Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. 179 jegyző ajánlatára kölcsönöket adott a községnek. Ennek az ügyét megvizsgálta a megye, a főszolgabíró, mindent rendben találtak, nem tartozott semmivel. Mikor én megpiszkáltam az ügyet, a megye szives volt utánanézni, hogy hol a baj, kiküldött egy számvevőt és az azt találta, bogy körülbelül 4000 koronáról van szó. És ennek is csak az lett a következménye, bogy a második jegyzőt függesztették fel, azt csapják el, de az első jegyzőnek és a főbirónak nincs bántódása. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Tegnapelőtt kaptam levelet Németh Tamás bogyiszlói lakostól arra nézve, hogy az ő ügye mily stádiumban van. Ha megengedi a t. ház, fel fogom olvasni, bogy lássák, hogyan informálják a' t. miniszterelnök urat. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Kegyelmes Uram! Múlt hónapban fordultam panaszommal Nagyméltóságodhoz, a melyben elmondtam, miszerint én Bogyiszló község volt pénztárnoka Bacsó János jegyző hanyagsága folytán több ezer forintig megkárosodtam, a melyben elmondtam, hogy hét esztendeig tartó folytonos utánjárásomnak végre annyi eredménye lett, hogy a járási főszámvevő 4045 koronát derített ki az én javamra.« Hét esztendeig kellett utánajárnia, hogy meginduljon az ügy, »Kitünik már ezen körülményből is követelésem igazságos volta. Én azonban sokkal többel károsodtam. Ki is mutatnám ezt, ha az eredeti naplókat megkaphatnám. Ám azok elvesztek a vármegyénél.« Hogy veszhetnek el eredeti naplók a vármegyénél ? »Senki sem akar tudni róluk. Ezért fordultam panaszommal Nagyméltóságod színe elé, kérvén egy pártatlan vizsgálóbizottság kiküldetését. Nagy volt tehát csodálkozásom és megütközésem, mikor e hó 24-én a járási főszolgabíró ur, épen az, ki ellen panaszom első feljelentésemben szintén szólott, községünkben megjelent, hogy ügyemet felülvizsgálja. Nem sok jót várva jelentem meg a főszolgabíró ur előtt, s hogy ezen érzéseim nem csaltak, mutatta rögtön az eredmény. A főszolgabíró ur haragosan támadt reám, hogy mertem őtet a dologba belekeverni, követelte, mondjam meg rögtön, ki volt az, ki nékem a kérvényt megírni segített. Látszott, hogy meg akart félemlíteni. Miután ez nem sikerült, egyezséget ajánlott. Hogy rögtön kifizeti, úgymond, a 4045 koronát és ennek négy százalék kamatait, öszszesen 5160 koronát, csak álljak el további keresetemtől. Sőt csodák csodája, a főszolgabíró ur még simogatott is, ugy akart rávenni arra, adjak egy nyilatkozatot arról, hogy ő velem nem volt goromba. Molnár Jenő : Ilyenkor simogatnak! Pozsgay Miklós: »Azt feleltem erre, hogy a felajánlott pénzt elfogadom, de hátralékos követelésem iránti jogomról le nem mondok, hanem ezúttal újra kérem, adják elő az eredeti naplókat. Erről azonban a főszolgabíró ur hallani sem akart. Azt mondta, ha el nem fogadom most az ő ajánlatát, elmehetek pénzemet keresni az égbe. A kiküldött számvevő szintén azzal biztatott, hogy ha nem lépek egyezségre, ügyem még 3—4 évig is elhuzódhatik, akkor is kétséges, kapok-e valamit.« így beszél a főszolgabíró és a számvevő egy szegény emberrel, a ki már 7 éve keresi a pénzét. »Én pedig igazságomba és a gondviselésbe vetett bizalomban megmaradok előbbi álláspontomon, a panaszomban, és bár az előadott okokból az anyagi tönk szélén állok és nagy szükségem van a pénzre, százakról és ezrekről, melyekhez jogom van, le nem mondok. Mivel pedig a fentiekből látható, hogy én a vármegye kiküldöttétől igazságot nem várhatok, mert itt mindent eltusolnak, azon alázatos kéréssel járulok Nagyméltóságod elé, miszerint méltóztassék a megyei urak helyett egy igazságos, főkép pártatlan, független, érdektelen vizsgáló-bizottság kiküldését elrendelni, hogy meg tudják végre mindazok, a kiket illet, hogy a mai korban, ha ideig-óráig útját is lehet állni az igazságnak, de azt végkép elnyomni NagyméltóságocL igazságos kormányzása alatt lehetetlen. Legalázatosabb szolgája: Németh Tamás bogyiszlói lakos.« Ez az a fél, a ki már 7 esztendeje keresi az igazságot és ott van vele ma is, hogy a főszámvevő és a főbíró azzal biztatják, hogy ha nem veszi fel ezt a kis pénzt, elhúzzák az ügyét. Hát, t. miniszterelnök ur, nagyon, szép, hogy ilyen tüzetesen utánanézett ennek a dolognak, de igen kérem, hogy ne csak azt a szegény adóügyi jegyzőt vegye elő a vármegye, a kit elcsapott, hanem vegye elő mindazokat, a kik ebben a pénzkérdésben részesek voltak és tessék ott igazán szigorú és pártatlan vizsgálatot megindítani. Még egy dolgot kell azonban az igazság kedvéért kijelentenem. Interpellácziómban ugyanis azt mondtam a községi elöljáróság jelentése folytán, hogy ott a jegyzők nem dolgoznak. A községi elöljáróság ezt nekem hivatalosan rektifikálta, hogy igenis, ha a többi nem dolgozik is, de a helyettesítő jegyző, a ki most mint helyettes működik a községben, szorgalmasan dolgozik. Ezennel rektifikálom tehát azt, hogy ez a fiatalember igenis szorgalmasan dolgozik. A választ egyébként tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak örülök annak, hogy a t. képviselő ur — és ez az ő igazságérzete mellett szól, a mit legnagyobb elismeréssel fogadok — most egy dicsérő bizonyítványt állit ki valaki mellett, a kit megtámadott. Hát én nagyon szeretném, ha abba a helyzetbe jöhetnék, hogy ezt az ügyet ugy végezném él végérvényesen, hogy a t. képviselő ur ugyanazon nyilatkozatot tehesse Pest vármegye közönsége érdekében, a melyet 23*