Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. 199 Péterváradig áthidalatlanul való hagyása egyáltalában hosszú időn át nem lesz fentartható, ugy, hogy azt hiszem, hogyha nem is a legközelebbi időben, de mindenesetre rá fog kerülni arra is a sor, hogy ezen kívánság kielégíttessék. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelül.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter ur válaszát: igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház tudomásul veszi a választ. Következik a kereskedelemügyi miniszter ur válasza Szalay László képviselőnek interpellácziójára a kassai vasúti útátjáró átalakítása iránt. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Szalay László képviselő a következő interpellácziót intézte a kereskedelemügyi miniszterhez. (Olvassa): Minthogy a m. kir. államvasutak Miskolcz-Kassa vonalán a kassai vasúti állomás déli végén levő vasúti átjáró, a sürü vonatközlekedés, — főként pedig a nyilt pályán eszközölt tolatás és vomitrendezés miatt egyrészt a kocsiközlekedés folytonosságát akadályozza, másrészt pedig a folyton ismétlődő koesitorlódás által a közönség vagyonbiztonságát, testi épségét és életbiztonságát is veszélyezteti: Szándékozik-e a miniszter ur ezen veszélyes helyzet megszüntetése iránt intézkedni s a jelzett vasúti átjárónak hatóságilag megállapított építési terv szerinti átalakítását sürgősen elrendelni ?« A helyzet az, hogy a kassai vasúti állomásnak a déli részén a kocsiátjárást gyakran szüneteltetni kell, a különféle vonatoknak találkozása következtében, a mint azt mindenki tudja, a ki azon a vidéken jár. Ezzel szemben tervbe vétetett, hogy a bajon ugy segittessék, hogy a pályatest alatt legyen egy kocsiátjáró és én azt hiszem, hogy még ennek az évnek a folyamán ennek az átjárónak a megépítése be is fog következni, vagy legalább is a munkálatok megkezdhetők lesznek. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő nem lévén jelen, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a választ; igen vagy nem ? (Igen!) Azt gondolom, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik a kereskedelemügyi miniszter válasza Okolicsányi László képviselő ur interpellácziójára. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Okolicsányi képviselő ur folyó évi április 5-én interpellácziót intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, a melynek lényege, azt hiszem, az volt, hogy a kassa-oderbergi vasút egy olajszállításánál külföldi czég kapta a szállítást és természetesen ehhez fűzi azután a képviselő ur további következtetéseit. Nagyon röviden legyen szabad erre azt válaszolnom, hogy az én hivatalos értesülésem az, hogy nem egy külföldi czég, nem ez a boroszlói czég, hanem egy budapesti czég kapta a szállítást. Azt hiszem, ezzel a képviselő ur meg van elégedve és ezzel a további következtetések, a melyeket méltóztatott értesülésére felépíteni, megszűnnek. (Helyeslés.) Okolicsányi László: T. ház! Interpelláczióm megtételére annak idején az a körülmény indított, hogy épen előtte való napon a kereskedelemügyi miniszter ur a magyar ipar fejlesztéséről és támogatásáról itt az egész ház által kivétel nélkül helyeselt kijelentéseket tett és ezen iránynyal, a mely a kereskedelemügyi miniszter ur beszédéből kitűnt, az az értesülés, a melyet én ezen pályázat sorsáról kaptam, ellentétben állónak látszott. Hogy mi történt ennél a pályázatnál, azt egészen világosan most már magam sem tudom, mert csakugyan egészen megbízható forrásból, a kassa-oderbergi vasút irodájából kaptam azt az értesítést, hogy egy boroszlói czég kapta a szállítást. Néhány nappal az interpelláczió megtétele után pedig kaptam azt az értesülést, hogy egy Budapesten gyárral bíró osztrák részvénytársaság, a bécsi olajipar-részvénytársaság kapta ezt a szállítást, T. képviselőház! Természetesen egy interpelláczió elintézésének a körébe nem. tartozik annak a kérdésnek a feszegetése, hogy magyar ipar alatt mi tulajdonképen mit értünk, értjük-e azt is, hogy a vállalkozó külföldön lalkik, közgyűléseit ott tartja, az osztalékot oda viszi ki és Magyarországon néhány telepet is tart fenn ? Addig természetesen, a mig iparunk igen fejletlen és kezdetleges volt, mi rá voltunk szorulva arra, hogy külföldiek által Magyarországban felállított ipartelepeket is támogassunk, főkép azért, mert az ily válságok az itteni fogyasztást előmozdítani, másrészt pedig az itteni munkásoknak megélhetést adni voltak alkalmasak. Ha azonban mi magyar ipart akarunk teremteni, mindenesetre törekednünk kell, hogy oly vállalatokat támogassunk, a melyek necsak épen a magyar munkások közreműködésével és véres verejtékével dolgozzanak, hanem a mely vállalatok tulajdonosai, az azok élén álló férfiak is honpolgárok legyenek. Én most az esetből nagy dolgot csinálni nem akarok, hisz a kérdés lényege az volt, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a jövőben, a mennyiben neki módjában áll, törekedjék befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy ilyen tisztára magyar vállalatok külföldi vállalatokkal szemben egyforma föltételek mellett föltétlenül, esetleg még talán kedvezőtlenebb föltételek mellett is egy bizonyos határig előnyben részesittessenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez kell, hogy a törekvés legyen egyáltalában, ha egy ipart fejleszteni és megerősíteni akarunk. Interpelláczióm szövöget azóta el nem olvastam ugyan, de ugy