Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

november 6-án, csütörtökön, 239 lhO. országos ülés 1902 i ugyanazoknak az aggályoknak, a melyeknek most kifejezést adnak, akkor is a leghatározottabb formában kifejezést adott? Hivatkozott t. képviselőtársam két dologra. Hivatkozott arra, bogy miért nem követeltük, hogy a közös vámterület batáridejének 1907. batáridejére kitolása ebben a törvényjavaslatban benne ne legyen, s hivatkozott arra, hogy mi ezt nem vettük akkor észre, hogy a törvény 5. §-a expressis verbis nem mondja ki az önálló vámterületet. Ezeket az aggályokat akkor mi felhoztuk ; azt hiszem, ezt a t. képviselőtársam is tudja. De ő azt mondja: továbbá, hogyha tudtuk és éreztük ezen aggodalmakat, miért nem gátoltuk meg akkor esetleg egy obstrukczióval a törvény létesítését. Rakovszky István: Nem kellett obstrukczió! Mezőssy Béla \ r Szóval nem kellett volna a paktumot aláírni. Én hivatkozom ismételten t. képviselőtársamra. Az a paktum eredetileg nem ugy szólott. Ugyebár, ebben a paktumban eredetileg az 1903 terminus volt. És akkor a t. miniszterelnök ur felment Bécsbe — azt ő tudja, hogy miért, és talán mi is tudjuk, vagy legalább sejtjük — és az 1903-iki terminust a Thunkabinet kívánságával szemben keresztülvinni nem volt hajlandó és akkor lejött a t. miniszterelnök ur és nyíltan megmondta, hogy ő ezzel a paktummal áll, vagy esik, és a mennyiben annak egyetlenegy pontját is meg nem tartaná, azon megbízatást, a melyet a kormány alakítására kapott, visszaadja a felségnek. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ez eddig kétségtelen tény. Két ut állott előttünk és azon párt előtt, a mely akkor a függetlenségi és 48-as pártot a házban képviselte. Az egyik ut az, a melyet az igen t. képviselő ur tanácsolt, hogy alá ne irjuk a paktumot és lehetetlenné tegyük a Széli-kabinet megalakulását. Bocsánatot kérek, t, képviselőház, ha mi ezt teszszük, nem a t.- képviselő ur lett volna-e az, a ki nekünk szemünkbe vágta volna, hogy mi lehetetlen feltételt kívánunk akkor, a mikor az önálló vámterületnek expressis verbis a törvényben való felvételét kívánjuk. Rakovszky István: A Badeni-félében benne volt! Mezőssy Béla: Nem volt! Tessék elolvasni! Rakovszky István: A terminus! Mezőssy Béla: Majd arra is rátérek. Nem azt mondotta volna a t. képviselő ur, hogy itt nincs egy függetlenségi párt, a mely egy kormányt meg akar buktatni, hogy itt van a Bánffy-kormánynak és a Bánffy-féle szabadelvűpártnak egy szövetségese, a mely egyszerűen Bánffyt és a régi rendszert fentartani kívánja, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hónapokon, éveken keresztül vágták a szemünkbe azt a vádat, a melyet most is folyton olvasunk az újságokban, hogy nem vagyunk ellenzékiek, hanem a kormánynak támogatói vagyunk, és akkor, a mikor kínálkozott az alkalom, bogy kormányt buktassunk, akkor mi olyan magatartást követtünk volna, hogy a t. miniszterelnök urnak a kormányelnökséget átvenni lehetetlen legyen? (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt egy kényszerhelyzet előtt állt; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egy sivatag volt ebben az országban; az akkori törvényellenes állapotokból való kibontakozást ugy a parlamentben, mint az országban mindenki pártkülönbség nélkül óhajtotta. (Igaz! Ugy vanl Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt kívánja t. képviselőtársam, hogy mi, ez a párt vette volna magára a felelősség súlyát a tekintetben, hogy ma ott a régi Bánffy-féle rendszer és Bánffy-kormány uralkodjék? (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Zaj.) T. képviselőtársam tehát nem mért igazságos mértékkel. És most rátérek arra, hogy miért bittünk mi a t, miniszterelnök úrban. Egyszerűen azt mondhatnám, hogy hittünk azért, mert még akkor nem csalódtunk benne, míg ellenben elődjében csalódtunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondtam mást akkor sem! Mezőssy Béla: Én egyben Rakovszky képviselőtársamnak igazat vagyok kénytelen adni. Megjegyzem, hogy én most nem pártomnak álláspontját fejtegetem, hanem mindenben tisztán a magam egyéni nézeteit, és a mit mondok, csak engem köt és nem köti pártomat. Egyben igazat adok neki, bogy t. i. hiba volt a függetlenségi párttól legalább azt ki nem forszírozni, hogy a paktumba az autonóm vámtarifának expressis verbis való megkötése bevétessék. Ezt kellett volna esetleg belevenni; de azt hittük, hogy benne van, és jóhiszemüleg felfogva a dolgot, t. képviselőház, az tényleg benne is van. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy 1902-ig az autonóm vámtarifának nem kell készen lennie e szerint a törvény szerint. Ez az, a mit mi tagadunk. Mi történt volna akkor, t. képviselőház, hogyha Németország a maga vámtarifájával előbb készen lett volna, azt letárgyalta volna és nem mi, hanem Németország mondta volna fel Ausztria-Magyarországgal szemben a vámszerződéseket ? Hát azt képzeli t. képviselőtársam, hogy a Széli-kormány annyira könnyelmű lett volna, hogy autonóm vámtarifa nélkül ment volna bele a vámszerződésekbe? (Tetszés a szélsőbaloldalon. Egy hang balfelöl: Kitelik tőle!) T. képviselőház! A kormánynak szerencséje van annyiban, a mennyiben az autonóm vámtarifa, letárgyalása Németországban az ottani pártpolitikai viszonyok miatt, az agráriusok és a szoczialisták közti éles barcz következtében létre nem jött, és a kormány ezt a szerencsés helyzetet felhasználja arra nézve, hogy egy kibúvó ajtót keressen magának a tekintetben, bogy ezt a törvényt meg ne tartsa