Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-135
135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. 125 miért nem a Curiának egy tagját, miért nem a legfelsőbb bíróság egy tagját küldték ki ? ! ! ! Miért Lehóczkyt, a tábla elnökét Pozsonyból, ós a másik bírónak a lembergi főtörvényszék elnökét ? (Ralijuk! Halljuk!) Hogy miért történt ez így : én megmondom. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igazán kíváncsi vagyok! (Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélsőbal oldalon: Előbb kellett volna kíváncsinak lenni! Zaj. Elnök csenget.) Visontai Soma: T. képviselőház! Az eredeti magyar törvényben — jól tessék vigyázni az uraknak — Magyarország és Ausztria közti határterületi vitáról van szó és azt mondja az indokolás, hogy ezen tárgyalásra küld a legfelsőbb bíróság egy-egy tagot, hogy Magyarország közjogi állása is kifejezésre jusson. De az osztrák törvény már nem erről beszél. Az osztrák törvény már G-alizien és Ungarnról beszél, Galicziával, a tartománynyal, egy színvonalra sülyesztve le Magyarországot és az egész vita folyamán többé — a mint látjuk minden aktából, a melyet befogok mutatni — nem Magyarország és Ausztriáról, hanem Magyarországról és Galicziáról van szó. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor : Két korona-tartomány ! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Jól haladtunk ! Elnök csenget.) Visontai Soma: Az osztrák Gesetz ezeket mondja (olvassa): sGesetz, betreffend die Feststellung der Grenze zwischen Galizien und Ungarn nächst dem sogenannten Meerauge im Tátragebirge.« De Galicziában a legfelsőbb bíróság csak a főtörvényszék, mert Galicziában már nincs Oberster Gerichtshof, tehát hogy equiparálják Magyarországot Galicziával, (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) az egész vita folyamán Galizien és Ungarnról beszél és a pozsonyi tábla elnökét küldték ki. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Tudták-e, vagy nem tudták ezt ? Öntudatosan történt ez ? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Méltóztassék elhinni, hogy én ezt csak az ügynek jellemzésére hozom fel. Thaly Kálmán: Nagyon jellemző közjogunk elárulására. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Visontai Soma: Hiszen kezembe kerültek az összes akták. Később már mindenütt csak Galicziáról és Magyarországról van szó. Nem mondom azt, hogy egy táblai elnök a maga minőségében nem Ítélhet ép oly igazságosan, mint egy curiai biró; nem mondom, hogy a lembergi országos főtörvényszék elnöke nem ítélhet olyan részrehajlatlanul. mint az Oberster Gerichtshof egy birája, de felhozom ezt egyik bizonyítékául annak, hogy ez a törvény nem ugy lett végrehajtva, a mint azt a törvényhozás akarta és azért a kormány politikai felelősséggel tartozik. Mert engedelmet kérek, ha akkor akárki felállott tvolna a kormány részéről e házban és azt monata volna, hogy ezt a rideg, száraz, semmit mondó egyszerű felhatalmazási törvényt fogja odabocsátani a választott-biróság elé, hogy az azután a maga szakállára minden irányítás és minden szempont mérlegelése nélkül határt állapítson meg, akkor — én ismerem a törvényhozás intenczióját — abba a magyar törvényhozás soha sem ment volna bele, ahhoz beleegyezését soha sem adta volna. E két irányú felelősség melyre a t. kormány felvilágosítást adni tartozik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a mi magát az Ítéletet illeti, méltóztassék elhinni, hogy ez ennek az ügynek legszomorúbb fejezete. Az t. i., hogyan történhetett meg, hogy Magyarország ennyi igazának a birtokában, felszerelve a donaczionális levelek egész halmazával, a régi archívumok Összes bizonyítékaival és mint birtokban levő . . . Molnár Jenő: Századok óta! Visontai Soma: . . . ezt a pert mégis el kellett, hogy veszítse. Thaly Kálmán : Goluchowski! Visontai Soma: Joggal mondhatnák talán, hogy meghozatván az Ítélet, a meghozott Ítéletet materiális irányban nem illenék támadni. Hát bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ha Körber miniszterelnök ur az osztrák j)arlamentben magának jogot formált arra, hogy egy bírósági Ítéletet megköszönjön, — mert a ki érzékkel bír az iránt, mivel tartozunk egy független bírói Ítéletnek, az tudja, hogy egy Ítéletnek a megköszönése, vagy egy ítéletnek a támadása ebből a szempontból tökéletesen mindegy, . . . (Ugy van! Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Goluchowski kapitálist csinált magának ebből! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: . . . ugy ezzel jogot adott és tért nyitott nekem arra, hogy én is mint ennek az országnak a fia, mint pervesztes fél hozzászóljak ahhoz az Ítélethez. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj.) Én kijelentem, . . . Thaly Kálmán: Münnich Aurél megköszöni! Rákosi Viktor: Szepes megye elég szépen viselte magát. A helyett, hogy kaszával verte volna ki a polyákokat . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Én a megengedett határok között fogok maradni. Rákosi Viktor: Százados ur ott lehetett volna! Münnich Aurél: Hogyne! Rákosi Viktor: Százados ur, — pardon, őrnagy ur, — vezethette volna őket! Münnich Aurél: Majd ott és akkor, a mikor jónak látom s nem a mikor a képviselő ur ad tanácsokat. [Zaj a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Megtagadja a vármegyéjét?
