Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

214 122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. adni, mégis engedje meg a t. ház, hogy bizonyos aggodalmaimnak adjak kifejezést, a melyeket mindenesetre módjában lesz a ház igen t. elnökének, a ki ebben a dologban körültekintően és gondosan intézkedett, — esetleg megczáfolni. Kétségtelen dolog és ez a köztudatban él, hogy az uj országház építésénél, ugy magánál az építkezésnél, mint az egész rendszerben nem követték azt a gondos takarékosságot, a mely egy középület ós különösen ilyen nagyfontosságú épületnél, — a mely úgyis a mi viszonyainkkal ós igényeinkkel ellentétesen jött létre, — követendő lett volna. A köztudatban el van terjedve, hogy a parlament építésénél nagymérvű pazarlások történtek, s ámbár elismerik az ott működő építészek és műszaki közegek egyéni tisztességét és becsületességét: kétségtelen, hogy minden szakkörben, minden szakembertől egyebet nem hallani, mint hogy olyan drágán és oly nagymérvű pazarlással lettek az építkezések keresztülvive, különösen a föld- és egyéb munkálatoknál is, a melyeknél százezrekre menő megtakarításokat lehetett volna elérni. Ezek megtörtént és mind oly dolgok, a melyek a múltéi. Ezeknek megvizsgálása óriási technikai nehézségekbe ütközik és az ekként felépült épületnél, ha a vizsgálat el is rendeltetnék, a mit én nem szándékozom javaslatba hozni, kézzelfoghatólag beigazolni mindezen mulasztásokat nagyon nehéz lenne. Én tehát előrebocsátom, midőn e tárgyról beszélek, hogy pl. ott felemelték a talajt, elvitették a homokot, viszont azután az alapozáshoz visszahozták azt, ugy, hogy a homoknak ide-oda vitele is százezrekre rúgó különbséget okozott. így törtónt ez az alapozási munkálatoknál is. Egész szakirodalom keletkezett már arról, hogy milyen óriási, hogy százezrekre rúgó túlkiadások eszközöltettek ott, a melyeket meg lehetett volna takarítani. Ez az egyik tény, t. ház, a mi a köztudatban van és a mit én csak felemiitek. A másik tény pedig az, hogy az épületnek jókarban és fentartása évenkint óriási terheket fog róni az államra. Ha már most ez a dolog igy van és ha hozzáveszem azt a vitát, a mely ebben a házban lefolyt és a melyben a t. miniszterelnök urnak nyilatkozatai is nagyrészt quadráltak az ellenzék nyilatkozataival: bármily lelkiismeretes és körültekintő is gróf Apponyi Albert házelnöknek intézkedése, melyet a főrendiház elnökével egyetértőleg tett, bármikép meg vagyok is róla győződve, hogy véghetetlen lelkiismeretességgel jártak el, nem átallok kifejezést adni annak, hogy én bizonyos aggodalommal fogadom azt, hogy ugyanazok a műszaki közegek, a kik résztvettek e palota építésénél és a kik ellen annyi kifogás és jogos aggodalom mutatkozott e házban és e házon kivül is a műszaki és szakértő körökben és ugyanazon rendszer maradjanak és alkalmaztassanak a ház f en tartásánál - is, minta melyek voltak az építésnél. Még egyszer hangsúlyozom, hogy százezrekre fog rúgni az uj országház fentartásának költsége. Hiszen még benne sem vagyunk és az aranyozásnak és egyéb diszitménynek javítása már most belekerült egy fertály millióba; még használatba sem vettük tehát az épületet és máris bele kellett ölni egy fertály milliót. (Mozgás.) Ez tehát nem olyan kérdés, a melyen könnyen át lehetne siklani. Egy közönséges háznak fentartása egypár száz forintba kerül évenkint, de ennek az uj épületnek fentartása százezrekbe fog kerülni. Ezért roppant előrelátással és gondossággal kell eljárnunk ennél a kérdésnél, miután a múltból tudjuk, hogy az építkezés többe került négy és egynehány millióval, mint a hogy tervezve volt. Már abból is kitetszik, t. ház, az, hogy az építészek rosszul csinálták meg a tervet, mert többe került az építkezés, mint a mennyi arra előirányozva volt, a nélkül, hogy az alaptervezetet megváltoztatták volna. Az épités körül óriási gondatlanság uralkodott. Ezt tapasztaltuk a magyar ipar tekintetében is és csakis a miniszterelnök intézkedése által lett megóva a magyar ipar érdeke egy millió erejéig. Zboray Miklós: A fauteuillek! Pichler Győző: Az egész kezelésben mutatkozott bizonyos felületesség és azért a nélkül, hogy ellenezni akarnám azt, a mit gróf Apponyi Albert t. házelnök ur előadott, egyszerűen kifejezést óhajtottam adni aggodalmamnak. A mint a t. elnök ur szavaiból kivettem, ez ideiglenes intézkedés, de mégis kérem a t. házelnök urat, hogy az intézkedések megtételénél ezeket is, a mennyiben a maga tapasztalataival majd megegyeznek, szíveskedjék figyelembe venni. (Helyesles a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kivan e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést első sorban a gazdasági bizottság jelentésére és indítványára vonatkozólag. A gazdasági bizottság indítványozza, hogy a képviselőháznak 1903. évre megállapított költségelőirányzatát fogadja el, és bizza meg a ház elnökét, hogy az 1903. évre készítendő állami költségvetésbe való beillesztése czéljából a belügy-, illetve a pénzügyminiszterrel közölje. Azt hiszem, határozatilag kimondhatom, hogy a t. ház az indítványt elfogadja. (Helyeslés.) Kérdem továbbá a t. házat, tudomásul veszi-e az elnök jelentését ós megadja-e a felhatalmazást arra, hogy az épület kezelésére vonatkozó tenni valók iránt intézkedjék? Azt hiszem, erre nézve is kijelenthetem, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi és a felhatalmazást megadja. Következik a kir, József-műegyetem állandó elhelyezésére szolgáló állami épületek létesítéséről a vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslata (írom. 155, 166). (Az elnöki szélcet újra gr. Apponyi Albert foglalja el.)