Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

115, országos ülés 1902 Rabár Endre: Nem csatolnak most is? Korod) Lajos: Az volt az eljárás eddig! Eddig elfogadták. (Felkiáltások a bal- és a jobboldalon: Most is!) Most már nem fogadják el. Lindner Gusztáv: Nem tartom összeegyeztethetőnek a biróság előtti egyenlőség elvével azt, hogy p. o. a volt Királyföldön működő kir. bíróságok még oly magyarnyelvű beadványokat is visszautasítanak, melyekhez csak egyetlenegy másnyelvű melléklet csatoltatott, míg a székesfővárosban működő kir. bíróságok ilynemű beadványokat minden nehézség és kifogás nélkül elfognának. (Igás! Ugy van! a középen. Félkiáltások : Ez a jogegyenlőség !) S ha az örökösi eljárást szabályozó 1894: XVI. t.-cz. csakugyan mindenkitől, mindenben és minden kivétel nélkül követelné a magyar nyelv kizárólagos használását, akkor miért szereztek a többször említett bíróságok a törvény ezen rendelkezésének csak 1900 óta érvényt? A legfeltűnőbb ebben az ügyben, a mi nem lehet a körülményeknek véletlen összetalálkozása, szerintem az, hogy a volt Királyföldön működő összes kir. törvényszékek és járásbiróságok 1900 óta oly teljes egyformasággal járnak el az előbb érintett ügyek elintézésénél, mintha kölcsönös megállapodás alapján cselekednének, a nélkül, hogy 1900-ban, vagy előbb vagy utóbb a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényt hatályon kívül helyező vagy módosító törvény hozatott volna. Nem bocsátkozom, t. ház, részletek fejtegetésébe a kezemben levő és bárki által betekinthető hivatalos akták nyomán. De arról biztosithatom az igen t. házat és a t. kormányt, hogy itt nincs szó államellenes tüntetésről vagy izgatásról. (Ugy van! a közép felső padjain.) Mi csupán csak néhány biróság és hatóság az utolsó időben lábra kapott, szerintünk káros és törvénybe ütköző működésének helyreigazítását kérjük. (Ugy van! a közép felső padjain.) Távol áll tőlünk az »államnyelv háttérbe szorítására« irányuló sikertelen törekvés... (Ugy van! a szászok padjain.) Thaly Kálmán: Koroditől is távol áll? (Zaj a közép felső padjain.) Lindner Gusztáv: Igen, mindnyájunktól. Különben erre ő felel, én nem felelek, még kevésbbé akarunk mi föderatív államot vagy épen államot államban létesíteni. Mi a szász népprogramm alapján és értelmében az egységes, alkotmányos magyar állam álláspontján vagyunk. (Ugy van ! Ugy van! a szászok padjain.) Fölhoztuk egész röviden és teljes lojalitással a t. házban jogosult sérelmeinket bizalmatlansági szavazatunk indokolása végett, annak megnyugtató tudatában, hogy választóinkkal teljes egyetértésben vagyunk, (Ugy van! a közép felső padjain.) s azon erős meggyőződésben, hogy e baj orvoslása nem csak helyi, hanem országos érdek. EÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. VIT. KÖTET. május 15-én, csütörtökön. 81 Miután a voltKirályföld lakossága törvénybiztositotta jogainak megsértését a rendes közigazgatási utón megszüntetnünk nem sikerült és ezen esetek, habár természetöknél fogva a közig, bíróság elé tartoznának, az 1896:XXVL t.-cz. értelmében oda nem vihetők, politikai álláspontunk jelzésére a fenforgó körülmények közt a költségvetési törvényjavaslat elleni szavazás eszközéhez kellett fordulnunk. (Elénk helyeslés és éljenzés a közép felső padjain.) Elnök: Hegedüs Sándor képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Hegedüs Sándor: T. képviselőház! Személves kérdésben kérek szót, (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. képviselő ur tegnap egy olyan állítást mondott, mely a tényállásnak nem egészen felel meg, és így kötelességem azt rektifikálni. Igaz, hogy különös helyzetben vagyok, a mennyiben észrevétele oly szavaimra vonatkozik, a melyeket nem e teremben mondottam ; de miután a félreértés vagy félremagyarázás itt nyert kifejezést, talán megengedi a t. ház, hogy azt itt rektifikáljam. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István képviselő ur t. i. szó szerint ezeket mondta (olvassa): »Hegedüs Sándor volt miniszter, a ki tegnap bevallotta, hogy ugyanazon tételre nézve, a melyre ugy az én csekélységein, mint a delegáczió több tagja is még a mai napig sem tud biztosat, nem tud rajta eligazodni, hanem csak sejti, hogy hol lap[ pang az a tétel, t. i. a 38 millió ágyuhitelre vonatkozó tételre megkérdezte, hogy az hol van elszámolva, benn van-e a budgetben, mely tétel alatt van benn, benn van-e a rendes kiadások között, benn van-e a póthitelekben, kijelentette pedig ő, ki a pénzügyi bizottságoknak hosszú időn át referense volt, hogy nem tudja megállapítani, hogy hol van ez a 88 millió beállítva.* Ez egyáltalán nem igy volt, t. ház. Hogy hol van a 38 millió, azt nem kerestem, mert az egy külön füzetben indokolással együtt előttem feküdt, többet mondok: Rakovszky bizottsági tag előtt is feküdt. Mert mikor én megtettem észrevételemet, mely, ugy látszik, félrevezette a képviselő urat, t. i. hogy a 38 milliós hitel első tételét, a 29,800.000 koronát, igen pausálisnak, igen nagynak találtam és elemezni, részleteire felbontani kívántam, akkor maga Rakovszky képviselő ur, a füzetet kezében tartva, preczizirozta ezen számot, miután én csak általánosságban azt mondtam, hogy 29 millió, ő pedig hozzátette: 29,800.000. Tehát ő is tudta, én is tudtam, hogy hol van a 38,000.000. A kérdés és az elemezés, a mit kívántam, a részletekre vonatkozik, a melyekre tüzetes felvilágosítást kértem, részben nyertem is és annak idején a delegáczió elé lesz terjesztve. Ezt kívántam előadni a t. háznak, mert ugy látszik, a t. képviselő ur ezt tökéletesen félreértette, és igy csakis az áll, a mit a t. mi-