Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

lik. országos ülés 1H02 Hiszen ha a. t. képviselő ur hivatalos aktáknak, hivatalos, közkézen forgó statisztikai kimutatások összevonásával készített és itt, e helyről felhozott adatoknak nem hisz, hogyan akarja a t. képviselő ur, hogy az ön által előadott dolgoknak higyjenek ? (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: A statisztikában megvan, a valóságban nincsen! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja Bakonyi t. képviselő ur, a ki, mint mondtam, nagy előszeretettel méltóztatott velem foglalkozni, (Derültség i jobboldalon.) hogy a születések és a halálozások közti arány és a gyermekhalandóságnak mai állapota mutatja, hogy ebben az országban nem történik erről gondoskodás, nem fejlődött semmi, (Zaj a szélsőbaloldalion.) s ez is egyik indoka a kormány iránt tanúsított bizalmatlanságának. Említi ugyan, hogy én törekszem valamire, de egészben elitélő kritikája, mert különben miért hozta volna fel ? A t. képviselő ur, ugy látszik, az egyedüli, a ki ezen házban és talán mondhatnám, széles körökben, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) nem vesz tudomást arról, hogy a halálozási arány az utolsó 30 esztendőben lényeges százalékkal leszállott, (Zaj. Elnök csenget.) és hogy e kormány és az előző kormányok egyaránt sokat tettek e téren. Épen ott ül egyik t. képviselőtársunk, (Hieronymi Károlyra mutat.) a kinek szintén nagy érdeme van a közegészségügy ápolása körül. Mondom, bár elismerem, hogy minden nem történt meg e téren, a mi szükséges, de én, mint belügyminiszter és az előző kormányok annyit tettünk mégis, hogy teljes 5 százalékkal szállott le a mortalitás. Bakonyi Samu: A törekvést elismertem ! Széll Kálmán miniszterelnök : Ugyancsak kérdezem : Csupán csak törekvés az, a mit a gyermekhalandóság arányának javítása dolgában elértünk ? Önök, a kik mindig arról beszélnek, hogy a kormány csak frázisokkal dolgozik és semmit sem csinál, önök, a kik azt mondják, hogy semmi sem történt, erről megfelejtkeznek. Hiszen 100 év óta nem történt annyi, mint a mennyi most történt a gyermekvédelem tekintetében. Bakonyi Samu: Elismertem! Széll Kálmán miniszterelnök: A múlt esztendőben tisztán az elhagyatott és talált gyermekeknek ápolására és felnevelésére közel négy millió koronát költöttünk, sokkal többet, mint a mennyi meg lett szavazva. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Bakonyi Samu: Érdemül tudtam be! Elismertem ! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor köszönöm ; most szíves elismerni, de tegnap csak törekvésről szólt. Behoztam a törvényt, mely szerint az országban fel fog állíttatni egy központi intézet és azonkívül lesz 14 menedékház, gyermekvédház. és ma már nevelünk és megtartunk májas Pi-én, szerdán. 67 az országnak évenkint 21.000 gyermeket, a ki azelőtt elkallódott volna. (Igaz! Ugy van! a jobb- és abcUoldalon.) Hogy ezek után a t.képviselő urnak kritikája hogyan állja meg helyét, annak megbirálását most már a t. házra, és a nagyközönségre bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nessi Pál: Bakonyi elismerte az érdemet! Bakonyi Samu: Épen ezt elismerem; méltóztassék visszaemlékezni! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, a ki így érvel, hogy vigyázzon magára a miniszterelnök, és közjogi dolgokban ne kövessen el lapsus linguae-t. A mi a Lapsus linguae-t illeti, végre is emberek vagyunk, megeshetik mindenkin. De talán szerénytelenség nélkül merem mondani, hogy épen közjogi fejtegetésekben, a melyekben anynyira bő részem volt három év óta és a melyek terén egyetlen kérdés fejtegetése elől ki nem tértem, elég óvatos vagyok. Mutattam ezt ma is, a mikor az önök előtt — programmjuk szerint, elismerem, helyesen és méltóan — legnagyobbnak tartott s önök szerint is legkényesebb kérdésben, a hadsereg kérdésében igenis belementem a fejtegetésekbe és beszéltem róla egy fél óráig. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Egy hang: Nagy merészség volt!) Mondom, a mikor ezekre hivatkozhatom, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a gondos és emberileg lehető vigyázatot és óvatosságot, a melyet közjogi kérdések fejtegetésénél meg kell tartani, meg is szoktam óvni. Még közjogi dolgokban felületességet senki se bizonyított rám, nem is vádolt. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) És mivel bizonyítja t. képviselő ur a lapsus linguae-t? Azt mondja, hogy a múltkor, a mikor Dalmácziáról beszéltünk. — mellékesen beszéltünk róla egy határozati javaslatra vonatkozólag — azt mondtam, hogy el van birtokolva, pedig tudhatnám, hogy közjogilag nem lehet elbirtokolni semmit. A t. képviselő ur ezt, nézetem szerint, nagyon méltánytalanul fordítja ellenem. Én beszéltem birtoklásról. Nem érek rá beszédeimet óraszámra korrigálni és birtoklás helyett azt irták, hogy »elbirtoklás«. De ha ugy mondtam volna is, beszédemnek, egész összefüggése szerint, szószerint értelme az volt, hogy Magyarország közjoga, alkotmányjoga, Magyarország inaugurale diplomája, ő Felségének esküje dokumentálja Dalmácziának a magyar koronához való hozzátartozóságát és hogy annak a magyar korona területének kiegészítő részét képező közjogi karakterét biztosítjuk és fentartjuk. Ezeket szószerint mondtam. De azt mondtam, századosbirtoklással állunk szemben és oly viszonyokkal, a melyek iránt a rögtöni megoldást nem tartom sürgősnek, amint hogy 35 esztendő óta nem is sürgette ezt senki, csak közjogi óvásokat tartottunk fenn. Tehát kifejeztem, hogy én aktuálisnak nem tartom; de hogy azt árultam volna el, hogy Magyarországtól jogilag elbirtokoltnak tartom : ilyen abszurdumot ne méltóztassék nekem tulajdoni9*