Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

134. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. 98 T, ház! A politikában kötelességek vannak, e kötelességeket kell teljesíteni. Elég klasszikus példa reá nekünk ez a levél, a mely nemzetünknek jobbjait rabolta el, és bitófa alá állította félisteneinket. És ha a politikában nem érzékenykedni kell. hanem kötelességeket kell teljesíteni, akkor én azt hiszem, hogy a nemzetnek, a nemzet kormányának, a nemzet képviselőtestületének is vannak kötelességei: (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kötelességei a nemzet iránt, az iránt a nemzet iránt, a mely neki megbízást adott, az iránt a nemzet iránt, a melyet ő képvisel, a melynek igazait neki kell megvédenie. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Ez a kötelességérzet, kell, hogy minket vezessen és nem az érzelem. Ez az erény a vénasszonyok erénye, az az erény pedig az állambölcsek, a politikusok erénye. (Tetszés a szélsőbaloldalon. ) És ennek a kötelességnek az érzetében semminemű érzelmi motívumra való hivatkozással nem tudnám elfogadni azt a királyi döntést, a mely törvénytelen, a mely magánál alakjánál fogva is, a mi jogaink egy részét rabolja el, nem tudnám elfogadni ezt a döntést, a mely a mi nemzetünk anyagi károsodását vonja maga után. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A királyi döntést pártom nevében sem veszem tudomásul. (Hosszas élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző : Bartha Ferencz ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Öt perez szünetet kérünk !) Elnök : Ha ragaszkodnak hozzá, az öt percznyi szünetet meg fogom adni, de kérem a t. házat, — mert interpelláczók is vannak, — ne méltóztassanak ehhez ragaszkodni. Hiszen ha valakinek terhes az egyhuzamban való tárgyalás, nekem terhes kinek folyton itt kell ülnöm. Kérem tehát, ne méltóztassanak ehhez ragaszkodni. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Mindig csak egy oldalról beszélnek? Miért nem beszélnek a másik oldalról is ? (Zaj, felkiáltások a szélsöbaloldalon: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Ha ragaszkodnak hozzá, az öt perczet megadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az ülést Öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Egy királyi leirattal állunk szemben, a mely a legílagransabb törvénysértést foglalja magában. A legutóbbi idők tapasztalatai, a leglojálisabban gondolkozó hazafi szivében is, akarva, nem akarva, megérlelik azon meggyőződést, hogy akkor, a mikor hazánk jogairól, önálló gazdasági berendezésünkről és így gazdasági függetlenségünkről van szó, akkor a nemzet egy elíenállhatlan felsőbb hatalommal találja magát szemben, a mely hatalom a nemzet alkotmányos jogait csak akkor és addig tartja tiszteletben, a mikor és a meddig ő neki azt kényelmi szempontok megengedik. Rendkívüli súlyos állapot az, hogy akkor, a mikor a nemzet benső konszólidácziójáról és főleg gazdasági önállóságáról van szó, bizonyos felsőbb régiók hideg áramlatai azt leszerelik, vagy legalább is meggátolni igyekeznek a nemzet jogainak érvényesülését és hatalmi pozicziójukat előtérbe tolva nem engedik érvényesülni a nemzet közérzületét. Vagy mit szóljunk ahhoz, ha azt látjuk, hogy évtizedeken keresztül kormányaink kisebb-nagyobb mértékben, kisebb-nagyobb lelkiismeretességgel, vagy talán lelkiismeretlenséggel akarták és akarják e nemzet gazdasági önállóságát helyreállítani és megteremteni, és akkor, mikor a nemzet jogai és jogos követelései az osztrák követeléseknek egész sorozatával szemben találkoznak és akkor, a mikor a nemzet jogainak legelemibb kívánalmait is az osztrák kapzsiság negligálja és visszautasítja, ugyanakkor ez a nemzet megalázza magát és egy törvénysértést hallgatagon akar eltűrni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzet mint önczélu fogalom feltétlenül megkívánja azt, hogy saját berendezkedésében és függetlenségében minden más külső hatalom befolyásától menten szabadon érvényesítse jogos felfogását és érzületét. És kérdezem, vájjon tekinthető-e a nemzet önczélunak akkor, a mikor a legelemibb kívánalmakat, a létfentartás és megélhetés legelemibb szabályait is az osztrákoktól kell kialkudnia? Kérdezem, vájjon az 1867-iki kiegyezésben nem lett-e feladva a nemzet joga és vájjon kormányaink 1867 óta folyton ezen átkos kapcsolatnak szétbontására és széttörésére törekednek-e? Vájjon volt-e a múltban és van-e a jelenben oly nagy konczepezióju államférfiú, a ki a nemzet kebeléből a nemzet érzelmeit volna hivatva tolmácsolni ott, a hol a nemzet jogos kívánalmainak meghallgatása nemcsak a nemzetnek, de egyenesen a dinasztiának is érdekében áll? Hiszen a t. kormányelnök ur is, a kinek nemes intenczióiban én nem kételkedem, de a kinek a nemzeti bátorságát igenis kétségbe vonom, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) oly tanácsokkal szolgál a dinasztiának, a melyek egyenesen a nemzet felségjogaiba ütköznek! Azoknak a jogoknak, a melyek alkotmányszerüen alaptörvényeinkbe vannak lefektetve, ezen törvényes jogainknak flagrans megsértését involválja ez a királyi kézirat. Az 1867 : XII. t.-cz. 19. és 20. §-ai megállapítják azon felségjogoknak határát, melyek a quótadöntésre vonatkoznak. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert a t. előttem szólott képviselő ur hivatkozott ezen törvényre, sőt a túloldalnak emlékeztetésül fel is olvasta azt. Nem szükséges nekem azt sem vitatnom itt, hogy a törvényt mindnyájunknak tudni kell, nemcsak nekünk, hanem a miniszterelnök urnak.