Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 51 tátott, mert az alispán, Csillaghy, időközben főispán lett, és nem irta alá t a jelentéit; de nem irta alá a főjegyző sem. Át lett tehát tolva az első félévi alispáni jelentés tárgyalása az 1900. évi deczemberl9 ikére egybehívott rendkívüli megyei közgyűlésre, a mikor az utóbb főszolgabíróból alispánná lett Bulla irta alá, ismét nagyobb dicsőségére a közállapotok komolyságának, lévén az alispáni jelentés tárgya — a többek közt — épen az aláiró alispán saját volt főszolgabírói működése is. A jelentést aláiró alispánt azonban felelősségre vonni nem lehet a jegyzői oklevelek tárgyában, hiszen ezek körül de facto nem ténykedett ; ténye volt ez az időközben főispánná lett volt alispánnak, a kit azonban a megye most már mint elnöklő főispánt, ugyancsak nem vonhat felelősségre. Szóval, egyik illegitim módon átcsusztatja, a másik illegitim módon átszedi a felelősséget; mi természetesebb ilyen körülmények között, mint az, hogy ebben a diszes ide-odalejtésben ép a szegény felelősség elve az, a melyik megszűnik, ugyancsak a miniszterelnök ur és az ő intenczióinak nagyobb dicsőségére, (Tetszés balról.) annál is inkább, mert hiszen ezek a jelentések feljönnek a belügyminisztériumba, a mely kormányhatóság megjegyzéseivel ellátva küldi vissza a megyéhez az alispáni jelentéseket. Ez az alispáni jelentés a belügyminisztériumból visszaérkezett és mi tudomásom sincs róla, hogy a felelősség elvével és intézményével űzött eme frivol játék miatt bárki is érezte volna a miniszterelnök illetve belügyminiszter ur sújtó kezét És itt a leghatározottabban fel kell az alternatívát állítanom, ép a miniszterelnök ur s az ő intencziói iránt való tiszteletből; — kizártnak kellvén tartanom, hogy látta és tudta a helyzetet igaz valójában és mégsem érezte szükségét semmi intézkedésnek. Kettő lehetséges tehát csak: és pedig, vagy kikerülte a belügyminiszter-miniszterelnök ur figyelmét ez a kiáltóan visszás dolog, a mi a túlságos czentralizáczió s a miniszterelnök ur sokszoros elfoglaltsága mellett elvégre emberileg nagyon is érthető és akkor még mindig nem késő a dolgot konszideráczió tárgyává tenni s a vétlen mulasztást pótolni — vagy ugy áll a dolog, hogy a miniszterelnök urnak talán nem is volt módjában tisztán látni az esetet egyszerűen azért, mert a felelősségtől mindenképen fázó megyei urak elmulasztották a valót köteles őszinteséggel feltárni, a mi ha igy áll, pláne kettős oka van a miniszterelnök urnak arra, hogy kérlelhetetlen vivisectiót végezzen egy teljesen korrupt megyei rendszeren, a mely ilyenformán felfelé is, lefelé is egyformán kompromittálja, kijátszsza a felelősség elvét és garázdálkodik — a jóhiszemű, de félrevezetett belügyminiszter ur kontójára — felelősség nélkül. (Ugy van! balról.) A felelősség eszméjének eliminálása pedig megfosztja a közigazgatást az igazságtól, ez utón a bizalomtól, a minek vége az, hogy tekintélyről sem lehet többé szólani ott, a hol a, közélet minden etnikai tartalma régen le vásott. A míg, t. ház, ilyen állajX>tokat látunk, a mig a felelősségtelen és hazugságoktól telitett megyei despoczia orgiákat ülhet, addig a kormány eredményekre nem hivatkozhatik. (Ugy van! balról.) Ezekből és sok minden másból pedig azt látom, hogy a miniszterelnök úrban a szó hatalma van csak meg, nem pedig a kormányzati energia is. Es szomorú sorsa a magyarnak, hogy mig a letűnt, de sajnos, sőt félő, igen könnyen újra, feltűnhető korrupt kormányzati rendszer annyi és oly sok erélyt tudott mozgósitani áldatlan müve megvalósítására, addig a jog, törvény és igazság bajnoka teljesen ellankadt és megpetyhüdt, mielőtt még elvei megvalósításához hozzáláthatott volna. (Tetszés balról.) A miniszterelnök lényegileg miben sem vitte előbbre az ország dolgát és maradt — odakünn -— minden a régiben. Már pedig három esztendő elégséges idő lett volna, hogy pozitív rendszerváltozásnak, pozitív alkotásoknak legyen tanúja. Ujat csak a feltálalásban látunk, a minek azután csakugyan művésze a miniszterelnök ur. Tőle sok modern szakács tanulhatna tudást és rutint abban, hogy miképen kell a múlt heti romlott húsokat a fratis saucejával, az elegáns pózok garnirungjával ugy szervírozni, hogy mégis valaminek lássék — messziről legalább és a kirakat üvegén keresztül. (Derültség a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Talán mégsem! Abaffy Ödön: Miután azonban a nemzetnek nem erre, hanem megvalósított intézményekre és regenerált orgánumokra van szüksége, hiányzik amaz alap, a melyre bizalmamat bazirozhatnám és mivel a kormány iránt bizalommal semmikéj) sem viseltethetem, ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Hosszas, élénk éljenzés a baloldalon.) Elnök: Az idő előre haladván, azt hiszem, itt a vitát félbeszakíthatjuk. De mielőtt az ülést bezárnám, megteszem javaslatomat a napirendre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. "háznak, hogy holnap d, e. 10 órakor tartson ülést, a melyben folytassa az 1902. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatnak tárgyalását. (Helyeslés.) Ha a ház ezt a javaslatot elfogadja, ezt határozatilag kimondom és az ülést bezárom, (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.) 7*