Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. 143 méltóztassék az interpelláczió tárgyalását napirendre tűzni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Három vád hangzott el ujabban, a mikre igen rövid megjegyzést teszek. Egyik az, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy szemet hunyok az indokolás felett és csak a törvényt veszem mérvadónak, a mikor arról beszélek, hogy a törvény nem tartalmaz semmit, hogy milyen biró legyen, hanem az indokolás beszél legfőbb bíróról. Én az indokolást sem találom olyannak, hogy a törvény szellemének, értelmének magyarázásánál arra nem szabad tekintettel lenni. Nem tekintem olyannak, hanem igenis, az indokolást olyannak tekintem, a melyre figyelemmel kell lenni. De azt mondtam, hogy akkor, a mikor legfőbb bíróságról beszél az indokolás, nem zárhatták ki, — mert hiszen Curiáról nem beszél, — nem zárhatták ki a királyi táblának oly állású elnökét, a ki a curiai tanácselnökkel egy rangban van. Az aztán mellékes dolog volt, hogy azt mondtam, hogy az mint valóságos belső titkos tanácsos is egyenragu volt amazzal. A fődolog, a mit mondottam, az, hogy az oly kir. táblai elnököt, ki egy rangban van a curiai tanácselnökkel, legfőbb bírónak lehet tekinteni. Visontai Soma: Lehet! Lehet! Széll Kálmán miniszterelnök: A másik, a mit a t. képviselő ur most megdupláz, az, hogy én mondjam meg becsületszavamra, hogy az osztrákok nem támasztanak-e majd ilyen követeléseket. Kubik Béla t. képviselő urat megnyugtatom, hogy ha előállók a becsületszóval, sohasem állok elő más kérdésben, mint ott, a hol egyéni és belső érzelmeknek terrénumán akarnak bántani és a hol bizonyítékokkal nem állhatok elő, mert bizonyítékokkal nem állhatok egyébbel elő, ha megvádolnak azzal, hogy elpaktálom az országnak egy területét,mint, ha, szavamra mondom, hogy soha egyetlen gondolattal, egyetlen szóval, egyetlen hanggal, erről köztem és az illető közt szó nem volt. Ily kérdésekben tehát, a hol sem érvekkel, sem bizonyítékokkal nem lehet előállani, mert nincs mód a bizonyításra, egyebet nem tehettem. Erre mondtam ós egyébre nem fogja tőlem hallani a t. képviselő ur. Argumentumokat ezzel pótolni sohasem szoktam, a hol argumentum rendelkezésre áll, de ha szubjektív szempontról van szó, a mit nem bizonyíthatok másképen, mert sem irás, sem érv, sem dokumentum nincs, természetesen el kell mondanom, hogy ne vádoljon engem ezzel senki, mert ezt, mint méltatlan, odiózus, rám nem illő, tökéletesen helytelen és engem megrágalmazó dolgot visszautasítom. (Mérik helyeslés a jobboldalon.) Én a törvényt hajtottam végre és semmi egyebet; törvényt, a mit nem én hoztam : nem én Ítéltem oda azt a területet Ausztriának, de a törvény alapján a választott bíróság. Én azon az állásponton álltam és állok, hogy ily Ítéletet, res judicata-t, nem lehet szuperrevideálni, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Becsületszóval!) becsületszóval sem, mert a választott biróság a nemzeti becsület védelme alá van helyezve és nem lesz sohasem becsületbíróság, ha annak Ítélete annak van kitéve, hogy szuperrevideálják, mert ez az ítélet végérvényes. Visontai Soma: Mindenütt megteszik! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem becsületszóra, sem más szóra nem mondhatom, hogy fognak-e még követelőzni. Hogy vállalkozhatnál az ilyenre? Hát vállalhat-e valaki önök közül felelőséget azért, hogy a szomszédja mit követel? Azt mondtam, hogy követelésüket visszautasította a biróság és vissza fogom utasítani én is, akárhányszor állanak elő ilyennel. Thaly Kálmán: Akkor is jöhetnek, ha más lesz a miniszterelnök ! Széll Kálmán miniszterelnök: A magam részéről nem tudhatom, hogy jönnek-e vagy sem. így áll tehát a dolog, nem máskép. Azért kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. A törvény választott bíróságot rendelt, a választott biróság fangált. Akkor kellett volna meggondolni, hogy pervesztesség esetén mily baj ér minket, mikor azt a törvényt hozták. Fájdalom, mi lettünk pervesztesek, én siratom legjobban, ahhoz én nem járultam hozzá semmikép; de az Ítélet koczkája igy dőlt el, azért az Ítéletbe bele kell nyugodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! (Zaj a •jobboldalon. Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon,) Engedelmet kérek, a házszabályok értelmében szólok. Elnök: Joga van szólani a házszabályok alapján. Visontai Soma: A házszabályok világosan megadják a jogot, hogyha a miniszter még egyszer felszólal, az interpelláló is beszélhet. Egyáltalában nem értem a miniszterelnök ur állítását, mert nem felülvizsgálást akartam, csak meg akartam vizsgáltatni az ítéletet, hogy oly ítéletre nézve, a melynek sem anyagát, sem létrejövetelét nem ismerjük, egy parlamenti bizottság az anyagot nézze át és tegyen jelentést. Hiszen remélem, hogy önök csak nem hiszik, hogy ez az ítélet életbeléphet a nélkül, hogy egy uj törvényt hoznánk annak végrehajtása szempontjából? Csak nem hiszi a t. miniszterelnök ur. hogy az a határ meg lesz másítva a nélkül, hogy a magyar törvényhozás ezt az Ítéletet törvénybe iktatná? A legnagyobb megdöbbenéssel veszem észre, hogy a t. miniszterelnök ur egyáltalában nem is beszél arról, hogy egy uj törvénybe kell iktatni ezen határt. A magyar közjognak minden lapja bizonyítja, hogy minden határigazitást előbb be kellett iktatni, sőt itt ugyanezen kötet szerint, mely előttem fekszik, a Bukovina ós Magyarország közti határkérdésben szintén ki volt küldve egy bizottság és mi ezt az ítéletet törvénybe iktattuk. Abból indulok ki, hogy mindaddig, míg a határváltozás törvényileg beiktatva