Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

82 115. országos ülés 191)2 május 15-én, csütörtökön. niszterelnök ur közbevetőleg megjegyzett, hogy t. i. egy tételre vonatkozólag kértem felvilágosítást, és ez a tétel benne van a 38 millióban, a melyet nem kerestem, mert tudtam, hogy hol van, és olvastam az indokolást is. (Helyeslés jobb/elöl.) Illyés Bálint jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! A parlamenti illemnek megfelelően, tartozom reflektálni Lindner Gusztáv t. képviselőtársam beszédére, de igen röviden végezhetek vele, mert meggyőződésem szerint az unió, mely Magyarország és Erdély közt létesült, nem ismer külön állampolgárságot, csak egy állampolgárságot, a magyar állampolgárságot. (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem lehet megengedni, hogy itt egy képviselő magát más nyelvért, mint a magyar nyelvért exponálja és akiegy idegen nyelvért magát exponálja, azzal nem is tartom szükségesnek tovább foglalkozni. (Helyeslés a szélső-baloldalon.) Elvárom azonban a miniszterelnök úrtól, hogy azon erős bázison, a magyar nyelv bázisán megállva, ilyen alattomos támadást a magyar nyelv ,ellen erélyesen vissza fog utasítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szabó Kálmán: Menjenek vissza Flandriába! Lurtz Károly: Mi itt maradunk! Innen nem megyünk! Nincs senkinek joga minket kiküldeni ! (Zaj a szélső-baloldalon.) Nessi Pál: Tegnap Rakovszky István t. képviselőtársam kínos meglepetést okozott a t. házban, midőn feltárta előttünk azt a tárgyalási módot, mely jelenleg a delegáczióban dívik. Mint tudni méltóztatik, az a párt, melyhez szerencsém van tartozni, a delegáczió intézményét az első percztól kezdve elitélte, azt államiságunkkal ellentétben állónak, feleslegesnek, haszontalan intézménynek nyilvánította és íme, 35 év szomorú tapasztalata igazolja, hogy a mi pártunk álláspontja volt egyedül helyes és igaz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Annak a delegácziónak semmiféle értelme és jogosultsága nincsen, azon ügyeket, melyeket ott tárgyalnak, egészen jól el lehetne itt végezni a házban; a kormány csináljon költségvetéseket és javaslatokat, ezeket itt letárgyaljuk és a két ház határozatai egyeztessenek össze addig is, mig a közös intézményt megdönteni lehet. Hogy mi nem megyünk a delegáczióba. azon ne csodálkozzék a ház, mert a mi küzdelmünk ott teljesen meddő volna, hisz a többség nem azért megy a delegáczióba, hogy ott komolyan tanácskozzék, hanem azért, hogy egyszerűen lemorzsolja a javaslatokat. Két óra alatt letárgyaltak 100 milliós budgetet a nélkül, hogy megvizsgálták volna azon tételeket, megismerték volna és tudnák, hogy tulajdonképen miről is van szó. De hiszen, t. ház, ott van a meg nem oldott quótakérdés. A delegáczió ma azt sem tudja, hogy abból az általa megszavazott öszszegből mennyi fogja az országot terhelni, mert a quóta nincs meghatározva. Ezzel azonban nem törődnek a t. urak. A fődolog az, hogy elvégezzék gyorsan a rájuk bízott munkát, hogy aztán Bécsből megkapják a várt köszönetet. Mindaddig, mig a delegáczióban ilyen münnichizmus uralkodik, a kiknek minden helyes, minden jő, mindaddig még csak a gondolatát is elutasítjuk annak, hogy valaha abban a delegáczióban részt vegyünk. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A t. urak működése kimerül abban, hogy köszönettel, hálálkodással fogadják a miniszterek kijelentéseit, felvilágosításait, mintha bizony olyan nagy kegy volna az, hogy azok felvilágosítással szolgálnak, hiszen az a minisztereknek kötelessége. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nálunk a kötelességteljesítés is nagy érdemszámba megy már és a t. urak hajlonganak, bókolnak a közös minisztereknek, a kik aztán visszamennek Bécsbe azzal a tudattal, hogy ismét lefőztek bennünket, (Igaz! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Nem hagyhatom sző nélkül a delegáczióban szokásos bizalmas ülések intézményét sem. Nem értem, miért van önöknek szükségük a homályra, sötétségre? Mi világosságot követelünk. Hogy mennyire megy ezeknek a bizalmas üléseknek túltengése, mutatja a bosnyák muzulmánkivándorlásnak kérdése. Kállay elismerte az egyik albizottságban, hogy ez a kivándorlás oly nagymérvű, mint a milyennek Barta Ödön t. barátom állította és bizonyította. Elmondta a kivándorlásnak okait is, de ezeknek az okoknak felderítését bizalmasaknak nyivánitotta ki, hogy azt mi ne tudhassuk meg. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: De tudja Stádler! Nessi Pál: Engedelmet kérek, hogy a mi pénzünkön fentartott, támogatott országnak népe vándorol ki, hogy miért lenne az bizalmas kérdés, azt igazán nem tudom felfogni. Teljes világosságot követelünk és elitéljük a delegácziónak ezen bizalmaskodását és ezen világosságot kerülő tárgyalási modorát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tegnap a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy nincs sehol se megírva, hogy ne tehesse fel valaki németül a kérdést. Téved a t. miniszterelnök ur, mert ez igenis meg van írva. Azt mondja továbbá a t. miniszterelnök ur, hogy az előadó magyarul teszi meg előadását, de mindjárt utána azt mondja, hogy Falk előadó azonban németül kérdezett. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a többi bizottsági tagok közül néha némelyik németül teszi fel a kérdést, mert a bizottsági tagnak szabadságában áll németül kérdezni. En ezzel szemben már tegnap állitottam és ma bizonyítani fogom, hogy igenis nem áll senkinek sem szabadságában németül kérdezni. A delegáczió a törvényhozásnak egyik bizott-