illeti, arra nézve szintén meg van jogrendünkben a fórum, az illetők ott keressenek orvoslást, abba a magam részéről beavatkozni nem fogok, (Helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) mert respektálom azt a jogkört, a mely jogkörben az illetők kell, hogy mozogjanak. Ott is megtalálják az illetők a maguk bíráját, ha panaszaik alaposak, tehát oda forduljanak és ne hozzám, mert abba a szférába én nem fogok beleavatkozni. A mi panasz azonban az egyházi állás, az egyházi hivatalban való ténykedéstől eltérőleg közigazgatási és törvénykezési téren alaposnak bizonyulna, ott a magam részéről felajánlom Csongrád városának, ha igazsága van, minden nemét a védelemnek és az orvoslásnak. Ezeket voltam bátor válaszul adni az interpelláczióra s kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom