Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 37 heverni a támadást, azt a vihart is, a melyet fel akart kelteni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarom őt megsérteni, de azzal intézem hozzá a búcsúzó szót ezen helyről, hogy »alios jam vidi ventos!« (Tetszés a szélsőbaloldalon.) De ha ez a bucsu nem nagyon fáj is nekünk és ha azt egészen nyugodtan vehettük is t. képviselőtársamtól, mégis azt hiszem, hogy alig férhet kétség az elmondandók nyomán és azok után, a miket pártom t, vezére, Kossuth Ferencz, és t. barátom. Krasznay Ferencz — előbbi tegnap, az utóbbi az imént — itten elmondottak, ahhoz, hogy megnyugvásra nekünk, az ellenzéknek, és különösen ezeken a padokon, nem lehet semmi okunk. Nem lehet pedig azért, mert a megnyugvásnak a bizalom érzetéből kell fakadnia, bizalommal pedig mi a t. kormány, s a t. többség politikája iránt nem lehetünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) Nem indíthat erre a bizalomra az ország általános helyzete. ( Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem indíthat erre a bizalomra az sem, hogy a magyar állam dicső szabadságharczok küzdelmeiben biztosított, száz meg ezer vértanú nemes életével és példát adó halálával megpecsételt függetlenségnek elhomályosít ásat tapasztaljuk minduntalan, minden lépésében ennek a kormánynak. Ha mi közjogi sérelmeinkkel előhozakodunk, azt a szemrehányást teszik nekünk minduntalan, a melyet hallunk a tárgyalások alatt folytonosan : hogy a mi politikánk marad, a mi volt, ennek a pártnak fennállása óta mindig, és hogyan lehet az ország általános helyzetének a t. túloldal szerint is olykor mégis beismert romlását összefüggésbe hozni azzal a közjogi politikával, a melyből — sokszor ellenmondásban önmagával — az országnak a t. többség szerint fennálló, gyakran fitogtatott, elébünk állított jólétét deriválják a kormány és a többség tagjai. Mi az összefüggést a közjogi helyzeten és a közjogi alapon is folytonosan elkövetett sérelmek és az ország válságos helyzete közt soha pillanatra sem tévesztettük szem elől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igyekezem igen röviden rámutatni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.! hogy miben látjuk mi az összefüggést Mielőtt tenném, ígéretem szerint, lássuk tehát annak a képnek a körvonalait, a melyet én jelen felszólalásom során meg akarok rajzolni. Nem fogok e kép festésében túlságokba menni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.i sőt igyekszem megmaradni a legalsó fokozatokon, a melyeket egy állam mindennapi életében legelső sorban kell szem előtt tartani a kormány embereinek és a hatalom intézőinek. Nézzük csak, hogyan állunk anyagi tekintetben, hogyan áll nemzetünk a fizikai és szellemi erők dolgában e magasztalt kormányzat uralma alatt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur egyik beszédében, a mint arra más alkalommal is volt szerencsém rámutatni, nagy hivalkodással emlegeti, hogy az ő politikája arra törekszik, hogy a magyar államiság jellegét, a magyar állam erejét a közélet minden ágazatában kidomborítsa. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Lássuk, t. képviselőház, miben domborodik ki az ő uralma alatt, és általában a t. többség kormányrendszerének és politikai rendszerének uralma alatt, a magyar államnak anyagi ereje. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Abban a nagyszabású beszédében, a melyre Krasznay Ferencz t. barátom már czélzott, a melyet a t, miniszterelnök ur a gazdasági közösség ajDologiájául szánt, elmondotta, hogy mennyire nem lehetetlen a magyar ipar kifejlődése a közös vámterület mellett, és hogy bizonyítják a statisztikai számok. Ezekkel azt akarta igazolni, hogy a magyar gyáripar mily erős fejlődésnek, virágzásnak indult. Megígértem volt, t. képviselőház, hogy ezúttal csak a legalsó fokozatokon akarok maradni, (Halljuk! Halljuk.' a szélsöbaloldalon.) és a nélkül, hogy most a statisztika szempontjából a gyáriparra vonatkozólag mondottakat akarnám bírálat alá venni, ebben a tekintetben megelégszem egyszerűen azzal, hogy az én meggyőződésem szerint a statisztikának lelkét kell nézni, és ha a statisztika lelkét nézzük, akkor bruttószámokkal eredményre való jogos kilátással dolgozni nem lehet. Ha a t. miniszterelnök ur azt mondja, ennyi és ennyi gyáriparvállalat keletkezett Magyarországon az utóbbi időben, miért nem tartja kötelességének, hogy e gyárak kvalitását is megvizsgálja? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Szúdaviz-gyávak!) Nem tette abban n beszédében; elvárom, remélem, hogy meg fogja tenni az igen t. miniszterelnök ur a mi megnyugtatásunkra abból a czélból, hogy neki azt az állítását, melyet e számmal bizonyítani akar. el is higyjük. En azonban nem a gyáriparról akarok beszélni ezúttal, hanem ajánlom az igen t. miniszterelnök ur figyelmébe azt a kétségtelen erővel bizonyító tényt, hogy az 1900. évben kiadatott az elsőfokú iparhatóságok által mind össze 39.815 iparigazolvány és engedély. Emelkedésre hivatkozik az igen t. miniszterelnök ur. Hát igenis, volt emelkedés, mert csakugyan 36-al több iparigazolvány és engedély adatott ki 1900-ban, mint az előző évben. De ha emelkedést emleget nekünk a t. miniszterelnök ur, akkor mérjük össze ezt a szaporodást a megelőző évi szaporodással, s akkor azt fogja tapasztalni, hogy a hanyatlás oly rohamos, hogy kétségbevonhatlanul tárja elénk a mi ipari fejlődésünknek a gazdasági közösség mellett való lehetetlenségét, Mig 1898/99-ben 2000 körül volt az iparengedélyek és igazolványok számának a többlete. addig 1900-ban ez a szaporodás egyszerre 36-ra szállt le, kétségtelen bizonyítékául annak, hogy ez a rohamos hanyatlás okszerűen állt be épen | abban az időben, mikor meg kellett győződnie | a közönségnek arról, hogy a provizóriumokra