Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

238 Í40. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. párt arra, hogy a hatalomhoz hozzájuthasson. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a haloldalon.) Arra kérem a t. képviselőtársaimat, hogy a mint én a lehető legnagyobb figyelemmel hallgattam meg az előttem szólt t. képviselőtársam beszédét, méltóztassék nekem megengedni, hogy én is megpróbáljam indokolni ezt az álláspontomat. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Én elismerem, hogy az előttem szólt t. képviselőtársam a maga fejtegetéseiben sokkal ügyesebb volt, mint gr. Zichy János igen t. képviselőtársam, a néppárt elnöke. Mert Rakovszky István t. képviselőtársam nem volt olyan őszinte, mint a minő őszinteséggel a kiegyezés kérdésében gr. Zichy János t képviselőtársam itt tegnap nyilatkozott. Nem gondolnám, hogy egy olyan kiváló parlamenti szónok, egy olyan fegyelmezett fő, mint gr. Zichy János, csak ugy véletlenségből szólta volna el magát mikor beszélt és a néppárt nevében beszélt. Én csak azt veszem, a mi a naplóban van, és nem akarom ugy venni, a hogy gr. Zichy János itt mondotta, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) pedig a kettő között határtalan a különbség. De elfogadom azt az értelmezést, a melyet a néppárt t. elnöke a kiegyezés kérdésében a naplóban adott. Azt mondja, t. képviselőház, hogy őket a kiegyezés kérdésében egy szempont vezérli, és ez a szempont a monarchia keretén belül a magyar állam jól felfogott érdeke. (Halljuk ! Halljak! a szélsobaloldalon.) Bocsánatot kérek, ilyen alapelvből kiindulva mi egyetlenegy törvénymagyarázat terén sem fogunk találkozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbálodálon.) Nem fogunk találkozni, t. képviselőtársam, azért, mert mi azt mondjuk, hogy bennünket minden egyes tettünkben, minden egyes elhatározásunkban semmi egyéb ezen a kerek világon nem vezet, mint tisztán és kizárólag a magyar nemzeti állam érdekeinek kielégítése; (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) és csak annyiban, t. képviselőtársam, a mennyiben a magyar nemzeti állam már kielégített érdekei megengedik, csak annyiban járulhatunk hozzá a monarchia érdekeinek kielégítéséhez is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon; Tehát mégis!) Bocsánatot kérek, ez egészen más, és épen azért, mert a kettő között ily óriási a különbség már a kiindulási ponton, természetes, hogy a végeredményben sem találkozhatunk, Simonyi-Semadam Sándor: A kiindulási pont mindig Magyarország érdeke! (Zaj.) Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, a magam egyszerű felfogását adom elő, ugy, a mint érzem. Méltóztassék azután megadni rá a választ. Az az álláspont, a mit gróf Zichy János képviselő ur tegnapelőtt itt kifejtett, ne méltóztassék azt hinni, hogy valami uj dolog. Ez az álláspont évszázadokra nyúl vissza. Tart ez azóta, a mióta felettünk a Habsburg-dinasztia uralkodik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ott virrasztott ez az álláspont 1723-ban Szluha és társai politikájában. Ott virrasztott, a mint Beöthy Ákos képviselő ur nagyérdekü munkájában olvasom, 1825-ben és 1840-ben a karok és Rendek táblájánál. Ott volt 1867-ben, és szemben állott Deák Ferencz politikájával a Zsedényi, a Bartal Aurél és a többiek udvari politikája. Thaly Kálmán: Nem Aurél, hanem Bartal György! Mezőssy Béla: Mi a magyar nemzeti jogok politikáját képviseljük, de az önök politikáját lefelé ugy tüntetni fel, mint hogyha a nemzeti jogok kiterjesztésének védője lenne, felfelé pedig ugy viselkedni, hogy abból az lássák, hogy az udvar czéljait szívesen szolgálják: az egy lehetetlenség. (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon. Ellenmondás a báloldalon.) Igenis, a mi kiindulási pontunk, a mi álláspontunk az, hogy minden egyes alkalmat megragadunk arra nézve, hogy visszaszerezhessünk csak egy tenyérnyit is abból, mit ennek a nemzetnek politikai és gazdasági függetlenségéből 1867-ben elalkudtak. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) És félő, nagyon félő, hogy az állásfoglalás, a melyet gróf Zichy János tegnapelőtt kifejtett, voltaképen felfelé küldött hir, a mely azt jelenti, hogy Magyarországon oly emberek is _ vannak, a kik még többre is kaphatók. (Elénk tetszés és taps a szélsobaloldalon. Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Major Ferencz: Üres frázis! (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem frázis, hanem igazság !) Mezőssy Béla: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ügyes frázis.._ Major Ferencz; Üres! Mezőssy Béla: Üres frázis? Egyre megy. Én leszek a legboldogabb, ha a jövő tényei azt fogják igazolni, hogy a mit én mondottam, csak frázis . . . Major Ferencz: Egész nyugodt lehet! Mezőssy Béla: ... és ha együtt fogunk küzdeni ott, hol a magyar nemzeti jogok védelméről lesz majd szó. Kérem, én nem is osztom Olay Lajos t. képviselőtársam véleményét, (Helyeslés a baloldalon.) joga van mindenkinek a párt kötelékében olyan álláspontot elfoglalni, a milyet akar, és én örömmel veszem azt, hogyha a néppárt is a nemzeti jogok védelmébe áll. (Helyeslés a szélsobaloldalon. Mozgás.) Most aztán áttérek arra a legnehezebb föladatra, a melyet Rakovszky István t. képviselőtársam, bevallom, nagyon ügyesen végzett el, és ez az, hogy mi a magunk aggályait ezzel a törvényjavaslattal szemben miért nem fejtettük ki az 1899. évi XXX. t.-czikk tárgyalása alkalmával. (Halljuk! Halljuk!) Tévedésben méltóztatik lenni. Én tudom, hogy az igen t. képviselőtársam a naplót jól át tanulta. Ugyebár, ennek a pártnak minden tagja