Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 rel, vagy pedig, mint a t. képviselő ur mondja, egy parlamenti bizottsággal azt az Ítéletet invalidáljuk, azt a magam részéről nem tartom lehetőnek. Thaly Kálmán: Oda adja az országnak egy darabját. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Elvégre én se nem gyarapítóm, se nem csonkítom az ország területét. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Ez a törvény meghozatott és ezen törvény alapján mi egyszerűen pervesztesek lettünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék! Milyen könnyelműen odadobják az ország területének egy részét.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem volt független a bíróság. (Folytonos zaj a balés a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) De mivel indokolja? Hát én állítom, hogy független volt, senki arra befolyást nem gyakorolt; tagjai voltak : egy magyar biró és egy osztrák bíró s ez a két bíró megegyezett a svájczi sz'ivetségi tanács bíróságának elnökében, tehát egy tökéletesen pártatlan és független úrban. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Már most azt mondja a képviselő ur, hogy azért nem volt a bíróság független, csak lestem, hogy miért nem volt az, »mert — úgymond — a statútum 8. §-ában az van mondva, (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) hogy az osztrák biró referálja az ügyet ugy, a hogy neki az osztrák kormány a materiálét a kezébe adta és utána a magyar biró referál vagy pedig sorshúzás utján a magyar biró kezdi meg és az osztrák folytatja a referálást, s a magyar biró referál ugy, a mint a magyar kormány bocsátotta a magyar bírónak rendelkezésére az adatokat és igy szintén mint referens működik, az a biró pedig már nem független, a ki maga referál, mert a minisztérium informácziója alapján történik a referálás«. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) De, bocsánatot kérek, az talán már csak nem szól ellenünk és nem szól a biró pártossága mellett Magyarország ellen, hogy a magyar bíró azon akták alapján lett informálva, amelyeket a magyar kormány rendelkezésére bocsátott. De hát lehetne ez — megengedem — a statútumban másképpen is, ugy tudniillik, hogy nem ők, hanem mások referáltak volna. (Mozgás és zaja szélsobaloldalon.) Megengedem, hogy ez másképpen is lehetne, ugy, hogy az ítélő biró ne referáljon, hanem referáljon más és az ítélő biró szavazzon, de hogy a bírónak függetlenségét bármi tekintetben alterálja az, — akár a magyar biróét, akár az osztrákét, — hogy a magyar biró és az osztrák biró is referálja ezt az ügyet, kiki a maga informácziója alapján, azt nem tudom megérteni és nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfélM. Zaj a szélsobaloldalon.) A kérdés ugy áll, t. ház, — igen sajnos, — hogy az ] 897 : II. t.-cz. az ügyet a törvényhozás és a kormány kezéből kivette és egy választott biróoktóber 20-án, hétfőn. 141 ság eldöntésére bocsátotta. Ezzel a kérdés feletti Ítélethozatal annak a független birónak a lelkiismeretére, tudására, meggyőződésére és ítélethozatalára lett bizva. Miután az a bíróság törvényesen alkottatott össze és miután arra befolyást senki sem gyakorolt, — mert hiszen azt a sértést csak nem követik el a svájczi szövetségi bíróság elnökén, hogy ő befolyásoltatni engedte magát, — ítéletet mondott, akármilyen sajnos és akármilyen keserű az, de abban az ítéletben meg kell nyugodni, mint res judicatában, mert a nemzetközi bíráskodásnak nagy elvét, a mely az ököljognak, a háborúknak, a nemzetek közti összeütközéseknek akarja elejét venni, sértenők meg, ha a választott bíróság Ítéletét kontrovertálnók. (Elénk helyeslés jobbjelöl. Ellenmondások a szélsobaloldalon.) Én azért, akármilyen sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a t. képviselő ur által itt elfogadott és védelmezett álláspontot és nem teljesíthetem a magam részéj ről azon kérését, hogy ezen ügyet, a melyet a | törvény értelmében res judicata-nak tartok, parlamenti bizottság elé bocsássam. Kérem,méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Én interpellácziómban nem is kívántam mást, nem kívánom ma már a háznak határozott döntését az ítéletről, hanem azt kívánom, a mit a legkisebb, a legegyszerűbb polgár is megtesz, hogy ha egy ügyben pervesztes lesz, hogy megkívánja : vizsgálják azt az ítéletet, hogy vájjon az az Ítélet a törvényeknek megfelelőleg jog: erejü-e vagy sem ? Én nem kívántam egyebet, t. ház, csak azt, hogy tekintettel arra a nagy fontosságra, a melylyel ez az Ítélet bír, mielőtt még a t kormány ezt az ítéletet végrehajtja, hogy azt egy parlamenti bizottság a nemzetközi jog és az általános jogelvek szerint, valamint a politikai felelősség szempontjából megvizsgálja és azt mondtam, hogy azon bizottságnak döntése és határozata legyen azután mérvadó erre az ügyre. Hogy a t. miniszterelnök ur ezt nem fogadta el, azon nem csodálkozom, a midőn látom, hogy az ügynek és a dolgoknak lényegére nézve milyen tévedésben van. Én nem akarom most mindazokat a dolgokat újra megerőtleniteni, a melyeket felhozott, én csak a legnyomatékosabbnak látszó ellenvetésére kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a mi azt illeti, hogy nem vétettek a törvény ellen, mert hiszen ott a legfelsőbb bíróság van, itt pedig egy galicziai főtörvényszéki elnököt rendeltek ki és egy magyarországi táblai elnököt. Hát én nem azt mondtam, hogy azért rendelték igy ki a galicziai országos főtörvényszéki elnököt, mert Magyarországon táblai elnököt rendeltek ki, hanem azt mondtam: Minthogy a későbbi eljárás folyamán többé nem osztrákmagyar, hanem gácsországi és magyar határvita keletkezett: ennélfogva teljesen azonosították