Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-114
66 lik. országos ülés 1902 május lk-én, szerdán. a ki a monarchia hatalmi állásának, tekintélyének, prestige-nek képviselője és első sorban őre, óhajthatja azt, hogy ez a két állam egymással egyezzék ki. hogy ha csak lehet, mert akkor azt hiszi, hogy az a tárgyalás, — a melyet a két kormánynak és államnak egyező megállapodása, a közös vámtarifa, a két államnak egyetértése alapján, mint közvetítő orgánum, ő fog vezetni — hatályosabb lesz: ez, mondom, egészen természetes, és annak kifejezésre hozatala részéről egészen jogosult. Egyebet pedig, higyje meg a t. képviselő ur, gróf Goluchowski nem akart, a mint hogy midőn ez iránt interpelláltatott, ezen választ adta egészen megnyugtatóan és korrektül. Bakonyi Samu t. képviselő ur különös kedvteléssel fordult ellenem. Krasznay Ferencz: Hiszen fő czentrum! (Zaj bal felöl:) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én örülök rajta. Már az is sértő, hogy ha azt mondom, hogy kedvteléssel foglalkozik velem? Krasznay Ferencz: Dehogy! Kern vagyunk olyan érzékenyek ! Pichler Győző: Ez a legszebb passziója Bakonyinak! Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon örülök ! Es többek között azt mondja, hogy tévedés van abban a nagyszabású gazdasági és vámpolitikai beszédben, melyet a miniszterelnök tartott s a melyben ki akartam fejteni azt, hogy a vámközösség, a melyre törekszem — az ország jogainak, gazdasági és ipari érdekeinek megóvása mellett — egyáltalában nem kompatibilis az ország iparának fejlődésével. Azt mondtam, hogy, habár elismerem, oly mértékben, mint a külön vámterület mellett, nem történhetik meg az iparfejlődés, elismerem, hogy ez hátránya a vámszövetségnek : de kompenzálva van más érdekekkel, melyek megint a külön vámterület hátrányai, bogy t. i. a mi nyersterményeink piaczát elveszítjük. Azt mondja Bakonyi Samu t. képiviselő ur, hogy nem áll. a mit a t. miniszterelnök ur mondott ennek a tételnek bebizonyítására, hogy az általa felemiitett iparfejlődés figyelemreméltó lenne; mert azt mondja, hogy abban a 2364 gyárban, a mit a miniszterelnök, mint az utóbbi 30 esztendő alatt keletkezettet, oda állit, olyan apró-cseprő, semmit jelentő gyárak vannak és a minőség szerint kell ezt, megvizsgálni, mert a minőség dönt. Hát én emlékeztetem a házat, hogy akkor én kifejtettem a ház előtt, hogy oly mértékben, mint kivánnám, nem is lehetséges az iparfejlődés a vámközösség keretén belül, de mégis a vámközösség ideje alatt történt a mi gyáriparunk fejlődése. Mert, a mig a keletkezett £364 gyárból 1848-tól 1867-ig csak 702 jött létre, illetőleg a mig az 1848. évtől az 1867-ig terjedő időre az egész gyáripari fejlődésből csak 20°,o esik, addig az 1867-től mostanáig való fejlődésre 80°.,1 esik és állítottam, hogy az utolsó esztendőkben igenis még jelentékenyebb volt a szaporodás. A mi pedig a minőséget illeti, — mert erre figyelmeztet a képviselő ur, —- nem tartottam akkor szükségesnek ezt részletezni, de most a képviselő ur állításainak megczáfolására hozom fel, hogy abban a 2364 gyárban nem szódagyárak vannak, nem olyan minőségileg alárendelt gyárak. Azok ugyanis a következők: Vas- és fém-ipar 230 gyár; gép- és közlekedési eszközök gyártása, hangszer és villamos-ipar 190 gyár; mész-, gipsz-, magnesit-, agyag-, üveg-gyár 403, fa-ij)ar 394, bor-, sör-ipar 64, fonó- és szövő-ipar 110, ruházati ipar 111, pajjiros-ipar 54, élelmezési és élvezeti czikkek*558 — ami természetes, mert nyersterményeink motiválják, — vegyészeti ipar 175, sokszorosító ipar 70. Tehát minőségileg is . . . Nessi Pál: Hol vannak ezek a gyárak? Széll Kálmán miniszterelnök: Hol vannak? Magyarországon vaunak. Hát Nessi Pál képviselő ur csak nem gondolja talán, hogy hamis adatokkal állok elő ? Hiszen ha ezeket összeadni méltóztatik, méltóztatik látni, hogy szódagyár egy sincs köztük. Abból a 2364 gyárból létesült az utolsó három esztendőben, — nincs előttem a kimutatás, de talán fejből tudom, — az utolsó három esztendőben, vagyis 1899., 1900. és 1901. években létesült 73 gyár 70 millió korona tőkével és 18.000 munkással. Ne tessék tehát olyan egészen becsmérőleg és olyan lenézőleg erről a gyáriparról beszélni és érvelni. Azért nem állanak képviselő urnak azon állításai, a miket egymás hegyébe rakott és tévedett, mikor azt hitte, hogy azáltal, hogy azon állításait egymás hegyibe rakja, megerősítette érveit. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem fejlődhet a gyáripar különösen a provizóriumok miatt, a miket a kormány csinál és hogy ezek okai annak, hogy semmi sem fejlődhet. A képviselő urnak igaza van abban, hogy egy végleges definitivum, egy biztos alapokra fektetett állapot mellett sokkal jobban fejlődnék minden, de, hogy a provizórium meggátolta volna azt a fejlődést, a mi azelőtt volt, az nem áll, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert éjien az 1899. 1900. és 1901. évekre, szóval az utolsó három esztendőre esett 73 gyárnak nagyobb kapitálissal való megállapítása, mint a mennyi azelőtt tíz esztendőn át alapíttatott összesen. Ha a képviselő ur utánanéz ennek, bebizonyítva látja. Lengyel Zoltán: Ezt még Hegedüs sem hiszi! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a mit Hegedüs Csinált, nem a kormány érdeke? Lengyel Zoltán: Azt mondtam, Hegedüs sem hiszi! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ha a képviselő ur így beszól, a képviselő úrral komolyan vitázni nem lehet. Remélem, nem igy érti, (Élénk helyeslés a jobboldalon.)
