Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-115
80 115. országos ülés 1902 törvény határozniányainak meg nem tartása czélra nem vezethet. Készségesen elismerem Krístóffy t. képviselőtársam azon állításának igazságát . . . Barta Ödön: Na Krístóffy, ne neked! Lindner Gusztáv: . . . és teljes jogosultságát, hogy: »valamint egy ezredéves történelmi fejlődés eredményeként áll az a megmásithatlan tény előttünk, hogy az egységes magyar állam a nemzetiségek jogainak, szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes respektálása mellett épült fel: ez az egységes magyar állam egyebekben a jövőre is csak a nemzetiségek törvényes jogainak, erkölcsi, kulturális és anyagi fejlődésük szabad érvényesülésének megengedése és biztosítása mellett tartható fenn.« Csakhogy a t. képviselőtársam nézetei és kívánságai ez idő szerint az államkormány nézeteivel s a hatóságok és bíróságok eljárásával határozott ellentétben állanak. . . . Barta Ödön: Na Krístóffy!? Lindner Gusztáv: . . . tehát közel jövőben, ha a látszat nem csal, megvalósulásra igényt nem igen tarthatnak. Igazán meglepő jelenséggel állunk szemben. Míg báró Bánffy miniszterelnöksége alatt, ki épen e napokban a jogállam csalképének elméletileg is elszántan hátat fordítva, az abszolút hatalmú nemzeti állam létesítését ez idő szerint mint az észszerű kormánypolitikának egyedüli czélját elég melegen ajánlotta, a volt Királyföldön működő kir. bíróságok, összhangzásban a nemzetiségi törvény határozmányaival hivataloskodtak, addig 1900 óta, tehát legelőször a jelenlegi kormány alatt, melynek t. elnöke programmbeszédében a jog, igazság és törvény tartalomdús jelszavait, mint kormányzati politikájának vezérelveit proklamálta, az előbb említett bíróságok a nemzetiségi törvény 7., 20. és 22-ik §-ait tiszteletben nem tartják, sőt még a kereslted, törvénykönyv 180-ik §-a ellen is cselekednek s ezáltal nemcsak egyeseknek, testületeknek és hatóságoknak oknélküli munkát és költséget okoznak, hanem elkeserítik az ezen helytelen eljárás által sújtott állampolgárokat és megrendítik azonfelül azoknak jogérzületét is. Miért? Talán azért, mert az állam méltósága, vagy a jogrend fentartása, vagy a jó, olcsó és gyors igazságszolgáltatás érdekei, avagy végre az állampolgárok jóléte és szükségletei azt kívánatossá teszik? Oh nem! Ha nem csalódom, főleg azért, hogy a bíróságok kényelmesebben hivataloskodhassanak. Legbensőbb, megrendithetlen meggyőződésem az, hogy a volt Királyföldön működő kir. bíróságok a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott törvény meg nem tartása és a magyar nyelvnek peres és perenkivüli ügyekben való föltétlen és kizárólagos használására irányuló törekvésük és követeléseik által tulajdonképi hivatásuk kötelességeit félreismerik, illetve azoknak május 15-én, csütörtökön. — megengedem, hogy bona fide történik — nemtesznek eleget. Mert a biróságoknak magasztos hivatása korunknak összes alkotmányos államaiban a jogrend fentartásában és az egyesek jogállapotának védelmez ésében áll. A nyelv, mint az állam hivatalos nyelve is, állami funkcziók teljesítésénél, tehát az igazságszolgáltatásnál is, csak gondolatok, parancsolatok, tilalmak stb. kifejezésére szolgáló eszköz, nem pedig önczél. Eszköz épugy, mint a birák függetlensége arra, hogy a bíróságok, menten minden felülről vagy alulról jöhető helytelen befolyástól és mindennemű melléktekintetektől, a törvénynek és a törvény uralmának minden körülmények közt teljes érvényt szerezhessenek. Mert: Ubi discessum est a jure, omnia fiunt inj certa! Ha az a kérdés: mily nyelven történjék a perlekedés és tegyük hozzá: a hivataloskodás, a bíróságok, illetve közigazgatási hatóságok megítéléséhez tartoznék, akkor törvényeinknek az államnyelv és más, az országban divatozó nyelvek használására vonatkozó határozmányai merőben fölöslegesek volnának. Abból, hogy a kir. bíróságok hivatalos nyelve a magyar, helyes értelmezés mellett logikailag csak az következik, hogy ők végzéseiket és ítéleteiket, szóval összes hivatalos kiadványaikat magyar nyelven tartoznak kibocsátani. Rabár Endre: És tárgyalni is! Lurtz Károly: A szóbeli tárgyalásnál nem tud magyarul ! Lindner Gusztáv: De abból még korántsem következik az, hogy hozzájuk más, mint magyarnyelvű beadványt vagy beadványmellékletet beterjeszteni nem szabad. (Ellenmondás a hal- és a jobboldalon.) Korodi Lajos: Mindent a törvényt szerint, az a fődolog. Lindner Gusztáv: Annak a kérdésnek az eldöntése : mily nyelven történjék a perlekedés, nem bírói funkczió, hanem inkább a birói funkczió teljesítését megelőző törvényhozási vagy közigazgatási rendelkezés. Mert a birói funkczió abban áll, hogy a biró a törvényt egyes esetekre vagy életviszonyokra alkalmazza s ezáltal a törvény uralmát az állami élet terén biztosítani igyekszik. Ha kétségbe nem vonható igazságot tartalmaz a t. igazságügyminiszter urnak azon állítása: »A nemzetiségi törvényt ma nem lehet ugy értelmezni, hogy a törvényszékek más, mint magyarnyelvű beadványokat elfogadjanak^ — hiszen nemcsak törvényszékekről és beadványokról, hanem járásbíróságokról és beadványmellékletekről van szó — : akkor miért volt ellenkező és a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott törvénynek megfelelő a volt Királyföldön működő kir. bíróságok eljárása működésök kezdete óta egészen 1900-ig? (Igaz! Ugy van! a középen.)
