Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

Hiú. országos ülés 1902 i Ámde a politikai életnek rendszeresen vál­takozó eszmeáramlatai, a gazdasági fejlődésnek szükségszerűen alakuló érdekviszonylatai olyan erőket hoztak működésbe Ausztria és Magyar­ország egymáshoz való viszonyának meghatáro­zásában, (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) a melyekre az 1867-es törvényhozás figyelemmel nem volt, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) a mi­ket számításba nem vett, (Ugy van! a szélsö­balóldalon.) s a mik épen e miatt nem tűrik a törvény szabályozását, sőt azt megakadályozzák, (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Pormai szempontból még csak egy ilyen erő jöhet számításba, mert a többi még nem elég hatalmas az érvényesülésre, s ez: az Ausz­tria népeiben létező nemzeti érzés (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) s az ennek egyelőre csak destruktív eredményeként beállott alkotmányta­lanság. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kiegyezés létesítői az osztrák örökös tar­tományokat, mint egységes, a dinasztikus hűség érzelmi egysége által összetartott egészet tekin­tették. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hogy ez a fiktív egység szétbomlik a nemzeti érzésnek erős fejlődése következtében, arra nem számított a kiegyezés, s hogy igy tör­tént, hogy az egységes akarat, a melynek az egyik szerződő fél szerepe jutott, nem létesülhet, szabályozó nélkül működnek az erők és a hibás alapokon tervezett gépezet nem tudja elvégezni a rá váró munkát. (Ugy van! a szélsöbalól­dalon.) És mert ez igy van, beállott az az eset, hogy a mi esszencziális korolláriuma volt a kiegyezésnek, a szerződő országok mindegyikében uralkodó parlamentáris alkotmányosság (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) annyira lehetetlenné vált, hogy míg az egyik országban, Ausztriában abszolút császári rendelkezés dirigálja az állami élet legfontosabb funkczióit, a másik országban, minálunk is meg van akadályozva az állami akarat rendes alkotmányos működése, ugy, hogy szükség esetén még az ország védelméről sem tudnánk gondoskodni (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) és még szuverén költségvetési jogunk is — a quóta megállapítása körül — az ural­kodó felelőség nélküli attribútumává vált. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Bizony csődbe jutott a kiegyezés. (Elénk felkiáltások a szélsöbalóldalon : Igaz! Ugy van!) Endrey Gyula: Széll Kálmán a masszaku­rátor. (Élénk derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: De önök a likvidátorok ? (Élénk derültség.) Thaly Kálmán: Nem, hanem a miniszter­elnök ur a masszakurátor! (Zaj.) Reich Aladár: A csőd felszámolói, a kik a közös ügyleteket lebonyolítják, ő, Felsége és b. Krieghammer. (Derültség.) Áldás volna Magyarországra, hogyha a közös üzlet beszün­tetését rendelnék el . . . (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) vember 6-án, csütörtökön. 229 Leszkay Gyula: És pedig mentül előbb! Reich Aladár . . . bár erre nincs kilátás, mert az alapítók által kitűzött czélok elérésére nem bizonyult alkalmasnak. (Ugy van! a szél­söbalóldalon.) T. ház! A kiegyezés megalkotóinak kétség­kívül azon hazafias remény szabta meg a meg­alkuvás irányát és határát, hogy az azzal léte­sített áliamjogi kapcsolat meg fogja adni a ki­merült országnak a lehetőséget, hogy gazdasági fejlődésében elősegítve, a békés viszonyok köze­pette megerősödve, a gazdagságban rejlő hata­lom segélyével lassankint visszaszerezze azt, a miről a mostoha körülmények miatt lemondani volt kénytelen: önállóságát. (Ugy van! a szélsö­balóldalon.) Akkor még lehetett jóhiszemüleg abban a tévhitben élni, hogy Ausztria népei, a melyek a velünk való kapcsolatnak köszönhetik alkotmá­nyukat, ezen általunk nekik juttatott jótéte­mény fejében lesznek annyi elismeréssel, hogy lemondanak az idők hosszú során kizsákmányo­lásunkra irányuló politikájukról. Akkor még lehetett gondolni, hogy a nagy kiengesztelődés eltöröl mindent, a mi a két országnak egy­más elleni gyűlöletét táplálta; lehetett remélni, hogy a közös uralkodó két országa egymással békén megférve, nyugalomban dolgozhatik bol­dogulásán. Ez a hit, ez a remény képezheti egyedüli mentségét azoknak, a kik a kiegyezésben Ma­gyarország fejlődésének, előrehaladásának el nem törhető gátját megalkották. Mert nem vált valóra semmi azokból, a miknek feltételezése mellett odaadattak az ország jogai. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A gyűlölet, a mi a gyengébb féllel szemben csak mint lenézés, megvetés, kíméletlen kizsák­mányolási törekvés nyilatkozott meg, a — for­mailag legalább — egyenjoguvá vált Magyar­ország iránt a maga teljes nagyságában bonta­zott ki és elkeseredett küzdelemre lépett minden intézmény, illetőleg az intézményeknek minden olyan része ellen, a mi Magyarország javára szol­gálhatott volna. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És igy az összekapcsolt két ország között harmonikus együttmunkálás, s az ezzel karöltve járó egyforma fejlődés lehetetlenné vált. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A gyűlölet megmaradt, a politikai, érzelmi és gazdasági ellentétek kiéle­sedtek. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nincs semmi közös érintkezési pontjuk. A mi mindkettő­jüket érinti, nem egyformán jó, vagy egyformán rossz mindkettőre: (Ugy van! a szélsöbalólda­lon.) hanem a mi az egyiknek rossz, a másiknak jó, a mi az egyiknek haszon, a másiknak kár; (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) az egyiknek szerencséje a másiknak baja, az egyiknek ereje a másiknak gyengesége. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A két szövetséges társ között állandó hareznak kell folynia, a mely még rosszabb és veszedelmesebb, mintha két egymástól távol álló fél között vívat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom