Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-120
120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. 183 A bank kérdése egészen más. A bankjegyeken egészen más a czimer és egészen más a nyelv, mert a bankügy nem közös ügy, az még nem is közös természetű, még nem is közösen érdeklő, az szerződésileg van egy bizonyos határidőre közössé téve, az nem pragmaticze közös Ausztriával, (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) hanem az egyszerűen konvenczionaliter közössé van téve 1910-ig. Ha pedig 1910-ig meg nem ujittatik a szerződés, akkor nem lesz közös. Ez tehát egészen más természetű és ennek következtében a bankjegyen a czimer megjelenése más jelentőséggel bir. (Helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek felvilágosításul elmondani. Ázt az intencziót és azt a kijelentést azonban méltóztassék honorálni ugy ezen házban, mint a házon kivül, és akkor lehetetlen, hogy a t. képviselő ur álláspontja olyan hideg és repudeáló legyen válaszommal szemben, mint a minő most volt. Kérem válaszomat tudomásul venni. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: Védjük meg a magyar czimert, a mikor Lurtz Károly a magyar nyelvet lábbal tiporja és szemtelenkedik a magyar nyelvvel! (Zaj.) Elnök: Pichler képviselő urnak nincsen szólásjoga, Nessi képviselő ur kivan szólni. Nessi Pál: T. képviselőház! Egészen röviden csak két megjegyzést kívánok tenni a t. miniszterelnök ur előadására. Az egyik az, hogy én nem állítottam azt, hogy a'bankügy közös ügy volna. Legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur, hogy én vagyok egyike azoknak, akik legkevésbbé óhajtunk közös ügyeket, nemhogy még kiterjesztenők a közösséget olyan ügyekre, a melyek nem közösek. Csak arra mutattam rá, hogy milyen óriási nehézségbe került államiságunk kifejezése még egy nem közös ügynél is... Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz én csináltam 1878-ban a bankjegynek azt a formáját! Nessi Pál: Én elismerem a miniszterelnök ur érdemét abban, hogy ebben államiságunk kifejezést nyert. Másik megjegyzésem pedig az, hogy még egyszer leghatározottabban tiltakozom minden közös czimer ellen, tiltakozom az ellen, hogy a kapcsolat és a közösség a czimerben is kifejezésre jusson. Nekünk meg van a magunk államisága, mi külön szuverén állam vagyunk, (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) nekünk megvan a czimerünk és zászlónk, ha Ausztriának nincsen meg, kérjen a császárjától czimert és zászlót. Én a magam részéről, de ugy tudom, ez a párt is, a melynek tagja vagyok, soha semmiféle ilyen együttes, közös czimerbe belemenni nem fog, azt soha megszavazni és magáénak elismerni nem fogja. Egyetlenegy megoldása van a kérdésnek, az, hogy ez a két különálló szuverén állam, mint ilyen, jelentkezzék ugy a diplomácziában, mint a hadseregben. A mi pedig a kolozsvári zászlót illeti, konstatálom, hogy a magyar miniszterelnöknek nincsen hatalma arra, hogy megakadályozza a mi önálló államiságunknak ily arczulcsapását az Urnak 1902-dik esztendejében. Akkor, mikor egy nagy elvi kérdés megoldásáról van szó, a konkrét ügyeket függőben szoktuk tartani. Itt is egy nagy elvi kérdésről van szó és a zászlószentelést addig el kell halasztani, a mig ez a kérdés megoldva nem lesz, mert ha azt a zászlót felszentelik, az esetleg századokon át fog ott hordoztatni fiaink előtt és fogja mutatni korcs korszakunk jelképét, hogy nem volt hatalmunkban megakadályozni, hogy czimerünk különb helyet foglaljon el, mint a cseh, vagy a morva. Én a választ tudomásul nem veszem. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalion.) Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszterelnök válaszát? (IgenlNem!) A kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. T. képviselőház! Ezzel a miniszterelnök ur által adandó válaszok ki vannak merítve és átmehetünk a mai napra bejegyzett interpellácziókra. Előbb azonban legyen szabad a háznak bejelentenem, hogy a holnapi napon a földmivelés- és pénzügyi miniszter urak válaszán kivül a kereskedelemügyi miniszter ur is kivan válaszolni Bedőházy János, Reich Aladár, Szalay László, Okolicsányi László, Rátkay László és Kovács Pál képviselő uraknak hozzá intézett interpelláczióira. Most pedig kérem Benedek János képviselő urat, szíveskedjék előadni interpelláczióját a belügyminiszter úrhoz Nyisztor Alajos margitai főszolgabíró hirdetménye tárgyában. Benedek János: T. képviselőház! A miniszterelnök ur épen egy mai válaszában önérzettel hivatkozott arra a rendeletére, a melyet a választások alkalmával adott ki és a melyben a közigazgatás alantas közegeinek meghagyta, hogy minden zaklatástól, erőszakoskodástól vagy ilyennek feltűnő dologtól lehetőleg tartózkodjanak és hogy a büntetések kiszabásánál is bizonyos méltányossági tekinteteket tartsanak szem előtt. (Zaj.„Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Összefüggésben áll a miniszterelnök ur ezen rendelete az ő hármas jelszavával: a jog, törvény és igazsággal, a melyeket vezérigéül választott. Én nem akarom azon gyanúsítással illetni, hogy ő olyan pap volna, a ki vizet prédikál, de maga bort iszik, azonban a híveit, t. i. az alantas közigazgatási tisztviselőit, már igen bátran merem azzal a váddal illetni, hogy — tiszteletreméltó kivételek mellett — nagyon kevesen követik az ő szent igéit és hogy nem olyan serények a jog, törvény és igazság gyakorlásában, mint a milyen serény az ő főnökük annak hangoztatásában. Különösen a választások idejében nyilik bőséges alkalma a közigazgatási tisztviselőknek a visszaélésekre. (Ugy van! a . szeísöbaloldalon.)
