Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-140
228 1W. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. lat a tagok között kinyomva szétosztandó s ha I a ház tárgyalni kívánja, mindenesetre osztályülési, vagy bizottsági tárgyalásra utasítandó.* Igénytelen nézetem szerint tehát a legelső lépés lenne ezen törvényjavaslatot kinyomatni, a házban szétosztani, hogy valamennyien meggyőződjünk arról, mi van ebben a törvényjavaslatban, és csak azután, miután megismertük, lehet a ház abban a helyzetben, hogy határozzon a felett, vájjon tárgyalni kivánja-e vagy nem. Mert e nélkül különben ezen kitételnek, »ha a ház tárgyalni kivánja«, semmi értelme nem lenne. Én nem hiszem, hogy feleslegeset vettek volna fel a házszabályokba. Ezért azt indítványozom, méltóztassanak elrendelni, hogy ezen javaslatok kinyomassanak, szétosztassanak és azután határozzon a felett a ház, vájjon tárgyalni kivánja-e ezeket, vagy sem. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! A házszabályokra történt hivatkozás, még pedig véleményem szerint egészen helytelenül. Epén megfordítva áll a dolog. Az a 201. §., a melyre az imént felszólalt t. képviselő ur hivatkozik, vonatkozik egyes képviselők által benyújtott indítványokra. Ezeknél a ház határoz, tárgyalni kivánja-e, az osztályokhoz, bizottságokhoz kivánja-e utasítani, de a házszabályok 129. §-a azt mondja, hogy: »a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól az osztályülési, illetőleg bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet.« A felett tehát megszavazást sem engedhetnék meg, vájjon a minisztérium által benyújtott javaslat az osztályokhoz, bizottságokhoz utasittassék-e. (Helyeslés a jobboldalon.) A felett lehet vita és a felett dönthet a ház, hogy melyik bizottsághoz utasíttassák. Én tehát azt hiszem, hogy Rátkay László képviselő ur felszólalásában is csak tévedésnek tudható be az a rész, a melyben azt mondja, hogy a ház későbben határozzon a felett, hogy bizottsághoz utasitsa-e egyáltalában, vagy nem ezen törvényjavaslatokat, mert hogyha a ház a házszabályokat meg akarja tartani, akkor a kormány által benyújtott javaslatokat bizottsághoz vagy osztályokhoz okvetetlenül utasítani kell. A másik része az ő indítványának az, hogy a törvényjavaslatok felolvastassanak; erre nézve a ház dönthet, mert erre nézve a házszabályok semminemű tiltó szabályt nem tartalmaznak. Én tehát kérdezni fogom a házat, hogy felolvastassanak-e a törvényjavaslatok vagy sem, de valamely bizottsághoz vagy osztályokhoz ezen törvényjavaslatok okvetetlenül utasitandók. Minthogy tehát indítvány tétetett arra nézve, hogy ezen törvényjavaslatok felolvastassanak, már most kérdezem a t. házat, kivánja-e, hogy azok felolvastassanak : igen vagy nem ? (Igen! Nem !) A kik azt kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem kívánja és e szerint a miniszter ur által benyújtott két törvényjavaslat a miniszteri indítvány szerint — I erre is szavazást rendelhetek el, ha a ház kívánja — előzetes tárgyalás végett a véderő- és pénzügyi bizottsághoz utasíttatnék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Belenyugszik ebbe a t. ház ? (Helyeslés.) A ház ebbe belenyugszik és e szerint a két törvényjavaslatot a véderő- és pénzügyi bizottsághoz utasítja. Következik a napirend szerint az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről , és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Eeich Aladár! Reich Aladár: T. képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot már pártállásomnál fogva sem fogadhatom el, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a parlamentünkben kifejlődött gyakorlat szerint az indemnity megszavazása bizalmi kérdés, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) én pedig a jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bizalmatlanságom oka nemcsak a köztünk fenforgó közjogi ellentét, hanem ezenfelül még az is, hogy nézetem szerint, a kormány még oly mértékben sem teljesiti kötelességót az ország államiságának, gyarapodásának, nemzeti egységének a fejlesztésében, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mint azt az általunk támadott közjogi alapon is megtehetné, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mit megtenni kötelessége volna. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kötelessége volna annyival is inkább, mert igen válságos időpontjához jutottunk el (Halljuk! Halljuk!) az 1867 : XII. t.-cz. által inaugurált korszaknak, egyrészt a gazdasági kiegyezés megújításának szüksége, másrészt pedig az osztrák örökös tartományokban beállott alkotmányos alkotmánytalanság következtében. (Igaz! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Ez a válságos helyzet a próbaköve annak az egy oldalról agyondicsért, más oldalról pedig elkárhoztatott kiegyezésnek és azok, a kik vakon esküsznek ennek az intézménynek az üdvös voltára, kell, hogy itt megálljanak és gondolkodjanak egy kissé a felett, hogy Magyarország még ebben a csonka állami létében is nem a kiegyezés segélyével, hanem a kiegyezés daczára van meg. (Ménk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz.-nek nem tartalmi, hanem alaki helyességét és megfelelőségét most van alkalmunk a valóságban kipróbálni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert addig, a míg azok a tényezők, a melyeknek egymáshoz való viszonyát szabályozni volt hivatva ez a törvény, akként működtek, hogy az egymásra való hatásuk megmaradt egy bizonyos, a törvény hozása alkalmával észlelt és továbbra is kontemplált játéktérben, a mig ezen tényezőknek a működése csupán a törvény által számításba vett erőknek munkája maradt, addig természetesen kifogástalan volt a törvény működése, — mindig formai szempontot értve.