Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-127

352 127. országos ülés 1902 dóst abból a kötelességből, a melylyel tartozunk az ország közvéleményének, a mikor ily eseménynyel, mert eseménynek nevezem a királyi leiratokat, állunk szemben. Az ülésszaknak berekesztéséről és az uj üléssszaknak megnyitásra vonatkozó terminusokról ós határnapokról nem szólok, bár az is igen különös, hogy a múlt évi októberben összehívott országgyűlés első ülésszakát már alig négy-öt havi ülésezés után berekesztjük, s azután uj ülésszakot kezdünk meg; mondom, erről nem is szólok. Hanem szólok a másik királyi leiratra vonatkozólag. Mert teljesen szokatlannak találom azt, hogy minden indok és szükség nélkül, a helyett, hogy a ház önmaga napolná el üléseit, ez királyi leirattal történik. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem állhatjuk meg ezt szó nélkül és én kötelességemnek tartom pártom nevében a t. miniszterelnök úrhoz egy nyilt kérdést intézni, a melyre elvárom tőle, hogy szintén őszintén fog felelni. Tudvalevő dolog az, hogy az ország közvéleményét az a létkérdés és életkérdés foglalkoztatja, mely az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokban van; az egész ország arra néz, vájjon Ausztriával miként kötjük meg az egyezséget, miféle indokok fogják az országot vezetni a helyes álláspont elfoglalására. Már most, ha királyi leirattal napoltattak el a háznak ülései, akkor el van zárva a képviselőház a házszabályok által adott azon jogától, a mely a 252. §-ban van kimondva, hogy 20 képviselőnek Írásbeli kérésére a ház elnöke köteles az ülést összehívni. Hiszen nagy időket élünk, most életkérdése van a nemzetnek napirenden. Jöhetnek oly idők, felmerülhetnek oly jelenségek, a melyeket a háznak 20 tagja nem nézhet el ugy, hogy azok felett egyszerűen napirendre térjen, hanem alkotmányos, parlamentáris tárgyalást követel. És nekünk most a királyi leirattal való elnapolás következtében erre alkalmunk nincs, e tekintetben úgyszólván jogainktól meg vagyunk fosztva és sok tekintetben ki is vagyunk játszva, (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Engedelmet kérek a képviselő úrtól, de egy megjegyzésem van. Azt hiszem, hogy alkotmányos jogok kijátszásáról egy teljesen törvényes és alkotmányos cselekvénynyel szemben szólni nem lehet. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A miniszterelnök e járásáról van szó!) Barabás Béla: A királyi leirat érdemével nekem foglalkoznom nem lehet. Tudvalevő, hogy az csakis a kormányelnök tanácsára jött létre. A kormányelnök mindenesetre ellenjegyezte, és így azon cselekményekért, a melyek abban megnyilatkoznak, maga a kormány felelős. Ennélfogva kétségtelen jogom van elmondani, a mit érzek és a mit a helyzet nekem parancsol. Mert ma súlyos a helyzet; a kiegyezés válságos perceiben élünk. Mennyivel erőteljesebb volna magának a t. miniszterelnök urnak is az álláspontja június 20-án, pénteken. Ausztriával szemben, ha tudná azt, hogy folytonosan fenyegeti a mi részünkről való azon kötelesség teljesítése, hogy itt a parlamentben vonjuk számon azon ténykedéseért, melyet ő a kiegyezés folyamán tanúsítani fog. De eltekintve ettől, minő szemmel fog Ausztria szembenállni Magyarország miniszterelnökével, ha Ausztria tudni fogja azt, hogy nincs mód és lehetőség arra, hogy a miniszterelnököt és illetve a magyar kormányt bármely alkalommal parlamenti felelősség alá vonhatjuk azőténykedéseiért? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért csak ' egyszerű kérdést intézek az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy miféle fontos politikai vagy egyéb szempontok és okok birták rá őt és a kormányt arra, hogy ő Felségének azt tanácsolták, hogy a mostam ülésszak királyi leirattal napoltassék el? Erre nézve kérek a miniszterelnök úrtól őszinte feleletet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Igen szívesen felelek a t. képviselő urnak hozzám intézett kérdésére, mert én is azt tartom, hogy a t. képviselőháznak egy tagja sem vonhatja vita alá a legkegyelmesebb királyi rendeletet, miután az 1848, évi IV. t.-cz.-nek világos, határozott, sarkalatos jogán alapszik, a mely világosan mondja, hogy a király az országgyűlést bármikor prorogálhatja. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ezt nem vonjuk kétségbe!) Senkinek sincs joga és a háznak egészében sincs, ezt vita alá vonni. De természetesnek tartom, hogy arról, vájjon az a rendelet törvényesen keletkezett-e, ennek a rendeletnek törvényes és alaki részeiről, vagy arról, hogy a miniszterelnök a maga felelőssége szempontjából mikép fede/i, jogosultnak tartom a vitát és azt a kérdést, a melyet Barabás képviselő ur hozzám intézett. Én erre igen szivesen felelek is, a mint sohasem térek ki semmiféle kérdés elől, nehezebb elől sem. Leszkay Gyula: Dicsekvés! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem dicsekvés, csak kötelességszerű konstatálás. Higyje meg a képviselő ur, hogyha a képviselő úrban csak annyi dicsekvési vágy van, mint bennem, nagyon meg lehet elégedve. A mi először azt illeti, hogy miért ily hosszú időre történik az elnapolás, mikor csak 4—5 hónapja ül együtt az országgyűlés, hát engedelmet kérek, a t. képviselő ur kalendáriuma nem egészen stimmel, mert az én kalendáriumom szerint mi nem 4—5 hónap óta ülünk együtt, hanem 7 nap hiányával 8 hónap óta. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én már most azt gondolom, hogy miután 3 hónapra napolja el magát a ház, 9 hónapi ülésezés, — mert az idén október végén azért kezdtük, mert választások voltak közben — az már egy törvényhozási normális funkczionálásnak teljes ideje. És ha ez az ország 9 hónapot tölt törvények alkotásával, akkor többet tesz,.