Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

138 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn, Visontai Soma: Az indokolásban van ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát akkor ne disputáljanak ilyen dolgokról, a melyek preczize nincsenek benne a törvényben. Most nem Visontai képviselő urnak felelek, hanem Thaly képviselő urnak. A törvényben ez nincsen benne. A törvényben az foglaltatik, hogy felhatalmaztatík a kormány, hogy választott bíróság döntése elé bocsássa a kérdést. Itt arról, hogy legfőbb itélőszéki bird küldessék ki . . , Thaly Kálmán: Az indokolásban van benne! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd rájövök ! Thaly Kálmán: Nekünk is szabad csak közbeszólanunk! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, minden egyes közbeszólás természetesen nem tiltott dolog, de közbeszólásokkal a szónokot zavarni tiltott dolog és akárki és akármilyen tekintélyes tagja a háznak teszi ezt, én a házszabályok ezen pontjának érvényt fogok szerezni, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) ha zavarja a szónokot akárki, akár miniszter, akár egyes képviselő! (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát a törvényben nincsen benn, hanem benn van az indokolásban, majd rá fogok térni. Én azért igenis felelős vagyok, hogy miként hajtatott végre az a törvény, a melynek alkalmazása reám volt bizva, nem keletkezésekor, mert akkor nem voltam miniszterelnök, hanem azóta. Hát a törvény azt mondja, hogy bíróságot kell alakítani, arra kell reá bízni, hogy a határvonalat megjelölje. Az indokolás ezen biróság összeállítását közelebbről megjelöli, de maga a törvény nem. Az indokolás azt mondja, hogy a legfőbb bíróságokból kell megalakítani. Az előttem volt belügyminiszter és miniszterelnök abban a nézetben volt, hogy a legfőbb bíróságok elnevezése alá, mert így van az indokolásban, a királyi táblák elnökei is méltán subsummálhatók és nem én, hanem az előttem fungált miniszterek kiküldték és megbízták Vértessyt, a budapesti kir. tábla elnökét. Vértessy, a királyi tábla elnöke súlyosan megbetegedvén, nem teljesíthette e tisztet és ugy történt azután, hogy helyette a pozsonyi kir. tábla elnöke választatott. Már csak a paritás alapján is igy történt a választás, mert azt hitték, hogy talán helyesebb, ha olyan biró megy oda, mint magyar biró, a ki körülbelül paritásos azzal, a ki az osztrák részről megy. Ez valóságos belső titkos tanácsos és ilyen egyetlenegy sem volt a Curia elnökén kívül. Ilyen kis dolgok néha maguk is hatnak, nem mondom, hogy reám, de hatnak kifelé. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Bármiként nevessen is ezen valaki, igenis kifelé hatnak és épen ezen helyes szempontból is az volt a felfogás, s én ezt a felfogást jogosultnak tartom, hogy ne mondhassa valaki, íme, még a czime is kisebb a magyar bírónak, mint az osztrákénak. Thaly Kálmán: Csakhogy annak az esze volt több. Széll Kálmán miniszterelnök : Összealkottatott tehát a bíróság, az a maga eljárási szabályzatát megcsinálta, ezen szabályzat ellen a kormányoknak kifogásuk nem volt, azon szabályzat szerint jártak el. És hogyha valaki, mint Visontai Soma képviselő ur, azt mondja,hogy azért választatott a galicziai felebbviteli bíróságnak az elnöke, hogy ez által Magyarország is tartománynyá degradáltassék . . . Visontai Soma: Én megfordítva mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy szóval, mi alárendeltek legyünk, mert igenis, azt méltóztatott mondani . . . Visontai Soma: Tartományt mondtam. Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis tartományt, hisz én is azt mondom: hát én ebben sem vagyok a t. képviselő urnak a nézetén. Mert az osztrák törvényben Galiczia van és ezt ugy méltóztassék felvenni, hogy az osztrák alkotmány szerint és különösen területi szempontból tartományokra, helyi hatóságokra és egészen berendezett, rendszeresítetett, területi szervezetekre van Ausztria beosztva. Mikor most pl. Vas vármegye és Ausztria között egy határigazitási kérdésben perelünk és diskutiálunk, folyton arról beszélünk, hogy ez a stájer és magyar határszéli község hová tartozik. így volt ez itt is, de ez nem akart semmiféle szubordinálás, vagy Magyarországnak dekapitálása, vagy diminucziója lenni, hanem meg akarták jelölni, hogy Ausztria azon része, a mely galicziai tartomány — mert tényleg tartomány -bizonyos határvonaláról van szó. De már pl., hogy nem volt mega kisebbitési czélzat, azt mutatja már a statútum is, a mely nem beszél többé Galicziáról, hanem beszél: »vom österreichischen und vom ungarischen Schiedsrichter«. Ez is bizonyítja, hogy a czél nem volt az, mit a t. képviselő ur állit. Mármost hogy áll a kérdés arra nézve, amit Visontai Somát, képviselő ur igen nagy melegséggel és igen nagy elokvencziával kifejtett, hogy a koronás király és a nemzetgyűlés a maga nagy kötelességeinél fogva, mint a nemzetnek és a népszuverenitásnak képviselői, első sorban tartoznak őrködni a terület integritása felett? Engedelmet kérek, akkor azt a szenten cziát, a melyet aláirok, nem az eljárás eredménye ós merituma ellen lehet fordítani, hanem akkor az 1897-iki törvénynek a megalkotásakor kellett volna ezt az érvet felhozni és azt mondani, hogy nem mehet bele Magyarország, hogy területe integritásának kérdését egy ilyen választott bíróságra bízza. Akkor, az 1897-diki törvény megalkotásakor, ez az ellenvetés meg nem történt, vagy ha megtörtént, — nem tudok rá emlékezni — hanem kérdés tárgyát nem képezte. Ez az argumentáczió tehát nem