Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

08 llí. országos ülés 1902 tani és ilyen, két betűből álló sajtóhiba folytán méltánytalanul reám bizonyítani akarni. Azt mondja t. képviselő ur, — még egyszer vissza kell térnem gróf Goluchowskira, — hogy micsoda szégyen és gyalázat az, hogy az expozét a magyar delegáczió külügyi albizottságában nem tartja érdemesnek gróf Groluchovski elmondani. Nessi Pál: Igen ! Igen ! Széll Kálmán miniszterelnök: Erre csak azt mondom azzal a szeretetreméltóságával Nessi Pál urnak, melylyel ő szokott társalogni velem, hogy nem, nem. (Derültség.) Igenis, nem. Felvilágosítom őt, hogy gróf Goluchowski nem tagadta meg az expozénak elmondását, hanem megkérdezte a bizottságot, hogy miután eddig az volt a szokás, hogy Bécsben először a magyar delegáczióban mondja el az expozét . . . Nessi Pál: Németül! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd erre is rátérek . . . Budapesten pedig elmondja az osztrákban először, szükségesnek tartják-e. hogy ő ezt ismételje. Erre az albizottság azt mondta, hogy nem ; de hogy Írásban bírják, tessék azt az expozét írásban, magyar nyelven kinyomatva, benyújtani, a mi meg is történt. Hogy ebben micsoda inferioritás van, azt nem értem, mert Bécsben meg a magyar delegáczióban mondja el először, és azután az osztrákban. Mi értelme és czélja van annak, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tegyünk oly dolgokat, melyekben közjogi czélzat nincs. Ebben pedig nincs közjogi czélzat, mivel Bécsben a magyar delegáczió albizottságában mondja el először, itt pedig az osztrákban s minek mondja el mindkettőben ugyanazt? (Helyeslés jobbfelil.) Ezek tnlvitt és a szőrszálhasogatással ki font dolgok és kifogások, melyeket azonban sem theoretikus és elvi álláspontból, sem a gyakorlati felfogás alapján helyesnek tartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelél.) Épen igy vagyok azzal, — és ezzel zárom beszédemet, — a mit tegnap felhoztak, hogy a magyar külügyi albizottságban a tárgyalási nyelv a német. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Habár a delegácziónak az albizottsága nem maga a delegáczió. hanem csak egy kiküldöttsége, a mely bizalmas körben, mint egy válaszmány, mint egy küldöttség, informácziókat szerez, tárgyal, előkészíti a dolgokat, véleményt ad, a mely kinyomatik és felette a delegáczió összessége van hivatva nyilvános diskusszióval határozni, mindamellett én kijelentem, hogy ha ugy állana a kérdés, hogy az albizottságnak az ügykezelése vagy a tárgyalási nyelv nem a magyar volna, ezt sem tartanám helyesnek, és ebben a t, képviselő uraknak igazságuk volna. Ámde azoknak a tárgyalási nyelve nem német, hanem magyar, ott hivatalosan sohasem beszélnek németül, az előadó magyarul teszi meg előadását és magyarul mondja el hivatalosan azt, a mit kell. A többi bizottsági tagok közül néha némelyik német kérdést tesz fel, a többi május 14-én, szerdán. része itt magyarul beszél. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ha mégis akad egyik-másik, a ki megkérdezi közvetlenül a magyarul nem tudó külügyminisztert, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Miért nem tud?) hogy közvetlenül megértse őt, minden nuancea nélkül a fordításnak, a miben mindig elvész a szubtilis kényes kérdéseknek egy része; (Igaz 1 Ugy van! a jobboldalon.) ha valakinek tetszik azt mondani: én akarom, hogy az illető meghalljon engem közvetlenül és ezért elmondja észrevételét vagy kérdését németül, ez annak a bizottsági tagnak szabadságában áll és azért még nem a német a tárgyalási vagy ügykezelési nyelve az albizottságnak. (Elénk ellenmondás a szélsőbaloldalon. Helyeslés jóbbfelol. Ezt a gyakorlatot folytatják 30 esztendő óta az cél eléréséért, hegy megrövidítsék a tárgyalást. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt nem szabad tűrni, hogy ott bármely bizottsági tag, a ki magyarul beszél, meg ne kapja a kért felvilágosítást magyar nyelven. Ha ezt megtagadná bármely közös miniszter, ezt nem lehetne tűrni. De ez nem történt soha, mert ott vannak képviselőik, akik magyarul beszélnek, ép oly jól, mint mi, és magyar előadásokat tartanak. Azt csak nem lehet valami jelentős dolognak tartani, hogyha Falk előadó ur, ki magyarul kezdte meg előadását, azutáu egy- kényes tárgyban német kérdést tesz a külügyminiszterhez. (Élénk felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem szabad!) Az nincsen sehol megírva, hogy ott — nem az országos bizottságban, hanem az országos bizottságnak egy választmányában, a mely a nyilvánosság kizárásával tárgyal, késziti véleményeit és eszméket cserél — valaki ne tehesse fel németül a kérdést; (Mozgás bal felől.) legkevésbbé érdemelte pedig ezt a szemrehányást és azt a kommentárt, mely hozzá volt fűzve, Falk t. képviselőtársunk, a ki épen a külügyi dolgok tárgyalásánál hosszú évek során át nehéz, fáradságos, hálát és elismerést érdemlő munkát végez, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ki a magyar zsurnalisztikának és publiczisztikának nesztora, ki fényt hozott a magyar jmbliczisztikára, és ki ennek az országnak akkor, mikor őt nem is Fáiknak, hanem Fk-nak ismerte az ország, ennek az országnak megmérhetetlen szolgálatot tett, mert Magyarországnak közszellemét irányította, a nemzetnek alkotmányához való szívós és kitartó ragaszkodását hirdette és tanította, s talán nem egy az ifjabb generácziő közül, talán nem egynek az arjja önök soraiból azon czikkek szelleméből merítette azt a lelkesedést és azt az erőt, mely erővel abbau a szerencsétlen korszakban harczoltunk az alkotmány visszaállítása mellett. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Molnár János, Krasznay Ferencz, Lengyel Zoltán és Bakonyi Samu képviselő urak jelentkeztek, hogy félreértett, sza\aik értelmének