Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

lovember 6-án, csütörtökön. 237 140. országos ülés 1902 i bölcseségnek jobbik oldala. (Mozgás.) T. ház, egyre lenne szükség, ezen parlamenti szituácziónak a megváltoztatására. És ha látom az ellenzéknek az eró'megfeszitését 35 éven át, tiszta a kép előttem, hogy egyenes támadással nem érhetünk czélt a parlamentben. — Ugy értem az egyenes támadást, hogy parlamenti rendes eszközökkel. — Ily támadással nem értünk eddig czélt, nem is fogunk a jövőben sem czélt érni. Csak két eszköze lenne az ellenzéknek: az absztinenczia vagy az obstrukczió. Én a magam részéről azt hiszem, hogy az absztinenczia talán jobb. Papp Elek: Hát akkor miért nem maradt otthon? (Derültség.) Rakovszky István: Kérem, ezzel ép ugy vagyunk, mint bizonyos szövetkezetekkel, azok is elmaradhattak volna és mégis fennállottak és megbuktak. (Helyeslés a baloldalon.) Az absztinenczia a legajánlatosabb lenne azért, hogy a törvényekért — melyeket itt beterjesztenek és a melyeken, ritka eseteket kivéve, soha sem tudtunk változtatni valamit — az egész felelőséget hárítsuk a t. kormánypártra, csinálják meg azokat a törvényeket ők ugy, a hogy akarják, végrevalahára talán mégis fel fog ébredni a nemzet és látni fogja, hogy merre vezet az ut, és akkor talán jobb idők virulnak az országra. A másik az obstrukczió, a melyet csak igen ritka esetben ajánlhatok. Azt hiszem, hogy közeledik az idő, midőn ujabb megterheltetésekről lesz szó. Oly ujabb megterheltetéséről a nemzetnek, a melyet megszavazni nem lehet. Molnár Jenő: Pl. a czivillista. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igen! Igen! a czivillista ! Megszavazza ?) Rakovszky István: A czivillistát is egy feltétel alatt nem szavazom meg, hogy ha a t. függetlenségi párt azokat a haszontalan kiadásokat és zaklatásokat beszüntetné, a melyek az egyházpolitikai törvényekkel összefüggésben állanak. (Nagy zaj.) Ha önök négy milliót oly könnyű szivvel ki tudnak adni, csak azért, hogy a katholiczizmuson üssenek egyet, akkor mi is könnyű szivvel szavazhatunk meg egy milliót egy katholikus uralkodónak. Leszkay Gyula: Talán a plébánosok zsebében van egy kis hiány? Rakovszky István: Nem akarok erre a szép közbeszólásra reflektálni, azok a jílébánosok nem kaptak kongruaemelést. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Én mindezen okoknál fogva nagyon szeretném, ha létesülhetne az, hogy közös alapot keressünk. Az egyik közös alap, a hol mi nagyon eredményesen járhatnánk el, az lenne, hogyha p. o. elvként felállitanók azt, hogy mi pedig minden megadott fegyverrel harczolni fogunk egy olyan budget ellen, a mely folyton - folyvást expanzív. Ki kellene kötnünk azt, hogy a budgetnek, tekintettel az ország gazdasági helyzetére, többé expanzivnek lenni nem szabad. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez egy oly gazdasági kérdés, a hol mi együttesen járhatnánk el és igeii nagy szolgálatot tehetnénk az országnak. Olay Lajos: Soha a néppárttal együtt! (Általános derültség. Nagy zaj. Olay Lajos újból közbeszól.) Elnök (csenget): Kérem, nem szabad a képviselő urnak egy másik képviselő beszéde közben beszédet tartani, (Derültség.) ehhez a házszabályok értelmében joga nincs. Rakovszky István: Mindazáltal mondom, hogy én ezt a czélt tűzném ki; mi mindig az ország érdekét tekintvén . , . Thaly Kálmán: Zichy mást mondott, — a monarchia érdekét. (Nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: Mert én annyira látom annak a czélnak a közel voltát, kijelentem, hogy én az indemnityt meg nem szavazom a t. kormány iránti bizalmatlanság szempontjából is és azon okoknál fogva, a melyeket elmondtam, (Élénk éljenzés a baloldalon.) Rátkay László jegyző: Mezőssy Béla! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Egy kis szünetet kérünk!) Mezőssy Béla: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Természetesnek fogja találni a t. képviselőház, hogy a mennyiben előttem szóló képviselő ur beszédének legnagyobb része tulajdonképen hozzánk volt avizálva, az ő felszólalására akarom megtenni igénytelen észrevételemet. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Első sorban is azzal, a miben én a t. képviselőtársammal egyetértek, nagyon röviden végezek. Egyetértek a t. képviselőtársammal abban, a mit ő a parlamenti reform, a mit az indemnitási joggal való visszaélés és a mit a közigazgatási állapotok romlottsága tekintetében mondott. Ezzel, t. ház, el is mondtam mindazt, a miben vele egyetértek, és itt behatóbban és részletesebben csak a kiegyezés kérdésében elfoglalt álláspontjával kívánok foglalkozni. (Halljuk!) Azt természetesnek találom, hogy ő ezt a törvényjavaslatot egészen másként magyarázza, mint mi; (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt akkor jöttem volna kissé zavarba, hogyha véletlenül a t. képviselő ur is ugyanazt a magyarázatot adta volna a törvénynek, mint mi. Megmondom azt is, hogy miért. Mert a mi kiindulási pontunk é3 az önök kiindulási pontja és a t. szabadelvű párt kiindulási pontja között egy áthidalhatatlan ür, egy véghetetlen távolság van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ez az áthidalhatatlan ür az, hogy ugy a t. túloldal, valamint a t. néppárt is, fájdalom, a közös ügyeket, a közös vámterületet nem egy eszköznek tekinti az ország anyagi érdekeinek megvédésére, hanem egy lehetőségnek tekinti a tiíloldal arra, hogy a hatalmon megmaradhasson, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és lépcsőnek tekinti a t. nép-