Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

94 234. országos ülés Í902 október 18-án, szombaton. és 6 Felségének a királynak is. Súlyos alkotmánysértést képez az, hogy a nemzet törvényileg biztosított joga ezen esetben negligál tat ott, s még súlyosabbá teszi ezt a törvénysértést az, bogy a nemzet evidens joga hatályon kivül helyeztetik. Nem akarok én itt a quóta tárgyalásának részleteibe bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy ezen királyi leirattal szemben, mikor a múltban már ezen bizottságok éveken keresztül tárgyaltak, azon párt részéről, a melyhez tartozni szerencsém van, t. vezérünk és elnökünk, Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, Justh Gyula, Tóth János és a többi t. képviselőtársaim is már eléggé behatólag és meggyőzőleg fejtegették azon érveket, a mely érveknek fontosságát és döntő erejét kétségbe vonni nem lehet. Én csak reá mutatok arra, hogy unos-untalan halljuk emlegetni a pragmatika szankcziót. 1867-ben, mikor a nemzet királyával megbékült, a pragmatika szankcziót tárták elénk és folyton ez lebegett a szemük előtt azoknak, a kik a kiegyezést megcsinálták; ezen pragmatika szankczió folyományaként jelentkező 67-iki kiegyezésben a nemzetnek had- és pénzmegajánlási joga mint megdönthetetlen és kérdés tárgyát sem képezhető jog van lefektetve. Ez tehát kétoldalú szerződés,, és ha a király joggal követelheti a nemzettől ezen kétoldalú szerződés megtartását, akkor nekünk, mint a nemzet képviselőinek, aggódó figyelemmel kell őrködnünk azon, hogy a másik részről is megtartassák ezen kötelesség, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. házat, vájjon van-e joga a királynak a törvényhozás beleegyezése nélkül, önhatalmúlag a nemzetre terheket róni? Vagy vájjon azon 34'4%-os megállapítás, mely most a királyi leiratban tárgyalás alatt van, nem foglalja-e magában a nemzet jogainak konfiskálását és elsikkasztását ? (Ugy van! Ugy van ! a széhobaloldalon.) Nemcsak nekünk, de mindannyiunknak teljes önérzettel és lelkünknek teljes erejével tiltakoznunk kell az ilyen túlkapás ellen; mert nem szabad a jövőre preczedenseket szolgáltatni arra, hogy a nemzet jogait annak beleegyezése nélkül egy királyi leirat elkobozza. Ha nem bir az a kormány megbirkózni azokkal a züllött állapotokkal, a melyek Ausztriában évek óta a felszínen vannak, ugy mondjon le. Mert hiszen mi nem tűrhetjük azt, hogy Ausztriával szemben, a melylyel kapcsolatban állunk, ezen züllött állapotok és abszolutisztikus irányzatok a mi alkotmányunk sánczaiba is betörjenek, és visszautasítjuk azt, mert a nemzet jogainak sérelme nélkül el nem fogadhatjuk. Gazdasági lealázásunk jelen idejében és különösen akkor, mikor a nemzeti jogok érvényesítése tekintetében a jelen kormány alatt visszaesést látunk, Fokkal inkább felhívjuk a hazafiak kötelességszerű figyelmét arra. hogy ezen alkotmánysértés ellen a legünnepélyesebben tiltakozzék, mert kétségtelen, hogy a nemzeti akarat érvényesülése tekintetében bizonyos láthatatlan kezek és egy legyőzhetetlen hatalom érvényesülését érezzük, a mely ellen hiába van a mi alkotmányosságunk, mert ezen hatalom ellen győzni nem tudunk! Vagy van a nemzetnek akarata és akkor azon köteléknek, mely a nemzet lelkületének és meggyőződésének érvényesülését gátolja, ennek a zsibbasztó köteléknek szét kell hullania és a nemzet jogainak érvényesülnie kell; vagy nincs a nemzetnek akarata és akkor igenis várja be a nemzet néma türelemmel és megalázassál végzetét. Ha van e nemzetnek akarata, ugy mindnyájunk kötelessége ezt az akaratot végrehajtani és követelni azt, hogy a nemzeti jogok törvényes biztosítékai a király által is elismertessenek, a törvény pedig végrehajtást találjon; s ezen jogunkat követelhetjük ugy, a mint azt az 1867 : XII. törvény meghatározza. Azt hiszem, nemcsak pártomnak, hanem a ház minden tagjának kötelessége, hogy a nemzeti jogok megőrzése felett őrködjék, mert e nemzeti jogok, a melyek oly véres harczokkal vívattak vissza, és a melyek oly véres áldozatokat követeltek, nem a mieink, mert e jogokat és kötelességeket át kell ruháznunk az utódokra, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert becstelenség volna kitennünk utódainkat ujabb véráldozatoknak. Beöthy Ákos t. képviselő ur beszéde elején egy inditványnyal foglalkozott, a melyet nem terjesztett be ugyan a ház elé írásban, de a melyben az foglaltatik, hogy a királyi leiratot törvény alakjában kellene szankczionálnunk. Ez ellen a magam nevében tiltakozom, mert egy törvénytelen királyi leiratot a törvényhozás nem szánkczionálhat sohasem. Ezzel csak preczedenst alkotnánk a jövőre, és a preczedens eset folyton folyvást ismétlődnék ugy, hogy a király megállapítaná időről-időre a quótát, és mi azt egyszerűen tudomásul vennők és fejet hajtva törvénybe iktatnók. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon,) Ez ellen határozottan tiltakozom, mert törvénytelen állapotnak szankczionálása egy törvényhozási aktussal annak törvényességgel való felruházása volna, a mi egyenlő volna a jogfeladással. Az Ausztriában fellépett züllött állapotok, a melyekbe a t. kormányelnök ur, mint az ország első dignitáriusa nemcsak jogosult, de kötelezve is van a nemzet szempontjából befolyást gyakorolni, mind szembetűnőbbek. Azt láttuk az utóbbi időben, hogy az a bizonyos kiegyezés, a mely Bánffy és Badeni között jött létre és a mely kiegyezésnek változhatatlan fentartását oly nagy garral és önérzettel hirdette a t. miniszterelnök ur, ez a kiegyezés alku tárgyává tétetett. Azt hiszem, ott, a hol alkudoznak, a jogok nincsenek azon a törvényes rendithetetlen bázison, és ha alkudozás van, ki van téve a nemzet annak, hogy jogtalanság éri. A t. miniszterelnök ur arról az erős bázisról, a melyen állott, lelépett és Körber karjaiba dobta magát, és ta-