Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. 137 nem a vitás terület felett döntött, hanem a természetes határ elvénél fogva, ő na aga határt állapított meg, nem-e felel meg az az analógia és nem-e lehet az eset irányadó,midőn 1827-ben az északanierikai Egyesült-Államok és Angolország között határvillongás támadt és Hollandia királya az 1827. évi szeptember 29-ki egyezmény értelmében a választott birói tiszttel felruháztatott, az ő Ítélete mindkét fél által azért utasíttatott vissza, mert nem vitás kérdés felett döntött, hanem egy tetszése szerinti határt állapított meg a két állam között? 8. Ausztria ama tényének, hogy a választott bírósági eljárás folyamán ujabb fentartásokkal és igényekkel lépett fel, nem-e felel meg a nagyon is ismert »Alabama«-ügy egy mozzanata, mely az északamerikai polgári háborúban merült fel és az 1871. évi washingtoni szerződéssel kiküldött választott-biróság által elintéztetett, midőn t. i. Amerika az eljárás folyamán egészen uj természetű kárkövetelésekkel lépett fel. olyanokkal, melyeket a kompromisszum megkötése után a biróság tárgyalásai közben támasztott és az angol közvélemény annyira felzúdult, hogy a választott bírósági döntésnek majdani joghatályossága kétségessé vált? 9. Hajlandó-e a miniszterelnök ur, illetve a t. kormány a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését előmozdítani és azt munkálkodásában támogatni és hajlandó-e a parlamentet megnyugtatni az iránt, hogy a mennyiben a jelen interpelláczió és az azt megokoló beszédben felhozottak nyomán a meghozott ítéletnek a nemzetközi jog elvei szerint való megtámadhatósága és jogerejének hatálytalan volta megállapittatnék, a meghozott ítéletnek törvényhozási utón való végrehajtását a maga részéről kezdeményezni nem fogja? (Hosszantartó élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Holnap)!) Arra kérem a t. házat, hogy a mint én türelemmel és az ülés meghatározott idején túl hallgattam békén végig a t. képviselő ur összes okfejtését és az inttrpellácziót, a melyben azt megismételte Írásban (Derültség jobhfelöl) és a mely felolvastatott, méltóztassék engem is azzal a szives türelemmel meghallgatni, a melyet kérni jogom van, különösen azok után a közbeszólásokkal fűszerezett bizonyos támadások után, a melyek oda irányultak, mintha bármiféle engedékenység, vagy helytelen eljárás, vagy alku . . . Visontai Soma: Azt én nem mondottam! Széll Kálmán miniszterelnök: ... vagy épen a mint némelyek mondták, odaadás történt volna az én részemről arra vonatkozólag, hogy Magyarország területi integritása megcsorbittassék. Hát igenis, ezt nem hagyhatom magamon egy perczig sem, (Helyeslés jobbfelöl.) és miután ezek a közbeszólások, különösen az interpellácziónak KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII, KÖTET. — elismerem nagy tanulmányra valló, igen részletes, igen bő és nagy jogász elmeéllel kifejtett — okoskodására támaszkodnak, joggal kérhetem a t. képviselőházat, hogy engem rövid időre türelemmel megajándékozni méltóztassanak. Hát én igyekezem felelni. Én azt a tézist nem vallom, a mely a t. képviselő urnak egész okoskodásán keresztülvonult, hogy mindazért, a mi történt, annak az Ítéletnek az érdeméért, az ítélet indokaiért és az eljárásért az a kormány felelős, a melyre a választott biróság Ítélete bízva van. Az igazságnak feje tetejére állítása az, hogy ha egy törvényt hoz a törvényhozás, a melyben kimondja, hogy választott bíróságra bizza ezt vagy azt a jogot, akkor azon választott biróság ítéletéért a/ a kormány felelős, a mely azt a törvényt nem hozta. (Aagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hát Kossuth esetében akkor Kossuthot tette felelőssé, nem a törvényhozást! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Ep ugy közbeszólunk, mint p!) Széll Kálmán miniszterelnök: Én azért vagyok felelős, a mit én cselekedtem: a törvény alkalmazásárt és nem az Ítéletnek meritumáért. A t. képviselő ur okoskodásának egy része, nem mondom, hogy explicite, ele szintén ide irányult, az őt támogató és közbeszólásokkal támogató t. képviselő urak egy igen nagy része pedig egyenesen és direkte ilyenformán nyilatkozott. (Mozgás balfelöl.) Hogy a t. képviselő ur sajnálja és elkeseredetten nyilatkozik a felett, hogy Magyarország területéből egy rész oda Ítéltetett, azt én nemcsak méltánylom és természetesnek tartom, hanem ezen érzéseiben teljesen osztozom. (Helyeslés.) Én mélyen sajnálom, hogy az ítélet igy ütött ki és azon nézetben voltam mindig és bevallom őszintén akkor is, a mikor a belügyminisztérium ezeket az okmányokat összeállította és az összes anyagot, a mely erre vonatkozott, egybeállítván, a bíróságnak rendelkezésére bocsátotta, hogy nekünk világos igazunk van. Ez volt az én erős nézetem és én meg is tettem mindent a törvény alapján és értelmében, hogy ezen nézet érvényesüljön, de belenyúlni a birói eljárásba nem volt nekem szabad. Thaly Kálmán: Egy legfőbb itélőszéki birót kellett volna kiküldeni a törvény értelmében! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát talán már előre profetikus biztossággal mondja Thaly képviselő ur, hogy akkor máskép történt volna? Thaly Kálmán: Azt nem mondom, csakhogy a törvénynek meg kellett volna felelni! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor a t. képviselőur a törvényt nem jól olvasta meg, Thaly Kálmán: Most czitálta Visontai! Széll Kálmán miniszterelnök: A törvényben nincsen benne! 18