Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

120. országos ülés 1902 június lí-én, szerdán. 181 fogva nem lehetett olyan könnyen megcsinálni. Nem czéllal és nem azon szándékkal van igy, hogy a magyar államon valamely jogsérelem essék; nem az a szándék és nem volt soha az, hogy ezekkel akármilyen nemzeti érzés érintessék, vagy provokáltassék. Ennél se történt ilyesmi. Távolról se. Az az ezredes, a ki meghívta Kolozsvár városát, a törvényhatóságot és a megye közönségét, hogy jöjjön el arra az ünnepélyre, nem azzal a czéllal hivta meg, hogy ott valakinek a nemzeti érzését sértse; — az ki van zárva. Egy bizonyos visszatetszés, reczenzus keletkezett, némelyeknél azért, mert a zászlón az eddig használt czimer alal-ja van. Ezen visszatetszésnek következése a t. képviselő ur interpellácziója is. De ne méltóztassék ebből hangulatot kelteni és ezt a hangulatot éleszteni, mert ez nem vezet jóra és nem is helyes és nincs az az ország érdekében. Ez csak olyan hangulatokat teremt aztán, amelyek csak félreértésekre és pedig szükségtelen, veszedelmes és káros félreértésekre vezetnek. Nem szándékozik senki sem az ilyen kérdésben a magyar nemzet ellen bármit is tenni, vagy bármit engedni tenni, a mi a magyar nemzetet, a magyar államot sértené. Ebben a kérdésben is van a múltnak egy maradványa. Én tudnék az 1848-iki törvényből magából, az 1867-iki törvénynek a szentesítést bevezető részéből, de az ] 848-ikiból is, inkorrektséget felolvasni, a melyben Magyarország ő felsége nagy cziroében beékelve van, Gácsország, Lodoméria és Csehország közé. Ez sem helyes, ez nem felel meg Magyarország közjogi állásának. Ezek a múltnak maradványai, a mely múlt, a miat méltóztatnak tudni, nem volt a csendes és nyugodt fejlődés múltja, nem volt békés és verőfényes mindig, hanem és többször mint nem, viharos és ugrásszerűen szomorú eseményekkel volt telve, a melyek sajnosak is voltak és igen sokszor disszenzust keltettek a korona és nemzet között, szerencsétlen konfliktusra is vezettek, a melyek zavarokat idéztek elő és a két államot egymás ellen állították. • Ebből a múltból maradtak itt-ott ezek a dolgok. De senkiben sincs a legkisebb czélzat és szándék ilyeneket most találni fel, a magyar nemzetet és a magyar államot, vagy az 1867 : XII. törvényczikk keretében a magyar állam önállóságát sérteni, vagy devalválni. (Nagy zaj. Rátkay László többszörösen közbeszól.) Mikor én, mint Magyarország miniszterelnöke igy beszélek, akkor nem illet meg engem Rátkay képviselő ur részéről, hogy engem félbeszakítson. Én, mint Magyarország miniszterelnöke mondom, hogy az a czimer azon a zászlón nem felel meg a mai közjogi helyzetnek és kijelentem, hogy én annak megváltoztatásán leszek, a mit senki sem akadályoz meg, sőt ellenkezőleg egyenes utasításom van arra, hogy ezt a kérdést tárgyaljam, ezt a kérdést megfontolás alá vegyem, beszéljünk róla és keressünk megoldást, hogy az eddigi czimer helyett, egy a közjogi helyzetnek megfelelő másik czimer jöjjön. (Altalános helyeslés.) Egy olyan czimernek kell ennek helyébe jönni, a mely egyfelől kifejezi a kapcsolatot és a pragmatikus közösséget azon intézményeknél, a melyek pragmaticze közösek, mint a hadsereg és a külügy, a mely másfelől a magyar állam államiságát, a paritást és a dualizmust is kifejezésre hozza, mert a pragmatikus és törvényes közösségnek is kifejezésre kell jutni, de abban a magyar államnak paritásosán kell megjelennie, hogy arra homály ne jöhessen. (Elénk tetszés és helyeslés.) Ez a feladat, Ezt a feladatot eddig 34 esztendőn keresztül megoldani nem sikerül t.Azért van még alkalmazásban az a régi czimer. (Halljuk ! Halljuk .') Én azon leszek, hogy ez a kérdés megoldassák, de a mig ez a megoldás bekövetkezik, addig az eddigit kell használni, azután, ha meg lesz állapítva az uj, azt fogjuk használni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezen érzelmektől áthatva, ezt a választ tudomásul venni, nem pedig tisztán oppoziczionális viszketegből hangulatokat támasztani a házon kivül, a mi nincs az ország nyugalmának és a magyar állam szilárd fejlődésének érdekében és ne igyekezzenek az ország hangulatát ily irányban befolyásolni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: T. képviselőház! A túloldal nagy helyesléséből azt lehetne következtetni, hogy a miniszterelnök ur valami óriási vívmányról tett a t. háznak jelentést és hogy azt mondotta, hogy a magyar állam államiságának különállása vagy a mi magyar czimerünknek jogosultsága el lesz ezentúl ismerve. Azonban a miniszterelnök ur nem ezt mondotta. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt is mondottam ! Nessi Pál: Hanem azt mondotta, hogy ne mindig azt bizgassuk, megfelel-e valami alkotmányunknak, igen vagy nem? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondottam ! Kis dolgoknak maradványa, a melyen változtatni akarunk, ez más dolog! Legyen igazságos ! Nessi Pál: Konstatálom, hogy a miniszterelnök ur beismerte azt, hogy a mi czimerünk helye azon a kolozsvári zászlón nem fejezi ki a mi állami különállásunkat, konstatálom, hogy a miniszterelnök ur beismerte, hogy a mi czimerünk azon a zászlón nem azt a helyet foglalja el, a mely egyedül méltó arra, hogy ott helyet foglalhasson. A miniszterelnök ur igen veszélyes térre viszi a dolgot. Ugyanis azt mondotta — a mit tudomásul veszek, — hogy utasítást nyert arra, hogy a czimerkérdést megoldja. Én azonban nagyon félek, hogy gyönge kezekben ez a czimerkérdés rosszul lesz megoldva, mert a leghatáro-