Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

182 120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. zottabban tiltakozom azon theoria ellen, a melyet a t. miniszterelnök ur a múltkor a delegáczióban Hódossy Imre t. képviselőtársam fejtegetéseire és beszédére válaszképen hangoztatott, a midőn azt mondotta, hogy egy közös czimer lenne konstruálandó. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam ! Együttes czimer! Molnár Jenő: Elfogadjuk, hát nem közös, hanem együttes! r Nessi Pál: Én ugy olvastam a delegáczió üléséről megjelent tudósításban, hogy egy közös czimer konstruálásáról lenne szó. Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem mondottam ! Nessi Pál: A t. miniszterelnök ur bizonyára élénken fog emlékezni rá, micsoda óriási küzdelmekbe került, a míg ki tudtuk vívni azt, hogy papírpénzünkön a magyar állam czimere a méltó helyet foglalja el. Az osztrákok sokáig küzdöttek ez ellen, nem akarták megengedni azt, hogy az egyik oldalon tisztán és külön a magyar czimer legyen kifejezve. Én tudomásul veszem azt, hogy ma a miniszterelnök ur ezen czimer-kérdést végre meg akarja oldani, de tartozom válaszszal arra, midőn azt mondotta, hogy a 48-iki törvényekben is vannak inkorrektségek. Azt hiszem, a t. miniszterelnök ur tudni fogja, hogy a 48-iki törvények néhány hónap alatt jöttek létre és százados mulasztásokat kellett velük pótolni. Most pedig már 35 esztendő óta vagyunk u. n. alkotmányos állapotban, és 35 év óta nem volt az uraknak idejük arra, hogy a magyar czimer kérdését megoldják. De Hódossy t. képviselőtársam bőven kifejtette a múltkor a delegáczióban, hogy ezt a kérdést megoldani már nem kell, ez a kérdés meg van már oldva, nekünk megvan a czimerünk, megvan a mi zászlónk, tehát minden olyan tényezőnél, a melyet a törvény közösnek nevez, igenis, ki kell tüntetni a magyar czimert és a magyar zászlót, és mellette az osztrák czimert és az osztrák zászlót külön-külön, hogy ezek külön elhelyezésben mutassák a két államnak önállóságát, szuverenitását és paritását. Miután tehát itt a kérdés már nem szorul megoldásra, hanem meg van fejtve a törvényekben, arra kérem a t. miniszterelnök urat, legyen kegyes most már az én kérdésemre válaszolni, hogy t. i.,ez a zászlószentelés megtörténik-e és tényleg egy ilyen, a mi államiságunkat megszégyenítő, megbélyegző, a mi államiságunkhoz nem méltó zászló fog-e felszenteltetni még most is Kolozsvárott, igen, vagy nem? A miniszterelnök ur e kérdésemet megkerülte. Erre vagyok kíváncsi és azt óhajtanám tudni, hogy ilyen zászló fel lesz-e szentelve vagy sem, és hogy van-e a miniszterelnök urnak hatalma, hogy itt, Magyarország területén a magyar czimer méltó helyét foglalja el? Erre kérem a válaszát, erre kérem most, mert mindaddig, a mig erre feleletet nem kapok, a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsöbaloláalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Ha a t. képviselő ur figyelemmel hallgatta volna azt, a mit mondtam, akkor nem reklamálná most azt, hogy válaszoljak az ó' kérdésere, a melyet, az ő nézete szerint, megkerültem. Én nem kerültem meg, én tisztán válaszoltam. Azt mondottam, hogy az a czimer helytelen, hogy nem felel meg a mai közjogi állásnak és gondoskodni kell arról, hogy mással cseréltessék fel. Addig, a meddig ez meg nem történik, valaminek kell ott lenni, addig marad a régi. Ebben van az, hogy a kolozsvári zászló is addig, a mig a czimer nem lesz megváltoztatva, a régi marad. És én kérem a t. képviselő urakat, ne tekintsenek ebben semmi sérelmet, vagy attentátumot, mert, amint mondottam és ismétlem most is, nincsen is benne sérelem, mert nincs benne szándék, hanem az olyan, a mi megmaradt a régi időkből és melyet meg akarunk változtatni. De nem is lehet benne ilyen szándék, a mikor én egész ünnepélyesen és komolysággal kijelentem ebben a teremben, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk, kézbe vettük, megoldásra akarjuk juttatni. Itt nem lehet semmi olyan tendencziát vagy szándékot imputálni, mintha az a magyar államot sértené, mert nem most csináltuk, nem most csináljuk, hanem a régi időből vettük azt át, megvan legalább egy század óta. Ez az egyik. A mi a másikat illeti, — és ez már inkább kérés, mint válasz — ez az, hogy én a delegáczióban nem beszéltem közös czímerről, hanem arról beszéltem, hogy egy együttes jelvénynek, egy czimernek kell lenni, mert a mostani nem helyes, éj) ugy, a mint nem helyes a közös hadseregnél, nem helyes a külügyi orgánumoknál sem. Mert mindkettőnek egy az alapja, mindkét instituczió, a közös hadsereg ép ugy, mint a külügyi kéjiviseletnek orgánumai közösek,pragmaticze közösek. Tehát az nem megoldás nézetem szerint — és ez a különbség köztem és Hódossy Imre. t. képviselőtársam felszólalása közt — hogy egymás mellé tegyük a két czimert; osztrák czimert nem is ismerek, ők maguk sem ismernek, czimerük nincs is. Az egymás mellé tétel tehát már csak ezért sem lehetséges. De különben is azért sem lehetséges, mert a hadsereg is, a külügyi képviselet is pragmaticze közös, tehát ezen közösségnek valami jelvényben kifejezés kell hogy adassék. De azért ez a czimer nem kell hogy közös czimer legyen, az lehet egy együttes czimer, de egy olyan czimer, hogy a közösség is, a magyar államiság is, a dualizmus, a paritás is kifejezésre jusson. Mert a hadsereg közös is, de egyúttal a magyar államnak és a magyar paritásnak nem szabad elveszni ezen jelvényben, de a közösségnek sem. Ez volt az, a mit mondottam a delegáczióban és ez az, a mit ez alkalommal is mondok. (Helyeslés a jobboldalon.)