Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-113
06 113. országos ülés 1V02 részéről is azokat, a kik ezen állam közjogi rendjét megbolygatni, felforgatni akarják. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Sálijuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Be viszont a magyar állam hatalmának ápoló kezével óhajtanám vezetni azokat a nemzetiségieket, a kik az ország hű fiai akarnak lenni és maradni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbal-oldalon.) Illyés Bálint jegyző: Bakonyi Samu. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bakonyi Samu: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! Folytonos zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: T. képviselőház! A szomszéd padokról a t. néppártnak tegnapi vezérszónoka beszéde elején azt a gondolatot penditette meg, hogy a hosszú költségvetési tárgyalás után, a mely nem volt egyéb, mint az appropriácziónak bizalmi szemi)ontból való tárgyalása, talán felesleges is most mélyebben behatolni a politikai bizalom vitatásába. Azonban épen annálfogva, hogy a költségvetési tárgyalás szerintem is talán hosszabbra nyúlt: az annak során felvetettt képek nagyobb mértékben szóródtak szét, semhogy szükséges ne volna azoknak rövid összefoglalása annak a részéről, a kit mindaz, a mit a t. túloldal a maga politikájának védelmére ezen hosszú költségvetési tárgyalás során elmondott, annak a politikának a helyességéről meggyőzni képes nem volt. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezeket a hosszú vita során szétszóródott képeket összefoglalom röviden, akkor ezeknek összefoglalását — mindazok után, a miket ma ismételten hallani szerencsénk volt, a túloldal egyetlen t. szónokától eddigelé — másnak, mint a bizalmatlanság kimerítő megokolására alkalmas fegyvernek nem tekintem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igénytelen felszólalásom során kötelességem tehát megfesteni ezt az összefoglalt képet ugy, a mint én azt ma látom, a mint szerintem az az ország helyzetét a leghivebben tünteti fel, azt a helyzetet, a melyben naprólnapra alig tapasztalunk egyebet. /Halljuk .' Halljuk!) mint hogy folytonosan tátongó mélységek felé hanyatlunk azon politikában, a melyet a t. túloldal követ. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hiszen a vita felesleges voltának szemrehányását az ellenzék csakugyan nem igen vehetné magára, mikor hallottuk tegnap és ismételten ma is épen a t. túloldalnak egy kiváló sulylyal biró tagjától, hogy ő mennyire nem tartja feleslegesnek a vitát ma sem. Egy dolog azonban kétségtelenül feleslegessé vált reám nézve, egyfelől Krasznay Ferencz t. barátomnak azon teljesen megfelelő kritikája folytán, a melyben .a t. túloldal tegnapi szónokának ellenünk való kirohanását részesítette, másfelől nem kisebb mértékben azon vezeklés folytán, melyet ezen lesújtó kritika hatása alatt igen t. képviselőtársunk az imént tanúsított. Én sokkal fiatalabb és igénytelenebb tagja vagyok ennek a törvényhomájus l.í-án, kedden. zásnak, semhogy ildomosnak tartanám a magam részéről azon megható vezeklés után, a melynek az imént szemtanúi voltunk, azt a megérdemelt visszatorlást, melyben őt Krasznay Ferencz t. barátom részesítette, még továbbra is folytatni, (Halljuk! Halljuk!) Azonban megengedi nekem igen t. képviselőtársam, hogy mai nyilatkozata után is még egy kritikát mondjak róla, nem a magam szavaival, hanem Shakespeare-t olvasom rá, a ki így ^kiált fel: »Jaj annak, a kit késő bánat ér!« És hogyha összevetem Krístóffy József kéjjviselőtársamnak tegnap ellenünk intézett támadását mai nyilatkozatával, ezt a bánatot bizonyos mórtékben későnek kell találnom és pedig azért, mert egy dolgot semmiféle mosakodással a t. képviselőtársam jóvá többé nem tesz, s ez különösen abban áll, hogy támadásának időpontját a lehető legszerencsétlenebbül választotta meg. A minap a bosnyák vasutakról szóló törvényjavaslat felett folytatott vitában az igen t. miniszterelnök ur azt kérdezte tőlünk, hogy azokat a kérdéseket miért épen most feszegetjük. Hát, azt hiszem, sokkal több joggal kérdezhetem én Krístóffy igen t. képviselőtársamtól, hogy azt a támadást, a melyet épen rosszul megválasztott időpontja miatt nem tehet jóvá semmi körülmények között, miért épen most látta jónak ellenünk intézni ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Krístóffy József: Megmondom négyszem között ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Delegátus!) Bakonyi Samu: Ha tisztánlátó pillantást tud vetni az osztrák pártok helyzetére és meg tudja mérni t. képviselőtársam, hogy milyen kirívó ellentétben áll az ő magatartása az egymással folyton marakodó osztrák pártoknak mostani magatartásával: akkor, ha elfogulatlanul képes saját magatartását megítélni, igazat fog nekem adni abban, hogy mai bánata késő, és ennélfogva elkövette azt a bűnt a magyar érdekek ellen tegnapi támadásával t. képviselőtársam, a melyre méltán mondhatom, hogy a bűnhődést megérdemelte. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De hiszen azt a bűnhődést 6 már meg is kapta, igyekezett is levezekelni, ennélfogva a lovagiasságnak legminimálisabb követelményei arra indítanak engem, hogy tőle bucsut vegyek ez alkalommal, mert hiszen egészen bucsut vehetek támadásainak részünkről történt visszautasítása után tőle, a ki egyet: hogy magyar képviselő létére a magyar törvényhozásban az osztrákokkal szemben a magyarok szolidaritását tegnap megbontotta, meggyőződésem szerint jóvá nem tehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kristóffy József: Ezt nem fogadom el! Bakonyi Samu: Menjen hát t. képviselőtársam, bolyongjon tovább azon a tengeren, a melynek viharát tegnap fel akarta korbácsolni, keresse a maga világító tornyát, útravalóul pedig talán vigye magával pártja tisztelt közlönyeinek vele foglalkozó czikkeit; mi valahogy ki fogjuk
