Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

140 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. vive oda ládaszámra, azokat a bíróságnak tanulmányozás alá bocsátottuk. Ezen irat eléggé körülírja a kérdést és mindent tartalmaz, a mit fel lehetett hozni. Nem is ugy ítéltek ők, hogy bizonyítékok nincsenek, hanem ugy ítéltek, hogy a bizonyítékok elégtelenek. Hát hiszen a biró igy szokott nem egyszer, hanem sokszor ítélni. Azt mondja a képviselő ur, hogy nem is voltak kompetensek, a biró a kompetencziáját nem állapithatja meg, folyamodtak volna még egyszer ide. Hát kérem, én jogász embernek tartom magamat — nem gyakorlatinak, abból régen kiestem — de azt még sohasem hallottam más jogásztól, hogy a bírónak nincs joga in konkréto a maga kompetencziáját megállapítani. Hiszen akkor egy biró sem állapítaná meg a maga kompetencziáját. Visontai Soma: Választott biróról van szó! Széll Kálmán miniszterelnök: A választottnak is joga van azon mandátum alapján, a melylyel ellátva, van, a maga kompetencziáját megállapítani. Azt mondja a képviselő ur, a határvonalnak a megállapítására nem, hanem csak egy terület ide- vagy odailélésére lett volt felhatalmazva. Volt szerencsém felolvasni a törvényt. A törvény a határvonal megállapításáról szól és igy ők a törvény keretén túl, nézetem szerint, nem léptek. Azt mondja a képviselő ur fejtegetése további fonalán, hogy a biróság a természetrajzi, a hidrografikus határvonalakat kereste és hogy Hefter is ezt mondotta, hogy ez nagy félreértéseket okoz, »es führt zu vielen Missverständnissen«, és hogy ez végeredményben választott bíróságokra vezet. Mondja-e ezt Hefter vagy nem, azt nem tudom,— a képviselő ur bizonyára jobban tudja — de abból, a mit a t. képviselő ur felhozott, nem láttam, hogy azt mondja, hogy a természetes határokhoz a választott bíróságoknak ne legyen szabad hozzányúlniuk.Ezt én Hefterben nem olvastam, arra nézve nála bizonyítékot nem találtam. A képviselő ur szerint három dolog van, a mely miatt ez az Ítélet invalidus. Ez a három argumentum — mindháromnak a velejét szedem ki, első hallásból, de azért azt hiszem, biven adom vissza — a következő: Először is azt mondja a t. képviselő ur, a biróság többet itélt oda, mint a mennyi vitás volt. Hát előttem egy hivatalos akta fekszik, a melyben a következőket olvasom (olvassa): »Bár az odaítélt terület pontos térfogata csak pontos műszaki felmérések után lesz megállapítható, anynyit már most is lehet konstatálni, hogy a vitás területből mindenesetre 635 holdnál nem nagyobb, hanem kisebb területet itélt oda a biróság Ausztriának.* Ez a válaszom az első kérdésre nézve. Azt mondja másodszor a t. képviselő ur, hogy lehetnek semmiségi okok ós hogy Hefter és más írók is felsorolnak ilyen semmiségi okokat. Ilyenek : fraudulózus intenczió, korrupczió, a tényállás teljes felforgatása stb. Hát igaz, a tudomány állit fel ilyen semmiségi eseteket, de hogy ezen semmiségi esetek egyike vagy másika fenforogjon ebben az esetben, azt a magam részéről nem tudom akczeptálni, mert a mit a t. képviselő ur felhozott . . . Visontai Soma: Meg kell vizsgálni! Széll Kálmán miniszterelnök: ... azt én olyannak tekintem, a mi ennek az Ítéletnek a validitását nem bénítja. A harmadik, a mivel a t. képviselő ur az Ítélet erőtlenségét vitatja, — és ezt Üagráns esetnek mondja, a mely feltétlenül invalidussá teszi az ítéletet — az, hogy az osztrák védő — mert védő volt Magyarország részéről ós Ausztria részéről — bejelentett egy továbbmenő igényt a lengyel nyeregre és azt vissza sem vonta. Hát, engedelmet kérek, jogászi felfogással és jogászi megítéléssel lehet-e invalidáló momentumnak deklarálni, ha egy választott bíróságnál egyik fél valamely dologban, vagy ugyanabban a dologban még egy továbbmenő igényt is támaszt, a melyet a biróság visszautasít ? Hiszen akkor a priori, minden választott biróság Ítéletét érvényteleníteni lehetne. Mert nem lesz érvényes választott biróság soha, ha az egyik félnek oly ténye, hogy ujabb igényt jelent be, a melyet aztán a biróság elutasít, elegendő arra, hogy a választott biróság Ítélete erőtlenittessék. Visontai Soma: Ott vagyunk akkor, a hol voltunk. Széll Kálmán miniszterelnök: Olyan elv ez, a melyet nem lehet elfogadni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy most sem vonták vissza azt az igényt. Hát a biróság előtt támasztatott, a biróság visszautasította és igy az az igény semmis I és nem ér semmit. Hozzám és irányomban, mint Magyarország és az adminisztráczió ez idő szerinti képviselője elé nem támasztatott ez az igény. És ha támasztják: én ép ugy vissza fogom utasítani, mint a hogy visszautasította a biróság. Ez megtörténhetik, de az kérdés, jogosan történik-e. Ebből mindent lehet következtetni, de az, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy mire képesek majd — nem hiszem, hogy történjék az osztrákok részéről ilyen igénynek a bejelentése — az osztrákok; nem hiszem, hogy bekövetkezzék; azt semmi esetre sem hiszem, hogy a tény miatt, mert a biróság által visszautasított továbbmenő igény bejelentetett, a biróság Ítélete, a mely erre tekintettel nem volt, semmis, érvénytelen volna/ (Mozgás és zaj a szélsnoalolda Ion.) Mindezek alapján én a magam részéről a mellett maradok, hogy a birósági ítélet, a mely a törvény alapján jött létre, sajnosán kedvezőtlen ugyan és mi ^pervesztesek lettünk, (Nagy zaj a szélsnbaloldalon.) hanem hogy ujabb per-