Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

120 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. Elnök: Lukáts Gyula képviselő ur akar szólani. Lukáts Gyula: T. ház! A miniszterelnök ur kijelentette, hogy ő neki magának is van öt be­nyújtandó törvényjavaslata. Én a kereskedelmi kormányzathoz fordulok és egy törvényjavaslatot sürgetek, a melynek ebben a pillanatban való nem tárgyalása valóságos abszurditás. A tengeri szabad hajózásokra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztetett régi idő óta ebben a házban. Ezen uj javaslat értelmében a szabad hajózásokra adandó állami segély több, mint kétszeresre emeltetett fel. E törvényjavaslatot a múlt napokban az igen tisztelt miniszterelnök ur visszavonta. Már most köztudomású az, hogy a szabad hajózási hajóknak a szubvenczió ezen uj törvényjavaslat alapján adatott ki, vagyis hogy kétszerese a szubvenczió, az előbbi éveké­nek ; ez a szubvenczió ilyen alakban már ki is utaltatott, el is költetett. A törvényjavaslat még ma, ebben a pillanatban sincs a ház előtt. Azt vagyok tehát bátor kérdezni az igen t. kereskedelmi kormánytól, vájjon benyujtatik-e hamarosan ez a törvényjavaslat s le fog-e tárgyaltatni ezen esztendőben, mer-t, ha az le nem tárgyaltatik, akkor oly eset előtt állunk, hogy törvényjavaslat, illetőleg tételes törvény nélkül az előző, vissza­vont törvényjavaslatban előirányzott összeg már előre elköltetett. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Szolgálok válaszszal. A mint a múlt napokban tett előterjesztésem alkalmával ki­jelentettem, a szabad hajózásról és a szabad hajózási segélyekről szóló törvényjavaslatot én csak azért vontam vissza, mert ujat akarunk beadni és épen a szabad hajózás kérdéseinek alapos és helyes megoldása kivan ja, hogy ez a javaslat átdolgoztassék. Ez most munkában van és a legközelebbi napokban, ugy vagyok ér­tesülve, elkészül, a kereskedelemügyi miniszter minél hamarább elő fogja terjeszteni, hogy ebben az esztendőben tárgyalható legyen és törvény­erőre emeltethessék. Ez is azon javaslatok közül való, a melyeket a legközelebbi időben elő fo­gunk terjeszteni. Thaly Kálmán: T. ház! Részemről csak mély sajnálatomat fejezem ki a fölött, hogy az igen t. kormány, nem tekintve azt a körül­ményt, hogy négy hónapig szüneteltette a házat, mindazáltal most megint újra szüneteltetni akarja. Összehívtak bennünket, itt volnánk dol­gozni, és nem adnak nekünk munkát, arra hivat­kozva, hogy elő nem készítették még megfelelőleg a törvényjavaslatokat. Én azt gondolom, a valódi ok csakugyan az, hogy a t. miniszterelnöknek és egynehány minisztertársának szüksége van időre, alkudozásokra a folyamatban levő szeren­csétlen gazdasági kiegyezési tárgyalások körül; ez a valódi ok; ezért kell nekünk megint szét­menni, vagy, ha szét nem megyünk, dolog nél­kül itt lézengeni. Valójában, a képviselőháznak idejét, magyarán mondva: igy pocsékolni kár. Én ugy tudom, hogy vannak kérvények, a melyeket 25—30 municzipium tárgyalt már, csatlakozva hozzájuk. És még talán a régi kérvényi bizott­ság sem tárgyalta le a múlt ülésszakban beér­kezett összes kérvényeket. Erre nem emlékszem positive, de ha le is tárgyalta volna, ugy semmi akadály sem volna az uj kérvények sorozatát most tárgyalás alá venni. Más törvényjavaslato­kat is lehetett volna előkészíteni, nemcsak azok dús halmazát, a melyeket a miniszterelnök ur bemutatott. Magam is teljes elismeréssel vagyok a bemutatott programm iránt, de mi hasznunk, ha az nincs ugy előkészítve, hogy azt fokozato­san tárgyaljuk, hanem daraboltatnak bennünket egyszer hosszú szünidővel, a mikor aztán beter­jesztik a javaslatokat, akkor nincs elég idő, akkor hajtanak bennünket és délutáni üléseket és nem tudom mifélét kivannak. (Élénk helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Különben azzal összefüggőleg, hogy ezen uj czifranyomoruságos palotába átköltöztünk, kértem már a t. ház elnökét arra, hogy miután számtalan mizéria és kalamítás van, méltóztas­sék egy értekezletet összehívni, hogy kiki elő­adhassa észrevételeit. Ugy tudom, hogy az ülés idejének megváltoztatása iránt is számos képvi­selőtársam akar indítványokat tenni. (Élénk he­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Érdemes volna tehát legalább meghallgatni az itteni elhelyezkedésre és az ülések idejének megváltoztatására vonat­kozó képviselői óhajtásokat. (Helyeshís a szélső­baloldalon.) Midőn tehát egyrészről sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy, a mint emlitém, a nagy és hosszú sorozatból egy törvényjavaslat sincsen készen a tárgyalásra, — és ezért kel­lene állítólag szünetelni, noha én más okot gya­nitok — másrészről igen kérem, hogy a házra vonatkozó és az ülések idejének esetleges meg­változtatását tárgyazó indítványok meghallga­tása végett méltóztassanak valamely ülést vagy legalább értekezletet minél előbb összehívni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Thaly Kálmán képviselő urnak vádja, — mondhatom — méltán csodálkozásba ejt. Én ugy láttam, — és a tisztelt túloldal igazságérzetének volt csak kifejezésre hozatala — hogy önök maguk is, mikor előadtam azt az igazán gazdag és na­gyon tömör, terjedelmes és igen számos nagy kérdést magában foglaló munkaprogrammot . . . Krasznay Ferencz: Mind csak foltozgatás! Egy sem alapvető! Széll Kálmán miniszterelnök: ... maguk is cso­dálkoztak azon, hogy ennyi kész tárgygyal tu­dunk előállani a legközelebbi időben. Thaly Kálmán : És mégis szétkergetnek ben­nünket ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmi sem kész!) Széll Kálmán miniszterelnök : Nem áll, hogy nincsen semmi. Hát nincs itt a polgári per­rendtartás? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát tárgyalhatjuk ?) Hát a bizottsági tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom