Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

142 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. Magyarországot Galicziával és ilyen szempontból j azután mi is csak egy táblai elnököt rendelhe- I tünk ki. A mit a t. miniszterelnök ur mond, hogy azért rendelték ki, hogy egy valóságos belső titkos tanácsos legyen, mert ott is egy valóságos belső titkos tanácsos volt, ez nem argumentum, (Elérik felkiáltások a szélsőbaloldalról: Ez nevetséges.') mert én azt hiszem, hogy a birtínál nem a czimek adnak tekintélyt, hanem ellenkezőleg, az ilyen udvari czimek mind a birói függetlenség rovására mennek, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) valamint a birói függetlenség rovására megy az is, mikor ítélethozatal előtt a király audienczián fogadja a bíróság elnökét épugy, mint a hogy a birói függetlenség rovására megy, mikor a t. kormány megvendégelte a bíróságot az ítélethozatal előtt. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindezek ugyan kis szempontoknak látszanak, de a független bíráskodás magasabb szempontjából ezek mind figyelembe veendők. És hogy mi ezt most felemiitjük, ez mind nagyon is érthető, ha kis szempontnak látszik is ez, de ha az a magyar ember, az a magyar földesúr, vagy az a magyar mezőgazda, a kinek mesgyéjéből egy vonalnyit elszántana, ősi jussához való ragaszkodásból a pöröknek egész tömegét teszi folyamatba, és nem engedi ezen jussát, ez minket legalább is arra kötelez, t. miniszterelnök ur, hogy egy bizottságot küldjön ki, a mely a legtárgyilagosabban vizsgálja meg ezen ítéletet azon szempontból, hogy az a nemzetközi jog elveit figyelembe vette-e vagy nem. Ennyivel tartozunk az ország területi épségének és a nemzeti főhatóságnak. A t. miniszterelnök ur különben is, ugy látom, igen sok dologban teljes tévedésben van, mert azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy soha sem hallotta még azt, hogy egy bíróság ne állapítsa meg maga a saját hatáskörét, mert én azt mondtam .... Széll Kálmán miniszterelnök: In concreto! Visontai Soma: Bocsánatot kérek, én azt mondtam, midőn felolvastam a nemzetközi jogból, hogy a választott- bíróság nem illetékes azon okmánynak elbírálására, a mely neki is létet adott, vagyis azt mondtam, hogy nincsen hivatva saját hatásköri vitáját eldönteni és hatáskörét megállapítani, mert egy állami bíróságnak, egy ország bármely bíróságának a hatáskörét állami törvények állapítják meg; ott tisztán áll az, hogy a törvény dönt. De egy ilyen választott bíróságnál, a mely ad hoc lesz kiküldve, ott nincs országos törvény, ott csak tisztán külön e czélra megalkotott okmány van; tehát vagy a törvény, vagy statútum határozhatja meg a hatáskörét. Ha pedig a miniszterelnök ur maga azt mondja, hogy az ä törvény oly laza, hogy semmit sem állapit meg, akkor ezzel maga elismerte azt, hogy mulasztás történt és akkor a kormányt vád alá kell helyezni az ország területi integritásának megsértése miatt, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy j nem látta helyénlevőnek, hogy egy szabatos törvényben határozták volna meg a hatáskört. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur nem fogadja el az én álláspontomat, hogy vegyük legalább a törvénynek indokolását segítségül. Ha a t. miniszterelnök ur beleburkolózik a nemlátásba és azt mondja, hogy mi a törvény indokolását nem veszszük mérvadónak, és a bíróság mindent tehet, akkor a miniszterelnök ur oly felelőséget vesz magára ezzel az álláspontjával, a mely felelőségért az 1848 : III. t.-czikkel szemben helyt állani nem tud. Ép így vagyunk a többi ellenvetéssel is. (Halljuk!) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy abban nincs igazam, ha azt mondom, hogy ez az Ítélet hatálytalan, mert az osztrákok uj követelésekkel lépnek fel. Hát miről volt szó ? Arról volt szó, hogy Ausztria és Magyarország tisztán szubjektív kellemetlenségek szempontjából örökre döntsön egy vitás terület felett. Erről volt szó. Már most azt mondja a miniszterelnök ur, hogy igenis az osztrákok ujabb igényeket támasztottak, ujabb követelésekkel léptek fel, de ez semmi sem, mert a bíróság visszautasította azokat. Hát ezzel mi visszaestünk ugyanabba az állapotba, a melyben voltunk. Hiszen így elvették most már tőlünk a Zabje hegyéig is a területet. Kérdem a t. miniszterelnök úrtól, hogy ő, a ki múltkor becsületszavára hivatkozott . . . Kubik Béla: Gyakran feszegeti ő ezt az utóbbi időben! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak ebben! Visontai Soma: Kérdem a miniszterelnök úrtól, helyt áll-e a becsületével, hogy a lengyel nyeregig való igényeikkel nem fognak többé előállani az osztrákok ? Tessék nekem erre felelni! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig nem tud és nem áll helyt, mert mint becsületes ember nem is állhat helyet és minthogy az volt a vita tárgya, hogy mi legalább a közel látható időkig, a közeljövőig, emberektől előre látható időkig az osztrákok részéről ujabb fenyegetésekkel nem támadtatunk meg, akkor mi ezt az ítéletet törvényeink közé nem iktathatjuk. Én ezt sem követeltem. Én csak azt kértem, hogy egyezzék bele a kormány egy parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldésébe. Hiszen ezt megteheti, hiszen a t. túloldal többségben van, a bizottságban is többsége lesz. Épen azért proponáltam ezt, mert én érzem álláspontomnak igazságát és tudom, hogy az én álláspontomat mindenkinek el kell ismernie. Ha pedig a miniszterelnök ur ezt ellenzi, azt kell hinnem, hogy meg van győződve arról, hogy a bizottság ő neki nem ad igazat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig mikor az ország területéről és az ország integritásáról van szó, akkor nem lehet a személyi tekinteteknek helye. Kérem tehát a t. házat, ne méltóztassék a választ tudomásul venni, hanem