Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-127

127. országos ülés 1902 jniiius 20-án, pénteken. 353 mint a mit neki idő- és munkabeosztás szempontjából tenni kellene, mert hiszen adminisztrálni is kell, a törvényhozásnak munkát is kell adni, a mire idő is kell. Azt mégsem lehet követelni, mert fizikailag lehetetlen, hogy mikor a kormány és a miniszterek el vannak foglalva, még hozzá 3—4 hónapon keresztül. 3 óráig tartó ülésekben napról-napra, akkor az országgyűlésnek organikus és nagyfontosságú törvényjavaslatok bőven rendelkezésére álljanak és a kormány tagjai a mellett még adminisztráljanak is.-Végre a kormány tagjai sincsenek vasból, nekik is kell pihenés, a mit minden képviselő időről-időre vesz magának, de a kormány tagjai nem vehetnek, mert itt kell ülniök nap-nap után. Ez már csak tán nem dicsekvés! Mindezt tekintetbe véve, nem lehet azt mondani, hogy kilencz hónapi munkaidő nem elég a törvényhozásnak. (Felkiáltások a széls'őbaloldalon: Aliért kellett a királyi leirat?) Horváth Gyula: Mert szeptember 19-kén lesz valami! Széll Kálmán miniszterelnök: Azonkívül még azt is figyelembe kell venni, hogy október 28-án jöttünk össze, de már szeptemberben együtt ültünk, mielőtt a ház feloszlattatott. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az utolsó országgyűlés óta rövid és gyors időhatárban lett az országgyűlés ezen királyi leirattal feloszlatva, mert Isten szent segítségével június 20-ika van. Mikor oszlassuk fel Magyarországon, hol 10 nap alatt az aratás megkezdődik? Szeptemberre nem tartottam helyesen összehivhatónak az országgyűlést, mert akkor nem marad a törvényhozási munka előkészítése számára más, mint Julius és augusztus. Ez két hónap, s miután emberek a miniszterek, a minisztérium tagjai és a hivatalnokok is, lehetetlen, hogy oly produktivitással felhasználtassák ez az idő, hogy akkorra minden, a mi kívántatik, itt legyen a ház asztalán. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: De miért királyi leirattal?) Hiszen ezt is ki kell fejtenem, mert ezt is felhozták. Ha azt akarták a képviselő urak, hogy erről ne szóljak, akkor ne hozták volna szóba, de miután szóba hozták, nekem is kellett erről szólanom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés az, miért történt az elnapolás, a mint a képviselő ur mondja, ily szokatlan módon és micsoda nagy politikai okok vezettek engem erre. Kijelentem, hogy engem semmiféle nagy politikai okok ezen tanács adására nem késztettek és nem indítottak, hanem egyszerűen annak latbavetése, hogy mikor ily nagy munkát végzett a ház és a kormány, a milyen a hátunk mögött van és mikor egy nagy munkára készül, mert arra készül, — hiszen bejelentetett az organikus törvények egész sorozata s elő fogunk állani az államélet minden terén javaslatokkal, — akkor zavartalanul akartam megmenteni és biztosítani a képviselőház tagjai és a kormány tagjai számára ezt a három hónapot. KÉPVB. NAPLÓ. 1901—1906. vn. KÖTET. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Semmi más szándék, semmi titkos gondolat engem nem vezetett. T, képviselőtársam felemlíti, hogy az Ausztriával való kiegyezési tárgyalások esetleg indokolta tették volna, hogy ne napoltassék el a ház királyi leirattal, hanem minden perczben összejöhessen. Ezt nem tartom olyan súlyosan latba eső körülménynek vagy oknak, hogy e végett indítva éreztem volna magamat ettől a tanácstól eltérni. Mert azok a tárgyalások abban a mederben fognak folyni, a melyben eddig folytak s addig a ház elé nem kerülhetnek, mig a végbefejezés stádiumába nem jutnak. Mikor odajutnak, akkor ide fognak jönni. Tessék nekem elhinni, akár együtt lesz a ház, akár nem, engem arra, a mit én czélszerünek s meggyőződésem szerint az ország érdekében levőnek s jogosnak és helyesnek tartok, ezen tárgyalások nem befolyásolnak sem jobbra, sem balra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem is szabad, hogy befolyásoljanak, Hiszen ennek a nagy kérdésnek hatása és súlya alatt állok mindig, hogy a mit teszek és a mit a kormány tesz, az csak előkészítés, mindaz idejön a törvényhozás birálata alá és felelni tartozunk róla egészen és mindenünkkel. Ennek súlya nem szűnik meg azáltal, hogy két-három hónajug nem lesz a ház együtt, semmivel sem lesz az könnyebb, semmivel sem kisebb. Legyen erről meggyőződve t. képviselőtársam, valamint arról is, hogy ennek Ausztriára sincs semmi hatása és nem is lehet. Azok is igy vannak; ott sincsenek együtt s azok is tudják igen jól, hogy én azt az álláspontot foglalom el, a melyet meggyőződésem szerint az ország érdekében elfoglalni kötelességem és melylyel ennek a t. képviselőháznak beszámolni tudok. Már most akár augusztus 25-én, akár szeptember 25-én, akár október 8-án számolok be, az, azt hiszem, tökéletesen mindegy, mert én érzem kötelességemet. Most mellékesen még azt is megmondhatom a t. képviselő urnak, hogy én nem is hiszem, hogy olyan dolgok történnének ezen idő alatt, a melyek a t. képviselő uraknak akármelyikét arra indíthatnák, hogy képviselőházi ülést kérjen. Hiszem, hogy ezzel t. képviselőtársam aggályait sikerült eloszlatnom és őt e tekintetben megnyugtatnom. (Helyeslés.) Még csak egyet, és ez az, hogy azt méltóztatott mondani, ez szokatlan eljárás. Nem szokatlan, mert én kiirattam magamnak, hogy hányszor napoltatott el királyi leirattal a ház. Egész sorozata fekszik előttünk ezeknek az eseteknek. Még az én időmben is, 1899-ben, miniszterelnökségem első évében, királyi leirattal napoltatott el Julius 12-től szeptember 28-áig. így történt továbbá: 1872-ben és 1873-ban, mindig június 11-től szeptember végéig, 1873. július 3-ikától november 8-ig, 1875. szeptember 19-től november 4-ig, 1876. június 20-tól szeptember 28-ig, 1.877. Julius 7-től szép46