Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-134
13í. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. 95 pasztaljuk, hogy azon állapotok, a melyek Ausztriát dúlják, Magyarországon is éreztetik hatásukat. Ez ellen csakis a törvényeinkhez és alkotmányunkhoz való rendithetetlen ragaszkodás nyújt biztosítékot, és ha a törvényeinkhez nemcsak mi, de a király is rendithetetlenül ragaszkodik, nem hiszem, hogy az osztrák áramlatok Magyarországot magukkal birnák sodorni! Éj>en azért e törvénysértést, a mely a királyi leiratban foglaltatik, a magam részéről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Szólásra még többen vannak felírva. Az idő azonban előre lóvén haladva, tekintettel arra, hogy négy interpelláczió is van bejegyezve, azt hiszem, hogy a t. ház belegyezik abba, hogy a vita folytatása a hétfőn d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Áttérünk az interpellácziók meghallgatására. A bejegyzés sorrendjében következik: Lengyel Zoltán interpelláczió ja »a császárnak a Landwehr-miniszterhez intézett kéziratának a magyar hivatalos lapban való közzétételéről.« Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A hivatalos lap október 14-iki számában egy kir. kézirat jelent meg grőf Welsersheimb táborszernagy nevű úrhoz, a kiről azonban megmondva nincs, hogy egyébként micsoda hivatalt visel. Ez a kir. kézirat Bécsben kelt, Ferencz József aláírást visel, egyebet semmit. Ha a tartalmát nézem, azt mondja, hogy örvendetesen emlékszik meg arról a napról, melyen ez a bizonyos ur katonai szolgálati idejének 50-dik évét betöltötte, később azt mondja: »Különös megelégedéssel emlékszem meg az ön szokatlanul hosszú, 22 évet meghaladó honvédelmi miniszteri működéséről, valamint a Landwehrnek ezen időre eső kifejlődéséről.« T. ház! Ez a nemzet hozzá van szokva már az inzultusokhoz, a gorombaságokhoz, azokat nem is kellene itt felsorolni, de az értelmetlenséget beadni még nem lehet neki. Az 1848:111. t.-cz. értelmében a király személye szent és sérthetetlen, ő a maga tényeiért felelőtlen, azonban minden cselekménye, rendelete, parancsolata, határozata, kinevezése csak ugy érvényes, ha a Budapesten székelő miniszterek egyike által aláiratik. Mi következik ebből? Az, hogy egy ilyen kir. kéziratnak alá kellene irva lenni egy Budapesten székelő miniszter által, ha ez a magyar királynak a ténye, ha ellenben nem a magyar királynak a ténye, akkor nem volna szabad annak a hivatalos lapban közzététetnie. (Igaz! Tjgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az intézkedés, illetve a kir. kéziratnak egy másik része már rendjeladományozást is tartalmaz, illetve a Lipót-rend nagykeresztjéhez a gyémántokat adományozta. Ismét nem tudom, hogy egy magyar állampolgárnak vagy egy osztrák állampolgárnak adományoztatott-e; mert ha magyar állampolgárnak adományoztatott, akkor nem találom ott a miniszterelnök ellenjegyzését, ha pedig osztrák állampolgárnak adományoztatott, nem tudom, hogy mit keres a hivatalos lapban. Ha ennek a rendeletnek a szövegét olvasom, nem tudom, hogy magyarul fogalmazták-e, vagy németből fordították le. Igen kíváncsi volnék tudni, vájjon közzététetett-e az osztrák hivatalos lapban is; mert ha igen, és mindkét lapban ugy jelent meg, mint eredeti kir. kézirat, akkor a miniszterelnök urnak be kell ismernie, hogy ez két eredeti példányban lett kiállítva. Ha csak német példányban lett aláírva, akkor meg kellene jegyezve lenni, hogy fordították és a fordításért ki felelős. Ha a magyar hivatalos lapban jelent meg, mint fontos dolog, akkor a »Wiener Zeitung«-ban kellene ott lenni, hogy a magyar hivatalos lapból vétetett át, ha pedig a » Wiener Zeitung«-ból vettük át, akkor ennek a magyar hivatalos lapban kellene megjegyezve lenni. Én azonban kérdem mindezek után, hogy miért kellett ezt nekünk közzétennünk? Talán két honvédelmi miniszterünk van, vagy talán Fejérváry miniszter ur otthagyta a miniszteri széket, sőt ott sem volt már 22 éven keresztül, és ezt ma kellett tudomásul adni az országnak ? Ha pusztán a Landwehr-miniszter érdemeit ismeri el ez a királyi kézirat és mint miniszterhez van az hozzá intézve, akkor a miniszterelnök urnak igen nagy elokvencziájával és hatalmas meggyőző képességével sem lesz bebizonyítható az, hogy ennek a hivatalos lapban meg kellett jelennie. Hiszen ott van az analógia; mint a hogy az országgyűlés épen október 6-ára lett összehiva, épen a másik nemzeti ünnepen, márczius 15-én jelent meg egy hasonló tartalmú igen kedves úgynevezett billet-doux egy másik honvédelmi miniszter urhoz, a kit Fejérvárynak hivnak. Ez a királyi kézirat nem annyira a müveit közönségnek és a jó vagyoni állású embereknek volt olvasásra szánva, hanem azon szerencsétleneknek, kiknek vagyonát árverelik és ezért szintén szerepelnek a hivatalos lapban. Ha nézem az ellentéteket, akkor azt látom, hogy az osztrák honvédelmi miniszter ur elől szerepel a vonal felett, a magyar honvédelmi miniszter a végén szerepel az árverési hirdetmények és a csődök közt, a vonal alatt. Ezt a királyi kéziratot ugy magyarázzák, hogy az privát levél lett volna. De kérdem, az uralkodónak privát leveleit a hivatalos lap nem hivatalos részében és mindenesetre közzé szokás-e tenni ? Ha ez a királyi kézirat, mely báró Fejérváryhoz lett intézve, a katonához szólott, akkor az október 14-iki kézirat tanulságai szerint kérdem, közzé lett-e az téve az osztrák hivatalos lapban is? Ha a miniszterhez szólott, akkor miért nem lett ellenjegyzéssel ellátva? Avagy talán a különbséget akarja feltüntetni ez a királyi kézirat a magyar állam és az osztrák állam, a magyar állam minisztere és az osztrák állam minisztere közt?
